Fülszöveg: 

Ann Stilwell nyárra jön New Yorkba, hogy asszisztensként dolgozzon a Metropolitan múzeum kurátora mellett. De aztán úgy alakul, hogy a „Kolostorba” osztják be, ebbe a kerttel körülvett gótikus múzeumba, amelyben középkori gyűjtemény található, és egy csapat kutató, akik a jóslás történetét tanulmányozzák.

Ann mindent megtenne, hogy szabaduljon fájdalmas múltjától, ezért örömest beleássa magát a kutatóknak a jövendőmondás eredetéhez fűződő, extravagáns elméleteibe. Tudományos kíváncsiságnak indul, de hamar megszállottság lesz belőle, amikor Ann felfedez egy 15. századi tarot kártyapaklit. Lehetséges, hogy ez a pakli a jövendőmondás kulcsa?

A Kolostorban veszélyes játék zajlik, amelynek a hatalom, a csábítás és az ambíciók jelölik ki a kereteit. Amikor ez valakinek az életébe kerül, Ann már nem szabadulhat. Megkezdődik a versenyfutás a válaszokért egy olyan világban, amelyről már nem tudhatjuk biztosan, ősi vagy modern.

Szerintem: 

Félre lett pozícionálva ez a regény – csak azt nem tudtam eldönteni, hogy az előzetes elvárásaim vittek félre, vagy tényleg mást sugall a borító és a fülszöveg.

Mert milyen is A kolostor? Leginkább

Fülszöveg: 

Egykor ​négy világ létezett, és úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a csodálatos hatalom, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London.

A mágia azonban túl gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják a kapuikat egymás előtt. Az idők során aztán megritkult azon mágusok száma is, akik még képesek voltak kinyitni ezeket a kapukat.

Napjainkban már csak háromról van tudomásunk: Kell Mareshről Vörös Londonból, Szelina Bardról Szürke Londonból, és Holland Vosijkről Fehér Londonból.

Megjelenik azonban Fehér Londonban egy új mágus, Kosika, és váratlanul elfoglalja a trónt. A fiatal királynő hajlandó vérrel táplálni a városát – még a sajátjával is –, ám ezzel olyan óriási erőt szabadít fel, amely felett nem biztos, hogy képes uralkodni.

Eközben Vörös London királyi családjának életét lázadók fenyegetik, akik a királyság intézményének ledöntésével akarják kiegyenlíteni a hatalmi viszonyokat.

A régi barátok és új ellenségek szövedékében ráadásul felbukkan egy lány, aki egy rejtélyes szerkezet birtokába jut. A lányt Tesnek hívják, és szokatlan képességével az összes világot veszélybe sodorhatja.

Szerintem: 

A mágia árnyalatai nagy kedvencem, a kedvenc könyveim a szerzőtől, pedig több regényét is igencsak szeretem. Így egyszerre örültem is, meg kaptam gyomorfájást is, hogy itt a folytatás. Olyan jó visszamenni ebbe a világba, de előzetesen

Fülszöveg: 

Cristabel és a mostohatestvérei, Flossie és Digby Dorsetben nőnek fel, a Chilcombe-birtokon. Cristabel nevelőszülei nem nagyon foglalkoznak velük: leköti őket a vendégsereg, az alkohol és az összejövetelek. Cristabelt világéletében lenyűgözik a könyvek, a történetek, de érzi, az ő története szabálytalan. A regényekben még csak hasonlót sem talált. Tizenkét éves, amikor Dorsetben, a Chilcombe birtokon partra sodor egy bálnát a tenger. A lány még aznap kitűzi rá a zászlóját: a bálna az övé.

Apránként felnőnek, közeledik a háború kitörése, Flossie, Digby és Cristabel élete nagyon eltérő pályákra kerül. Bevonódnak a konfliktusba, és mindegyiküknek módot kell találnia arra, hogy megírja a saját történetét…

Szerintem: 

Ez a könyv leginkább nyomasztott. A szereplőkkel, a sorsukkal, de még a

Fülszöveg: 

Az ​Arany Birodalom víziója a legsötétebb középkorban hozott reményt az emberiség számára. Egységbe forrasztotta a szétszabdalt Európát, általános jólétet és biztonságot nyújtott. A béke és a szabadság zálogát jelentette.
Kezdetben.
Ám az évszázadok során a ragyogó Birodalom sötét indulatok, ármány és árulás puszta díszletévé korcsosult. A szégyenteljes múlt megtagadása intézményes cenzúrává silányult, az állandó béke tunya unalommá, a szabadság szabadossággá.
Mi vár ebben a romlott színjátékban egy olyan ifjúra, akitől mindenki a megváltást reméli, ám akitől elragadták még a nevét is, hogy rabszolgává legyék? Teste az érzékek selyem és arany börtönének foglya az uralkodónői háremben. Elméjének megrontója ugyanakkor a hatalom igazi birtokosa, a szürke eminenciás, aki a háttérből mozgatja a szálakat, azzal az egyetlen céllal, hogy a fiúból kíméletlen gyilkost, magához méltó utódot faragjon.

