Fülszöveg: 
Egy évtizede láttam utoljára, de az ország két legtávolabbi partján egymástól távol töltött évek nem egy tartós béke kezdetét jelentették, csupán átmeneti tűzszünetet.
Most, hogy mindketten visszatértünk a szülővárosunkba, Lucas ott folytatja a háborút, ahol abbahagytuk. Sokat változtam a gimi óta, de ahogy látom, ő is. Az arrogáns tinédzserből, aki a riválisom volt, egy jóvágású orvos lett, akinek legfőbb fegyvere immár az őrületes sármja. Ő Lucas Thatcher 2.0, egy új, tökéletesített változat, akivel az iskolaudvar helyett most a munkahelyemen kell szembenéznem.
Nem aggódom, én is orvos vagyok, képzett és szexi a fehér köpenyemben. Egy darabig úgy érzem, túl könnyű a győzelem, egészen addig, amíg le nem hull a lepel Lucas új taktikájáról. Egyikünk sincs hozzászokva a szexuális hadviseléshez. Attól a naptól kezdve, hogy a falhoz szegez és megcsókol, nem tudom eldönteni, hogy düh vagy vágy az, amit érzek iránta.
Minden egyes érintése felér egy kínzással. Minden lopott csók egy újabb repedés a falamon. Ennyi év után Lucas pontosan tudja, hogyan hatoljon át a védelmi rendszeremen. Nem adom meg magam könnyen. Soha nem volt még ilyen jó érzés megismerni az ellenséget.
Szerintem:
Ez még akár tetszhetett is volna, ha… 2 dolog. Az már nehezebb kérdés, melyik idegesített jobban.
Bár, el tudom dönteni. A legnagyobb gondom