Az építészet csodáján máskor is elámultam már, mindig is imádtam a templomokat, különösen a gótikus bazilikákat, melyek sokkal hatalmasabbnak mutatták az egyházat, mint bármely más stílus, még a barokk gazdagsága sem tudta visszaadni azt az áhítatot, amit a gótika kiváltott belőlem. Azt gondoltam, ez az igazi művészet, az emberi nagyság mementója, a tervezőé és a kezeké, melyek felépítették, melyek elhitették a többi emberrel, hogy mindenre képesek vagyunk. Számomra mindig hihetetlen volt, hogyan képes az ember ilyen remekműveket alkotni, és szívem szerint nem Isten, hanem az ember előtt hajtottam volna térdet, aki létrehozta ezt a csodát. (R. Kelényi: Barcelona, Barcelona)

Ami lényegében egy perc. Nem sok? 
Próbáld meg addig visszatartani a lélegzeted. Próbáld meg akár feleannyi ideig a forró tűzhelyen tartani a kezed. Egy perc alatt sétálhatsz száz yardot, futhatsz negyed mérföldet, zuhanhatsz hármat. Megfogansz, meghalsz, megnősülsz. Ötvenhét másodperc sok mindenre elég. (Tubb: Lucifer! In: Rettegés a felhők felett.)

De ugyancsak anyától tanultam meg, hogy az ember teste akarhat olyan dolgokat, amilyeneket a feje nagyon nem. Márpedig a fejnek kell irányítania. (Watt: Papír hercegnő)

Van egy elméletem, mely szerint az, amikor utálunk valakit, kísértetiesen hasonlít arra, mint amikor szerelmesek vagyunk. (Thorne: Gyűlölök és szeretek)

John úgy gondolta, az alvás egyfajta időutazás. Különféle dolgok történnek, lelki folyamatok zajlanak, testrészek mozdulnak, és az ember sohasem tudhatja. (Bissell: Az ötödik kategória; In: Rettegés a felhők felett)

(…) a becsületnek azonban nincs ára. Azt ki kell érdemelni. (Archer: Fej vagy írás)

Amikor finom ételt kóstolok, az olyan, mint egy új szerelem, egy első randi; izgalmas, és nem tudom, mi lesz a vége. Vagy az első pillanatban elvarázsol, vagy nem, és ha nem, akkor nem lesz belőle hosszútávú kapcsolat. Ezért sem járok soha gyorsétterembe; én az élvezetért eszem, nem azért, hogy jóllakjak. (R. Kelényi: Barcelona, Barcelona)

Ilyen nincs! Kétszintes az épület, de akkora, hogy alig látom a túlsó végét. És mindenhol tele van ablakokkal. Mindenhol. Talán allergiás volt a falakra, aki tervezte, vagy nagyon félt a vámpíroktól. (Watt: Papír hercegnő)

A dolgok sima, ismerős felszíne alatt van egy másik, amely csak arra vár, hogy kettészakítsa a világot. (Miller: Kirké)

A holtaknak nem lehet fájdalmat okozni, a rokonaiknak viszont igen. (Tubb: Lucifer! In: Rettegés a felhők felett)

Tanulságos, igazságot tevős, kialakulás történetes, helytállós.

Egy nemesi baráti társaság tagjai vendégül látják egymást, felváltva. Ohime kerül most sorra, akinek nincs pénze viszonozni az eddigi lakomákat. Ha nem történik csoda, szégyenben marad. (Ohime, a szegény hercegnő) A szépséges lánynak több kérője is akad, de a menyegző előtt meg kell menteni az életét. A három kérő együtt ér el sikert, de kié legyen a lány? (A három férjjelölt) A szegény ember végre rászánja magát, hogy elvégezze a zarándoklatát. Egy városban különös hirdetést talál: jó tanácsokat lehet venni. Erre áldozza a pénzét, ami utólag megtérül. (A három jó tanács) Az irigy szomszéd ellopja szomszédja csodamalmát, de mivel a varázs trükkjét nem ismeri, pórul jár. (Miért sós a tenger vize?)

A Népek meséi egy sorozat volt, különféle népcsoportok meséit gyűjtötte össze nagyon sok, közel 100 kötetben még az előző rendszerben. Ma nincs hasonló gyűjtemény, és aki különleges mesegyűjteményre vágyik, még most is érdemes ehhez nyúlnia. Ha van kedvenc népcsoportja, vagy csak érdekli egy tájegység népeinek mesekincse az embert, ebben a sorozatban valószínűleg megtalálja a neki való kötetet.