Szerintem: 

Ritkán búsulok azon, hogy nem találom el, melyik kiadását lenne érdemes megvenni egy regénynek. Most ebbe a helyzetbe kerültem. A saját kötetem antikvár, Ágenda Kiadótól, lényegesen olcsóbb volt, mint a Delta Vision kiadványa. De arra nem számítottam, hogy

Fülszöveg: 

Michael ​J. Fox megrendítően beszél reményről, félelemről és halandóságról, és arról, hogy ezek milyen visszhangot keltenek az életünkben.

Marty McFly a Vissza a jövőbe című filmből, Alex P. Keaton a Családi kötelékek című sorozatból, Mike Flaherty a Kerge Város-ból – így ismeri az egész világ Michael J. Foxot a számtalan más filmszerepről és olyan tévéműsorok vendégeként való megjelenéséről nem is szólva, mint A férjem védelmében és a Félig üres.

Huszonkilenc évesen fiatalkori Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, így hosszú évek óta küzd a betegség által érintettek szószólójaként, felhívja a világ figyelmét a kórra, és a Michael J. Fox Parkinson Alapítványon keresztül, ami a világ egyik vezető non-profit alapítványaként finanszírozza a Parkinson-kór tudományos kutatásait, igyekszik gyógymódot találni.

Az Előre a jövőbe című könyvében Michael személyes történeteket és megfigyeléseket oszt meg betegségről és egészségről, korosodásról, a család és a barátok erőt adó támogatásáról, és arról, hogy az idő észlelése milyen hatással van arra, ahogy a mulandósághoz viszonyulunk.

Elmélyült és megindító alkotás, amit mindvégig áthat a Michael J. Foxra jellemző humor.

Szerintem: 

Van abban valami érdekes, amikor egy színész nekikezd az élete elmesélésének. Attól függően, mikor, valahogy más az eredmény. Az utóbbi évben több ilyen könyvet olvastam, és néha nem is győztem csodálkozni, miért kellett tollat (gonosz én a vállamon: szellemírót) ragadni. Igen,

Fülszöveg: 

Madár ​tizenkét éves kisfiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Az anyja három éve elhagyta őket. Madár nem tudja, miért, és hogy hová tűnt. Ám egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti a boríték. Az anya üzent neki – s a fiú a rejtély nyomába ered: meg kell találnia az édesanyját és meg kell tudnia, miért menekült el a családjától. Nem könnyű feladat, mivel az Egyesült Államokban a hazafiság jegyében különösen éber szemmel figyelik az ázsiai származású polgárokat – a velük szembeni atrocitások mindennaposak, sok esetben, törvénnyel szentesítve még a gyermekeiket is elszakítják a szüleiktől, nehogy „az amerikai kultúra” csorbát szenvedjen. Madár költő anyja, Margaret pedig kínai bevándorlók gyermeke – verseinek sorai ráadásul jelmondatokká váltak a tüntetések transzparensein.

Szerintem: 

Olyan érzékenységgel megírt disztópia, hogy mondhatni szívbe mártja a kést. Hiszen ki máson lehetne legfájdalmasabban megmutatni egy rendszer fájdalmas igazságtalanságait, mint a legártatlanabbakon? Vagyis, a

Fülszöveg: 

Az ​éhség erősebb a félelemnél
A második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván vagy félárván. Ahogy akkoriban a világ számos gyermekmentő akciója keretében, Nápolyból is vonatoztattak gyerekeket Olaszország északi részébe, ahol a kicsik jobb körülmények között élhettek pár hónapig. Amerigo Speranzát, az alig nyolcéves kisfiút is elküldi írni-olvasni nem tudó, filléreken tengődő anyja Modenába, hogy egy idegen családban cseperedve kicsit felhizlalják és ki tudja pihenni a háború lelki megrázkódtatásait. Amerigo elbeszéli félelmekkel teli útját az idegenbe, ahol alig érti az északi nyelvet, de ahol befogadásra talál, sőt még egy hegedűt is kap.
A zene iránt élénken érdeklődő fiú a nyáron visszakerül anyjához, ahol azonban meg nem értés és a régi nyomor várja. Amikor anyja az ő legféltettebb kincsét is eladja élelemért, elhatározza, hogy megszökik és újra vonatra száll.

