Fülszöveg: 
A 11. osztályos Naho az iskolakezdés napján levelet kap saját, tíz évvel idősebb énjétől. Először átverésnek könyveli el a dolgot, de amikor a levél jóslatai egytől egyig valóra válnak, a lány ráébred a levél valódiságára. Jövőbeli énje elárulja neki, hogy osztályába hamarosan új diák érkezik: egy Kakeru nevű fiú – és arra kéri Nahót, hogy vigyázzon rá, mert csak ő mentheti meg Kakerut a szörnyű jövőtől. Ki ez a titokzatos fiú, és vajon Naho meg tudja-e óvni őt a végzetétől?
Szerintem:
Eszembe nem jutott volna, hogy éppen egy ilyen jövőből jött leveles, középiskolai romantikus mangára fogok rákattanni. A helyzet viszont az, hogy megtetszett és már azzal szemezek, hogy beszerzem a
filmet vagy az animét, amíg azt várom, hogy a további részek megjelennek-e magyarul vagy sem.
A történet szerint van egy félénk, de helyes középiskolás lány, Naho. 10 évvel későbbi önmagától kezd el üzeneteket kapni – a naplóját, amit éppen ír és hozzá jegyzeteket, mit szeretett volna, ha másként tud tenni. A 17 éves énje megkapja az esélyt. Mert éppen aznap kezdett az osztályában egy új fiú, Kakeru. Tetszik is neki, és a napló elárulja, hogy 10 évvel később már nincs velük. A történet során megtudjuk majd, hogy még 17 évesen, ebben az évben halálos autóbalesetet szenved, amiről majd 10 évvel később rájön a baráti társaság, hogy nem baleset, öngyilkosság volt.
A történet arra van felhúzva, hogy a lány meggyőződik a napló igazáról, majd próbál bátrabb lenni és megtenni olyasmit, amit az első 17 éves énje nem mert. Pl. odaadni a fiúnak az ebédet, amit neki készített, de először a táskájában maradt. Megmondani Kakerunak, hogy nem szeretné, ha az egyik évfolyamtársukkal járna és hasonlók. Aranyosan meg van írva, hogy a lány mennyire küzd mindezzel. Hiába tudja, tapasztalja is magán, hogy már most bánja, ha valamit nem mert megtenni, de annyira félénk, hogy nagyon nehezen sikerül bátrabbnak lennie, neki is változni.
Ifjúsági, átélhető és aranyos az egész az első szerelemmel, egy nagyon erős baráti körrel és egy fiúval, akit meg kell menteni. A jövőből jött levelek rejtélyt hoznak bele, érdekesebbé teszik, de középiskolás történetként anélkül is működne. Még csak a más kultúra sem zavaró, mert az iskolások ugyanazokkal a kérdésekkel szenvednek, mint bárhol máshol a világon. Beilleszkedés, barátkozás, a jövőjük megtervezése, az iskolai teljesítés, szakkörök.
Meg tudta szerettetni a szereplőit és nem csak a főszereplőket. Az egész baráti kör jópofa és nagyon más személyiségekből áll össze. Ismerősen rájuk lehet húzni az osztályok tipikus szereplőit, mint pl. a félénk, de nagyon rendes lány. Az osztály bohóca.
Itt jegyezném meg, hogy nem Kakeru – Naho drukker lettem. Érzem benne, hogy az lenne a cél, hogy a két félénk, különféle dolgokkal küzdő kamasz egymásra tudjon találni a történet folyamán, de a jövőből tudom, hogy ott Naho Suwa mellett kötött ki, házasok és van egy kisfiuk. Helyes pár, és már a jelenben is látom, hogy Suwa már ekkor szerelmes a lányba és képes akár Kakerúhoz is közelebb hozni, jó tanácsokat adni neki, ha ezzel magát még inkább a barát zónába löki. Pedig nekem ő a szimpatikusabb a lány mellett. Igen, ezért is gondolkodom a filmen. Mert nem hiszem, hogy kibírom kivárni, hogy ha sikerül a középiskolásoknak a változás, amit mit generál a jövőjükre nézve.
Ráadásként szépen van megrajzolva is. Kedvesek az arcok, jellegzetesek a karakterek. Itt abszolút nem küzdök azzal, hogy megkülönböztessem a szereplőket és szépen el van találva az egyéniségük az egyenruhák ellenére is. Még az sem zavart, hogy fekete-fehér, pedig én az esetek 90%-ában sírni tudnék a színekért.
A 2. kötetet már meg is rendeltem, láttam azt is, hogy lesz 3. rész is. De azt is, hogy eredetileg hány része van még. (Sok.) Könnyen lehet, hogy tényleg nekiállok filmet nézni vagy anime-ot. Azt talán megtalálom angolul…
Még egy gondolat, aztán elengedem egyelőre az Orange-t. Nem tudott nem eszembe jutni, hogy mennyire felidézte bennem a 13 okom volt – könyvet és sorozatot. Más, de az öngyilkosság, az a gondolat, hogy mit tehetett volna a szerelmes kamasz, hogy a vágya tárgya életben maradjon, nagyon ismerős onnan. Ami nem baj, rám jellemző, hogy rokonítom a különböző könyveket, sorozatokat.