A japán történetek hírhedtek arról, hogy nagyon beteg cselekményszálakkal operálnak. Aki erre keres a népmesékben bizonyítékot, fog találni. Nem egy olyan akad benne, aminek olyan hajmeresztő a története, hogy volt, akinek elmeséltem, és nem akarta elhinni, hogy ez le lett írva, és mese. Az csak egy dolog, hogy véres. A tündérmesékben is akad bőven hajmeresztő és véres esemény, ha lebontjuk az alapjaira. De ezen felül ebben akadnak nagyon kegyetlenek, a szadizmus határát súrolók. Van gyomrom az ilyen cselekményekhez, de azért azon én is nagyot néztem, amikor egy kannibálos jelenetet egy kis laza, állatos viccelődéssel vezetett le egy mese.

Vannak azonban olyan mesék is, melyek a nálunk is ismerős fordulatokkal operálnak, csak japán környezetben. A szegény ember fia hogyan csinálja meg a szerencséjét, és szerez magának királyságot, feleséget, gazdagságot. Az erős emberek meséjének is megvan az európai párja – még a vége sem olyan elvetemült, mint nálunk, amikor fellázadnak a segítők, és majdnem megölik a gazdájukat – a szándék megvolt, csak a siker nem jött össze.

Vannak olyan mesék is, melyek egy természeti jelenséget magyaráznak el mesésen. Csillagképek története, de olyan jelenségeké is, mint a tenger sósságának magyarázata is helyet kapott benne.

Amit még megfigyeltem, hogy nagyon kevés olyan mese van, amelynek női hőse lenne. A nők itt abszolút apáik és férjeik tulajdonai, mindenféle saját jog nélkül. Ezekben a mesékben szerelem sincsen, nagyon a férfiuralom dominál, minden téren. A nők lehetnek szépek, de ennek is csak az a célja, hogy a hős boldogabban vegye el őket. Talán 2-3 olyan mese akad, amiben a nő több dísztárgynál.

Így nem csak szórakoztatóak ezek a mesék, mert a cselekményben gyakran van humor, néha elég fekete is, de leképezik azt is, milyen volt a japán társadalom. Milyen szakmákból éltek, kik voltak a sikeremberek és milyenek voltak a társadalmi kapcsolatok.

Bár a szerkesztés lehetett volna logikusabb, egy színes és érdekes gyűjtemény volt. Tetszett.

Urasima Taró, a szegény halász - Mint mesekönyv: 85% változatos mesék, sokféle cselekménnyel. A szerkesztési logika kicsi.

Szubjektíven: 80% sok nagyon tetszett benne, a sötét humora is bejött. Kicsit durvulós.

5: Temple: Végítélet – a szerző magyar ugyan, de a helyszín nem, így ez egy kicsit kilóg a sorból. Több történetből áll össze az egész. A helyszín mindig Riddleville, ahol minden részben egy elítélendő emberi tulajdonság körül forognak az események. Minden mögött azonban van egy titkos történet, aminek köze van a világ eljövendő végéhez.

4: Gaál: Második honfoglalás – ez kicsit kilóg a sorból, mert nem az egész világnak, csak a társadalomnak lesz annyi. Egy vidéki, magyar kisvárosban az embereknek elege lett. Bevonulnak a plázába, és kikiáltják a saját államukat. Természetesen ez a magyar államnak nem tetszik, és azt is megtudjuk, hogy buknak el az ideák a hatalom oltárán.

3: Csurgó – Kalapos – Mészöly – Miklya Luzsányi – Molnár – Sohonyai – Turbuly: Plázafoglyok – kamaszok, akik beültek egy mozifilmre. Akad köztük gazdag, világlátott fiú és vidéki naiva is. Plázacica és szűz. Ami közös, hogy a film után összeomlik köröttük a világ. A pláza kiszakad térből és időből, nekik pedig a legnagyobb félelmeikkel kell szembenézni, vagy tényleg véget ér a világ.

