Fülszöveg: 

Adam Chamberlin egy herceg harmadik fiaként a maratoni szerencsejáték-estekről és a részeg tivornyákról híres. Nem sok elvárást támasztott felé a család… egészen addig, amíg be nem következik egy tragédia. Adam az új Rothford hercegének szerepébe kényszerülve eltökéli, hogy helyrehozza az általa elkövetett hibákat. Egy múltbéli titok arra ösztönzi, hogy segítsen annak a nőnek, aki egyáltalán nem kér a segítségéből.
Nem mindennap fordul elő, hogy egy herceg bemutatkozik egy magányosan üldögélő hölgynek a Hyde Parkban. Faith Cooper még jobban meglepődik, amikor Adam felajánlja neki, hogy legyen idős nagynénje társalkodónője. Faith nem akar újra egy férfi lekötelezettje lenni – pláne nem annak, aki egyszerre dühíti és vonzza őt. Vajon elég erős lesz-e, hogy a köztük izzó szenvedély ellenére kordában tartsa tiltott vágyait?

Szerintem: 

A sorozat harmadik része, és nem váltotta meg ez sem a világot. Sőt, talán most sikerült belefutnom a számomra

Fülszöveg: 

A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.

Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…

Szerintem: 

Az utóbbi 2 évben talán a legszórakoztatóbb fantasy meglepetés számomra a Legendás latték volt, amelyben egy harci ork nyitott kávéházat. Ehhez fogható élmény volt a Varázslókalauz, amivel

Fülszöveg: 

Penelope ​Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól.

Szerintem: 

Megkaptam a választ a kérdésre: Rosamunde Pilcher köteteit sem viselem könnyebben, mint a belőlük készült filmeket a tévében. Egyszerűen

Fülszöveg: 

Bryce Quinlan és Hunt Athalar próbál visszarázódni a normál kerékvágásba – megmentették Crescent Cityt, de annyi minden fordult fel fenekestül az életükben, hogy leginkább csak pihenni szeretnének. Le akarnak lassítani. Kiderítenék, mit tartogat számukra a jövő.

Az Aszterek eddig tartották a szavukat, békén hagyták őket. De így, hogy a lázadók lassacskán egyre inkább kikezdik az Aszterek hatalmát, az uralkodók jelentette fenyegetés nőttön-nő. Bryce, Hunt és a barátaik belekeverednek a lázadók terveibe, és választaniuk kell: vagy csendben tűrik az elnyomást, vagy megküzdenek azért, amit helyesnek tartanak. És mint tudjuk, a hallgatás sosem volt az erősségük…

Szerintem: 

Több szinten is feljebb lépett ezzel a regénnyel Maas. Nem állítom, hogy mindegyik tetszik, de tény, hogy egyre nagyobb szabásban készülnek az írónő regényei.

A legfeltűnőbb, hogy

Fülszöveg: 

Nora Hamilton bárkinél jobban ismeri a szerelem képletét. Forgatókönyvíró egy romantikus tévécsatornánál, úgyhogy ez a munkája. Amikor az ingyenélő férje lelép, és egyedül hagyja őt a két gyerekkel, Nora pénzre váltja a házasság csődjét: megírja élete legjobb forgatókönyvét.

Elképedten értesül, hogy mozifilmet készítenek a forgatókönyvéből, amit ráadásul az eredeti helyszínen, Nora százéves házában forgatnak le. A mihaszna férj szerepét a Bolygó Legszexibb Pasijára, Leo Vance-re osztják, és ezzel Nora élete mindenestül a feje tetejére áll.

A forgatás végeztével a stáb összepakol, Leót viszont Nora egy fél üveg tequila társaságában a verandán találja. A férfi napi ezer dollárt fizet, ha maradhat még egy hétig. A plusz hétezer dollár kimondottan jól jönne Norának, de nem is ezért egyezik bele, hanem mert látja Leo tekintetében: erre most tényleg szüksége van.

Egy hét sok vagy kevés? Arra elég, hogy valakibe beleszeress. És arra is, hogy összetörd a szíved.

Szerintem: 

Nem leszek hosszú, mert ezzel a könyvvel kapcsolatban a teljes érdektelenség, amiről be tudok számolni. Ilyesmire mondanám azt, hogy se szaga, se illata.

Az első, hogy

Fülszöveg: 

Az ​1855-ös vonatrablást a kortársak „a század bűntényének, a modern kor legszenzációsabb akciójának” kiáltották ki. Pedig első pillantásra nem látszik különösebben nagyszabású bűncselekménynek. Az ellopott pénzösszeg – tizenkétezer font aranyrudakban – nagy volt, de nem példa nélkül álló; az adott időszakban tucatnyi rablás történt, amely ennél nagyobb zsákmányt hozott. A Viktória korabeli Anglia megdöbbenését történelmi okok magyarázzák. A Nagy Vonatrablás azért váltott ki akkora felháborodást, mert arra a következtetésre késztette a józanul gondolkodó embereket, hogy a fejlődésnek talán mégsem szükségszerű velejárója a bűnözés felszámolása, az előrehaladó idővel együtt nem lesz jobb az ember! A Nagy Vonatrablás meglepetésekkel tarkított perének anyaga fennmaradt – az összes elkövető részletes vallomásával egyetemben; ezen alapul Michael Crichton méltán világsikert aratott, meghökkentő fordulatokban gazdag regénye, melyben ez a több mint agyafúrtan kitervelt, s ha lehet ezt mondani, végtelenül elegánsan végbevitt bűntény olyan életszerűen jelenik meg előttünk, méghozzá – még nyelvhasználatában is – következetesen a Viktória korabeli angol társadalomba ágyazódva, hogy az az illúziónk támad, mintha magunk is szemtanúi lettünk volna az eseményeknek..