Szerintem: 

Nem egy könnyű történet. Olyan társadalmi kérdéseket feszeget, hogy

Fülszöveg: 

Aki ​a tűzzel játszik, az megfizet érte.

Leila sokat tanult a vándorcirkusznál töltött évei alatt, de van, amire nem készülhetett fel: hogy hogyan legyen vámpír, és hogyan legyen a történelem leghíresebb vámpírjának felesége. Az új helyzet Leila számára egyszerre veszélyes és szenvedélyes, de az igazi fenyegetés csak most érkezik…

Vladnak le kell győznie ellenségét, akivel évszázadok óta tart a harcuk, és akinek a hatalma vetekszik az övével, a befolyása pedig országokon átível. Vlad számára ismeretlen a félelem, az érzés most mégis hatalmába keríti… félti Leilát, mert az ellenség pontosan tudja, hogy ő Vlad legnagyobb gyengéje. Barátok és ellenségek fognak össze ellene, és a túlzott féltésével bajba sodorja Leilát, így végül az újdonsült felesége iránt érzett szerelem lehet az, ami végleg megpecsételi mindkettőjük sorsát…

Szerintem: 

Frost előnyére válik, hogy az után is érdekesnek tudja mutatni a szereplőit egy paranormális románcban, hogy már

Fülszöveg: 

Mickey és Kacey testvérek. A két lány egykor elválaszthatatlan volt, de már eltérő pályára kerültek, noha ugyanazokat az utcákat róják. Mickey zsaru, Kacey pedig az árnyékos oldalon mozog, a legsötétebb sarkokban, drogfüggők és szexmunkások között. Mickey gyilkosságsorozat után nyomoz, és Kaceynek nyoma veszik. Mickey halálra rémül – mi van, ha a testvére a következő áldozat? Ebben a közegben mindennaposak a halálesetek, a gyilkosság sem ritka. Mickey vajon meg tudja menteni a testvérét, mielőtt túl késő?

Szerintem: 

Kissé félrevitt a fülszöveg. Annyira egy thrillert, egy sorozatgyilkosos nyomozást akartam olvasni, hogy

Fülszöveg: 

Ha igaz a mondás, hogy jobban ismerjük a Hold felszínét, mint az óceánok mélyét, akkor még inkább igaz, hogy alig-alig tudunk valamit a mérsékelt övi és trópusi erdők lombkoronájáról, arról a biológiai határról, amely szó szerint pajzsként védi az életünket.
Az ausztráliai esőerdőket kutató egyetemistaként Meg Lowman rájött, hogy e hiányosságunk legfőbb oka az, hogy a szokásos módszerekkel nem is lehet megfelelő közelségből tanulmányozni a lombkoronát. Lowman nem hagyta annyiban: összeállított egy mászókészletet, amellyel felkapaszkodhatott a levelek közelébe. Ez negyven éve történt, és Lowman azóta sem „jött le a fáról”. A világ legjelentősebb lombkorona-kutatójaként, akit „a lombkorona Einsteinjének” is neveznek, ma is folytatja megkezdett munkáját, nevéhez fűződik a világ első lombkoronasétánya.

Az 1980-as évek előtt az erdészek – meglehetősen képzeletszegény módon – tudomást sem vettek a gondjaikra bízott élőlények kilencvenöt százalékáról. Szinte senki sem fordított figyelmet a fák lombozatára. Aztán 1978-ban egy fiatal botanikus, aki azóta rajongott a zöld óriásokért meg a levelekért, amióta csak az eszét tudta, Ausztráliába érkezett, miután ösztöndíjat nyert a trópusi erdők tanulmányozására. Minthogy ez a bizonyos újonc a mérsékelt égövből jött, szinte semmit sem tudott a trópusi erdőkről. Amikor először látogatott el az ausztrál esőerdőkbe, felnézett a szédítően magas fákra, amelyeknél hatalmasabbakat még soha életében nem látott, és így kiáltott fel magában: „Uramatyám, de hát ennek nem is látom a tetejét!” Ez az álmélkodó botanikus én voltam.

Szerintem:

Könnyen lehet, ha 50 év múlva még lesz Ikonikus nők sorozat, Meg Lowman lesz az egyik olyan kortársunk, akiről regény születhetne. Hiszen ez a kötet csak