2: Kemény – Kondor: Értetek teszem – Budapesten tombol a forradalom. A diákoknak elege lett, a szavakat tettek követték, és most háborús övezet az ország. A káosz közepette egy rafinált gyilkos sorra szedi az áldozatait, minden oldal vezetőiből. A rendőrség megmaradt állománya nagyon igyekszik helytállni, de egy szétesett országban nincs könnyű dolguk.

1: Szöllösi: Acélszentek – Ádám gépromboló Budapest maradványain. A legutóbbi világháború után csak romok maradtak vissza, és gyilkos gépezetek. A túlélők több csoportra osztottak, és vívják a maguk harcait a túlélésért. Amikor feltűnik egy eltűntnek hitt, életveszélyes robot, Ádámnak mindent kockára kell tennie, hogy megállítsa. Akcióregény, de ötletes disztópia is, ami újraértelmezi Budapestet.

Árva gyereket befogadós, szerelmes, középiskolás, botrányos.

Ella Harper az anyjától nem csak remek alakot, de elég erőt is örökölt. Túlélte, hogy eltemette az anyját, egyedül maradt. Táncból megél, közben küzd a jó jegyekért és az egyetemért. Váratlanul éri, amikor soha nem ismert apja egy barátja az életébe lép, és örökbe akarja fogadni. Ella akarata ellenére kerül be a dúsgazdag Royal családba, ahol négy fiú lesi rosszindulatúan ki ő, és mit akar az apjuktól. Mindegyik Royal fiú zűrös: az ikrek ugyanazzal a lánnyal járnak felváltva. Easton, aki túl sokat iszik és szerencsejáték-függő. Gideon, aki egyetemre menekült, de egy botrány máig üldözi. Végül, a falkavezér Reed, aki közli is a lánnyal, hogy takarodjon. Aki helyes, de elviselhetetlen. Akivel mégis kezdenek egymásra kattanni. Ellának az iskolában, a Royal palotában is küzdenie kell.

Erin Watt a Royal sorozattal robbant be, és a magyar olvasók szívébe is utat talált. Ella és Reed története már magyarul is végig olvasható, és előbb-utóbb szerintem Easton regénye is megérkezik hozzánk is. Most az első két részt olvastam újra, mielőtt belevágnék a trilógia zárlatába.

Elsőre nagyon élveztem mindkét regényt, most azért annyira nem. Hiába, az újdonság varázsa már elszállt, tudtam, milyen fordulatok fognak következni. Mert ennek a regénynek az egyik varázsa, hogy nagyon fordulatos. Ahhoz képest, hogy szerelmes New Adult meglepően gyors a cselekménye, és sorra jönnek a botrányos, durva események benne. Egy iskolai bunyó semmi, itt akad illegális verekedős verseny, bukik halálos fenyegetése, szexszel zsarolás, randi erőszak, középiskolai szemétkedés felsőfokon és még sorolhatnám. Kb. mintha a Dynasty középiskolás verziója lenne, vagy a Gossip Girl legelvetemültebb részei.

Annak ellenére, hogy milyen mocskot mutat meg a gazdagok és szépek életéből, mégsem egy rossz hangulatú regény. Ella elég erős és tiszta, hogy egyfajta fáklya legyen a regény világában. Aki kapcsolatba kerül vele, a lány hatására magába fordul és képessé válhat a javulásra. Ez az egész Royal családon meglátszik, és az iskolában is történik változás közvetve a lány hatására.

Ella kifejezetten szerethető karakter, és nem azért, mert szép. Az ereje miatt. Ahogy végig küzd, és képes megállni a lábán. Ő arra is képes, hogy faképnél hagyja az álompasit, még ha a szíve is szakad bele. Bírtam a regényben, hogy mellette Reed csak külsőre álompasi. Sok rossz döntést hozott, mondhatni, bemocskolta magát rendesen. Ella miatt kezd el változni, de nem egyszerre. El lehetett hinni, hogy a lány miatt kezd el gondolkodni és lassan rendbe tenni az életét és a családját.

A Royal család különben is izgalmas. Ahogy egy végzetes félreértés miatt mindenki nyomorult benne: az összes fiú, de az apjuk is. Komolyan sajnáltam is őket, hiszen hagyták elmérgesedni a kapcsolataik, és most a lány kellett, hogy kezdjenek rájönni, mit tettek magukkal és mit lehetne változtatni.

A botrányok szórakoztatóak és tényleg botrányosak. A szerelmek hevesek és szenvedélyesek. A dumák sodróak, stílusosak.

