Fülszöveg: 

Mindenki kedvenc embergyűlölő BiztEgysége nem pihen a babérjain. Szinte üldözik a veszélyes helyzetek, pedig ő csak annyira vágyik, hogy hagyják békén, hadd legyen minél messzebb az emberektől és maradjon minél több szabadideje. Azok a sorozatok nem nézik meg magukat, ugyebár…
A Trójai protokollban a SzürKrisz cég elleni per elakadt. A hatóságok csak a sötétben tapogatódznak a túlságosan is hatalmasra nőtt vállalat ügyében, így Öldöklő eldönti: segít a hiányzó bizonyíték megszerzésében még akkor is, ha ezért egy univerzum háta mögötti terraformáló állomásra kell utaznia.
A ciklus negyedik történetében, a Kilépési stratégiában Öldöklő megpróbálja rendezni bonyolult kapcsolatát dr. Menszával, ám a független rendszerhez tartozó Megóvás vezetője úgy tűnik, nem elérhető, sőt, valószínűleg egyáltalán nincs biztonságban… BiztEgységünknek vissza kell merészkednie a Céges Perem veszélyes világába, hogy megmentse az egyetlen embert, akit talán a barátjának nevezhet.

Szerintem: 

Amikor van értelme egy kötetben kiadni két kisregényt. Olyan szépen összeillenek, hogy

Fülszöveg: 

Luc megidézi a vihart… a vihar pedig maga Evie.

Alig egy évvel ezelőtt Evelyn Dasher világa a feje tetejére állt: biztonságos, hétköznapi élete hazugságnak bizonyult, és megtudta az igazat arról, hogy ki volt egykor, és kicsoda most.

Menekülni kényszerült, és a hármas zónában rejtőzött el, de tudja, ha nem tanulja meg uralni a képességeit, akkor veszélyt jelent. Veszélyt az ott élő közösség minden tagjára és még a jóképű, elképesztő természetfeletti erővel bíró Lucra is, aki bármit megtenne
a lány biztonságáért. Ha kell, hazudik, alkudozik, könyörög, gyilkol.

Vannak azonban olyan titkok, amelyekről még Luc sem tud, és ahogy Evie egyre jobban megismeri a képességeit, Luc tettei pusztító következményekkel járnak.

Szerintem: 

Ez a sorozat már annyira túl van írva, hogy az valami rettenetes. Össze se tudom számolni, hányféleképpen írta tovább Armentrout a Luxeneket. Mert nem csak ez a Luc – Evie vonal van, volt

Fülszöveg: 

1941 novembere. Hawaii szigetén, Honoluluban brutális kettős gyilkosság történik. Az áldozatok: egy amerikai fiatalember és egy japán lány. Joe McGrady, az exkatona nyomozó kapja az ügyet, amely természetesen bonyolultabb, mint elsőre látszik. Az egyik áldozat ugyanis a haditengerészet admirálisának az unokaöccse, ezért történhet meg az, hogy McGrady arra kap parancsot: kövesse a vélelmezett gyilkost Hongkongba. Utánamegy, meg is találja, de hiába, mert mindeközben a japánok megtámadják Pearl Harbort és ezzel egy időben Hongkongot is. A gyilkos tehát nem kerül kézre, McGrady viszont a japánok fogságába esik…

Szerintem: 

Olvastam már jó történelmi krimiket, de Kestrel azon felül, hogy az övé is az, még nagyon meg is tudott lepni. Hozott nem egy olyan fordulatot, beágyazva a történelembe is, hogy

Fülszöveg: 

„Úri szegénység… Nem hangzik rosszul: fehérre meszelt vidéki házikó, a kanapén kopott, de ízléses virágmintás huzatok, az öblös vázákban rózsa, és persze egy finom porcelán teáskészlet, amit magunk mosogatunk el. Legalábbis a könyvekben. A való életben viszont, ha az embernek van egy fia, aki az irodai ranglétra legalsó fokán kezdi a pályáját, ez Londont jelenti, mogorva házinénivel, maszatos gyerekekkel a lépcsőn, csupa külföldinek tűnő lakótárssal, és reggelire tőkehallal, ami sosem elég”, panaszkodik a Listerdale-rejtély egyik szereplője, merőben más képet festve Anglia szívéről, mint amit az útikönyvek lapjain megszokhattunk. A bűn útjai ugyanis Agatha Christie-nél nem a Buckingham-palotába vagy a Big Benhez vezetnek, hanem Hampstead-be, Claphambe vagy épp Westminsterbe. Poirot-t, Miss Marple-t, Tommyt és Tuppence-t azonban mindez a legkevésbé sem zavarja abban, hogy a bűnösök nyomába eredjen…

Szerintem: 

Egy kicsit eltér a szokott Agatha Christie-gyűjteményektől ez a kötet. Ugyan a külcsín és a kivitel azonos, de most nincs meg a szokott tematikai egyezés.