Szerintem: 

Nem éppen tipikusan az a Crichton-regény, ami a szerzőről eszembe szokott jutni. A tudományos fantasztikum, szörnyű víziók előbb beugranak, mint történelmi témák. Bár, van történelmi időutazós regénye is, de akkor is…

A nagy vonatrablásban Crichton összeszed mindent, amit

Fülszöveg: 

A ​modern ember hatalmas eredményeket ért el a legutóbbi hetvenezer évben, amióta a Földön él. Művészet, tudomány, kultúra, kereskedelem – az evolúciós tápláléklánc igazi győztesei vagyunk. Ám nem mindig volt könnyű a menet, és néha – tényleg csak párszor – sikerült úgy istenigazából elcsesznünk.
Történelmet, tudományt, politikát és popkultúrát egybegyúrva izgalmas eszmefuttatásokat olvashatunk az emberiség legdicsőbb és legsötétebb pillanatairól. Például Lucyről, legelső ősünkről, aki egy fáról lezuhanva halhatott meg. Vagy Ming Cseng-tö császárról, aki a lámpásfesztivál idején a palotában raktározta a puskaporkészletét. Vagy éppen egy bizonyos osztrák hadseregről, amelyik egy részeges éjjelen önmagát bírta megtámadni.
A világ hülyéi atyaian emlékeztet bennünket arra, hogy a legapróbb hiba is képes változtatni a civilizáció menetén.

Szerintem: 

Most megint belefutottam abba, hogy nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Bár tudtam, hogy ez a kötet ismeretterjesztőként is jegyezve van, valami olyasmit vártam, mint a Darwin-díjasok ténykedései, legfeljebb kicsit jobban általánosítva az emberiség nagyobb részére.

Ehhez képest ez

Fülszöveg: 

Háromezer évvel ezelőtt az emberekre vad mágiát használó, nagy hatalmú fajok vadásztak, amíg meg nem született közöttük egy paktum. Az azóta eltelt évszázadok során a tündék mindig Luella falujából vittek el egy fiatal nőt, hogy ő legyen az emberkirálynéjuk. Akit kiválasztanak, arra a falu úgy tekint, mintha megjelölte volna a halál. A 19 éves Luella hálás, hogy megmenekült ettől kislánykorában, és lehetősége nyílt arra, hogy a gyógynövények tanulmányozásának szentelhesse az életét, és a város egyetlen javasasszonyává válhasson.

Egészen addig, amíg váratlanul meg nem jelenik a faluban a tündekirály, aki érte jött. Minden, amit Luella a saját életéről és önmagáról tudott, hazugságnak bizonyul. Miután elviszik egy vad mágiával teli vidékre, Luella kénytelen királynévá válni a hideg, de perzselően jóképű tündekirály oldalán. A legnagyobb fájdalmat egy olyan szenvedély okozza neki, amire nem is számított.

Szerintem: 

Határozottan kellemes meglepetés volt. Ugyan felismerek benne kliséket és megszokott történetmenetet, de mellette ötlet is volt benne és úgy dolgozza fel a Hades – Persephone mítoszt, hogy az nem is túl direkt.

Az alap különben népmesét idéz:

Fülszöveg: 

Alfa (főnév):
1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.
2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.
3) Liam Black

Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.

Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.

Szerintem: 

Annyira tudna érdekelni, hogy mi dönti el, hogy a 12 egy tucat könyvek közül mi dönti el, melyik lesz az, amelyik sikeres tud lenni. Annyira egy a kaptafa, annyira kicsik a különbségek, hogy véletlennek tűnik, mit kapnak fel éppen.

A Gyönyörűen kegyetlen esetében sem látom, mi az, ami

Fülszöveg: 

„Harminchét éve vagyok rendőr, és ez alatt nagyon sok borzalmat láttam, de ha választhatnék, hogy a halálom előtt mit töröljek az emlékezetemből, az ez lenne.”
A rendőrhadnagy ezekkel a szavakkal fogadta Robert Huntert és Carlos Garciát, a Los Angeles-i rendőrség nyomozóit, amikor pályafutásuk eddigi talán legsokkolóbb helyszínére értek. És ez még csak a kezdet… A két nyomozó hamarosan az FBI-jal karöltve igyekszik elkapni minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosát, akinek a vadászterülete határtalannak látszik; egy pszichopatát, aki számára az életek elvétele több vérontásnál – maga a művészet.

Szerintem: 

Sorozatrész és bizony a sokadik. Gondolkodtam is, miről lenne érdemes írnom. Hogy mit nyújt a sorozat kilencedjére is? Keressem a siker titkát? Vagy csak erről a könyvről írjam le a gondolataim. Lehetne úgy is, mert