Ha nem is az első olvasás élménye volt, így is vitt magával a történet végig.

Watt: A Royal család 1-2. - Mint New Adult: 90% szenvedélyes, de pörgő cselekménnyel és gyarló szereplőkkel.

Szubjektíven: 95% guilty pleasure sorozat számomra, bírom a rút ármányokat benne.

• Egyetlen igazság - skandináv krimi az Animustól.
• Rendszerhiba - a 21. Század elhozza az Edward Snowden könyvet.
• Az éjszaka és a lányka - az új Musso a Parktól.
• A boszorkány hagyatéka - Cure jó thrillerét bővítve kiadja az Enigma.
• A lány, akit élve ástak el - az Enigma hozza az új Cure sztorit is.
• Öngyilkos királyok - a Libri folytatja a Wild Cards történeteket.

Szeptember

9. Perks: Mint a szemem fényére - thriller 5/3,5

10. Dick: Az utolsó tréfa - sci-fi 5/5

11. R. Kelényi: Barcelona, Barcelona - strandkönyv 5/4,5

12. Archer: Fej vagy írás - fejlődésregény, kortárs, kalandregény 5/5

13. Thorne: Gyűlölök és szeretek - romantikus komédia 5/3

14. Miller: Kirké - női kortárs 5/3

      Rettegés a felhők felett - horror 5/4

15. Höfler: Velem nem lehet járni - ifjúsági 5/3

       Henderson: Üldözöttek és katonák - dokumentumregény 5/5

Beköszöntött az ősz, kezdődik az iskola. De az olvasás nem megy ki a divatból most sem.

Világháborús, helytállós, katonás.

Amikor a náci rezsim hatalomra került, a zsidó családoknak hamar fel kellett ismerni, hogy a nácik Németországában nincs számukra hely. Korlátoztak az utazásuk is, így sok családnak kellett kemény döntéseket hozni. Hagyományosan a legidősebb fiú viszi tovább a nevet és a vért, így ezeket a fiúkat a segélyszervezeteknek és a kint élő rokonoknak hála elkezdték az Államokba menekíteni. Ahogy a nácik egyre vérszomjasabbak lettek, a kapcsolat megszakadt. A fiúk amerikaiként nőttek fel, és már fiatalemberek, amikor kitört a világháború. A hadba lépéskor ők is ott voltak, hogy harcoljanak. A német zsidó származásúk miatt kihallgató tiszteknek képezték őket, akik már amerikai katonaként tértek vissza Németországba harcolni a nácik ellen és rájönni, mi történt hátrahagyott családjukkal.

Ahány szemszög, annyiféle egy történet. Egészen másképp nézünk a világháborúra attól függően, ki mesél róla. Az Elit alakulat az európai hadszíntérről mesélt, míg a holokauszt témáját is elmesélték már túlélők, bűnösök, szemtanúk is. Bruce Henderson egy olyan nézőponttal állt elő, amilyet nem olvashattunk korábban.

Kötete attól különleges, hogy milyen amerikai katonákról szól. Született német zsidókról, akik egy más rendszerben a német hon védelmezői is lehettek volna, de a vallásuk miatt erre esélyük sem volt. Zsidó németek, akiket elüldöztek, megöltek volna, és visszatértek harcolni a náci rezsim ellen.

Henderson jó érzékkel nem akarja a teljes csapat történetét elmesélni. Sok ilyen fiatalember volt, akiknek saját kiképzőtáboruk is volt, ami után Ritchie-fiúknak nevezték őket. A történelem azonban hallgat róluk: ahogy a kötetből is kiderül, a német származásuk miatt, a német akcentus miatt a seregen belül is ki voltak rekesztve. Ők még veterán találkozókra se járhatnak, hiszen az akcentusuk a többieknek zavaró.

Egy-egy fiatalember életútját ragadja ki a sokból: 4-5 hazafi, akik túléltek, majd visszatértek. Ennyi fő éppen elég ahhoz, hogy nagyon sokféle életutat megmutathasson a szerző. Olyan családot, akiknek sikerült elmenekülni. Olyat, ahol a kimenekített fiú már csak azzal szembesült, hogy a hátrahagyott szerettei a holokauszt áldozatául estek.