Ugyan a cím adná, hogy mi a közös pont. London. Bűntények. Vagyis krimiket vártam az

Fülszöveg: 

Hunyadi János Itáliából hazatérve sem tölthet békés esztendőket birtokán, családja körében. Csehországban van szükség kardjára, a huszita felkelők ellen. A megromlott egészségű, idős Zsigmond király környezetében cseh és magyar pártütők szövik terveiket, akár saját rokonaikat is feláldozva nagyra törő céljaik elérése érdekében. Mindeközben Erdély lángba borul: a Lépes György püspök elviselhetetlen adóterheit nyögő jobbágyok, köznemesek és céhlegények fegyvert ragadnak és igazságot követelnek. A paraszthad véres pusztításba kezd, és félő, hogy a Hunyadi-birtokokat is csak ideig-óráig kíméli. A közelgő uralkodóváltással és a lázadás leverésével elfoglalt főurak között csak néhányan látják, hogy a magyar nemzetnek sürgősen helyre kellene állítania egységét, mert a déli határokon túl a huszitáknál és a jobbágyoknál sokszorta nagyobb veszély ébredezik. A hazáért aggódó kevesek számára egyre nyilvánvalóbb, hogy már csak egyetlen emberbe vethetik reményüket: Hunyadi Jánosba.

Szerintem: 

Ez megint egy hatalmas történet volt a szerzőtől. Nem csak azért, mert

Fülszöveg: 

Mit tesz egy teljesen eladósodott, harminchét éves, kétgyerekes pincérnő, ha elveszíti a munkáját, de végkielégítésként egy nagyobb összeghez jut? Kifizeti a tartozásait, hogy megmentse a lakását, és keres egy új állást? Anna, aki mindig is biztonsági játékos volt, erre készül, ám valami azt súgja neki, hogy ez a legrosszabb, amit tehet. Hiszen a sok munka miatt évek óta alig látja a lányait, a tizenhét éves Chloét és a tizenkét éves Lilyt, akik küszködnek az iskolával, a szerelemmel, és mind anyjuktól, mind egymástól eltávolodtak. Márpedig Annának semmi sem fontosabb a gyerekeinél. Ezért mindenki legnagyobb döbbenetére úgy dönt, hogy kölcsönkéri apja új lakóautóját, és hármasban nekivágnak, hogy körbeutazzák Skandináviát. A gyerekek meg vannak róla győződve, hogy anyjuknak „elgurult a gyógyszere”, ám ahogy telik az idő, az Annában beállt változás rájuk is hatni kezd. Az északi fénnyel, fjordokkal, erdőkkel és kalandokkal teli úton új barátok, új élmények és új érzések várják őket, amelyeknek tükrében hátrahagyott életük is egészen más színben tűnik fel.

Szerintem: 

Egy család, három nő és egy életdráma. Grimaldi a szokott életbölcsességgel, kedvességgel írta meg a könyvét, de nem tudom elengedni, hogy

Fülszöveg: 

Terlu Perna egyedül volt. Ezért megszegte a törvényt, és varázslattal teremtett egy öntudattal bíró póknövényt. Büntetésül fából faragott szoborrá változtatták, és elrejtették az Alyssiumi Nagy Könyvtár északi olvasótermének egyik félreeső szegletébe.

A története itt akár véget is érhetett volna… De egy téli napon Terlu felébred egy szinte teljesen elhagyatott szigeten, ahol száz meg száz elvarázsolt üvegház sorakozik. Fázik, éhes, és úgy tűnik, az egyetlen emberi lakó egy zsémbes kertész.

Legnagyobb meglepetésére a mogorva Yarrow mégis befogadja: meleg ruhát, puha ágyat és frissen sült mézes süteményt kínál neki addig, amíg Terlu készen nem áll arra, hogy hazatérjen.

Csakhogy Terlu nem akar hazamenni.

Ahogy egyre jobban megismeri Yarrow-t – aki minden mogorvasága ellenére kifejezetten szeretetreméltó tud lenni –, rájön, hogy a szigetet fenntartó varázslat lassan elhal, és az üvegházak lakói veszélyben vannak. Terlu tudja, hogy segítenie kell, még ha ez újra törvényszegéssel is jár.

Ezúttal azonban nincs egyedül. Yarrow és egy érző rózsa segítségével Terlunak egy réges-rég elhunyt varázsló titkait kell megfejtenie, ha meg akarja menteni a szigetet – és ha esélyt akar adni magának egy új életre, talán még a szerelemre is.

Szerintem: 

Lenne késztetésem azt írni, hogy Durst igazság szerint elmesélte megint ugyanazt, csak

Fülszöveg: 

Egy város, amelynek múltját több száz bomba sem pusztíthatja el.
Egy fiú, aki menekül családja veszteségeitől.
Egy középkori láda, amely titkokat rejt, és életeket köt össze.

Dél-Németország, 1945. A háború utolsó hónapjaiban Albert, az idős lámpagyújtogató egy csapat kamasz segítségével próbálja megmenteni Konstanz városát a szövetségesek bombáitól. A légitámadások után Albert nyomtalanul eltűnik.

Bodeni-tó, Konstanz, 1996. Anna fiatal restaurátor, a város utcáihoz gyermekkori emlékek, a szülőföldje iránti szeretet fűzi. A konstanzi zsinat korából származó ládák helyreállítása közben megismeri Albert unokáját, Ulrichot. Izgalmas nyomra bukkannak, amely a középkori városi latrinákhoz és Alberthez vezet.

Kiderül, hová tűnt a lámpagyújtogató? Vajon hol találja meg a boldogságot a szerelmei között vívódó Anna? Konstanz városában, amely a gyökereit jelenti, vagy egy számára ismeretlen földrészen?

Szerintem: 

Két történet egyben, amelyeket pár szereplő és a ládák kapcsolnak össze. Nem egyformán tetszett a kettő, de együtt alkotnak egy történetet.

Fülszöveg: 

A Fomor mindent elsöprő erejével szembeszállva a Redshift legénysége ismét útra kel, hogy megtalálja az Alávaló Mesterséges Intelligencia, Lamarck utolsó élő verzióját az enigmatikus Tuirill Gyermekeinél, és harcra hívják az igazság oldalán. Csak remélhetik, hogy Lamarck nem egy újabb átokként zúdul rá a megtépázott emberiségre. Nuadha egy váratlan találkozás miatt rátalál múltjának egy szeletére – de lehet-e ezután még önmaga?

Szerintem: 

Bár lenne kapacitásom arra, hogy minden új rész előtt újraolvassam a korábban megjelent köteteket. Az Aranymaszkok már nagyon szervesen kötődik a Cosmos Redshift Seven előző szálaihoz és biztos nagyobb élmény, ha egyben van a fejemben.

Sokan nem szeretik a

Fülszöveg: 

A titánok szinte kipusztították az emberiséget, a túlélők a mai napig a hatalmas falak árnyékában élnek. Ám vannak, akik nem elégednek meg ennyivel.

Erwin Smith, az ifjú katona a Felderítőosztag reménycsillaga, aki egyaránt otthon van a titánok dúlta harcmezőkön és a politikai csatározások színterein is. Csakhogy megszállottja a titánoknak és az ellenük való küzdelemnek…

Levi a földmélyi nyomornegyed csodagyereke, utánozhatatlanul tehetséges harcos és cinikus tolvaj. Azonban bármit megtenne azért, hogy barátai oldalán becsületes, rendes életet élhessen – az viszont, hogy beálljon az öngyilkos hajlamú Felderítők közé és vásárra vigye a bőrét, még neki is sok lehet.

A két vezéregyéniség ütközése a találkozásuktól kezdve elkerülhetetlen. A kérdés csak, melyikük nyeri meg ezt az első, közös ütközetet.

Szerintem: 

Kicsit vissza, még Eren és az emberek vezérelte titánok elé. A sorozat két fontos mellékszereplője, Levi és Erwin kapta meg az eredettörténetét. Fura, de