Külön izgalmas az is, amire ezeket a fiukat kiképezték. Nem a fronton harcoló katonák lettek, hanem vallató tisztek, hiszen nekik anyanyelvük volt a német, ismerték a gondolkodásmódjukat. Olyan információkat is ki tudtak szedni a foglyokból, amire a született amerikaiaknak, a szótári német tudásukkal esélyük sem volt. Pszichológiai és különféle vallatási módszerek is a regény részét képezik. Ez önmagában is érdekes lenne, a történelmi háttér nélkül, ami még színesebbé teszi a történetet.

A cselekmény szövése regényszerű, miközben dokumentumok és interjúk képezik az alapját. Így egy hiteles, tényszerű könyvet kaptunk, amit regényként, ráadásul szórakoztató regényként is lehet olvasni. Van, ahol megnevettet. Máskor elgondolkoztat, elborzaszt, vagy éppen könnyeket csal az ember szemébe. A történetnek magának is olyan ereje van, hogy heves érzelmeket váltson ki.

Izgalmas olvasmány volt, egy sorozatnak is nagyon jó alapja lehetne.

Henderson: Üldözöttek és katonák - Mint dokumentumregény: 100% regényszerű, fordulatos. Új szemszög a II. VH ismeretéhez.

Szubjektíven: 95% megkedveltem a szereplőket, izgalmas a cselekmény, közben tanulságos.

Középiskolás, szerelmes, előítéletekkel szembenézős.

Niko élete nem könnyű középiskolásként. Lehet értelmes és kedves srác, ez senkit nem érdekel. Mert amit mindenki észrevesz belőle, hogy nagydarab. Nem egyszerűen kövér, nagyon az. Aki mindenkinek céltábla, aki némán tűri az egyre durvább gúnyolódást és kiszúrásokat is. Sera számára viszont pozitív ugyanez az előítélet: szépnek született, és már most az a téma, az iskola melyik helyes fiújával fog járni. Amikor azonban eldurvul a helyzet, Niko lesz az, aki kimenti a lányt szorult helyzetéből. Sera másként kezd el a fiúra nézni, és észreveszi mindazt, ami eddig a túlsúly miatt rejtve maradt előre. De vajon képes lesz felvállalni az iskola előtt is, hogy Niko több mint egy gúnyolható kövér srác?

A díjnyertes köteteket mindig kíváncsian veszem kézbe, bár nem egyszer kellett csalódnom. Ha valami sok díjat nyert, nem biztos, hogy tetszeni fog. Höfler ifjúsági regénye büszkélkedhet a Die Zeit Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díjával, 2018-ból, de én nagyon nem éreztem semelyik év ifjúsági regényének sem.

Az nem gond, hogy a témát már jó pár író kivesézte. Ez az egyik olyan kamasztéma, amit sokféleképpen elő lehet venni. Hogy nem elégedettek a külsejükkel. Nem feltétlenül a kövérség miatt: olvastam olyat is, amiben a főszereplő lány nádszálvékony volt, mégis kövérnek látta magát és éheztette magát.

Niko tényleg kövér, sokat bántják is miatta az iskolában. Róla azonban mindez lepereg, látszólag. A regényben számomra az volt az igazán érdekes, hogy a felszín alatt mégis milyen sebeket szed össze a fiú. Mert lehet, hogy mindent eltűr és nem csap vissza. Lehet, hogy ki van azzal békülve, hogy ő ilyen és kész. Ugyanakkor nem egy nyomot találunk arra, hogy a sok negatív visszacsatolás elkezdi az önértékelését szétszedni. Már a cím is erre utal: Niko eljutott arra a pontra, ahol ő maga is elhiszi, hogy mivel ő kövér, neki nem jár semmi, csak a csúfolódás és a gúny. Amikor egy lány kedves kezd lenni vele, azzal sem tud mit kezdeni, mert már elfogadta ő is, hogy a külseje miatt értéktelen.

Abba nem akarok belemenni, hogy akkor miért nem változtat. A szövegben ez is el van rejtve: a nagyanyja csak akkor érzi jól magát, ha a gyerek eszik. Niko így eszik, bármi is legyen a következmény. A felszín alatt komoly családi gondok is vannak, de ezeket a regény végig elnyomva tartja. Nagyon kevésszer kerül szóba, és abba az irányba nem indulnak el a szereplők, hogy ezen a téren kellene valamit változtatni vagy fejlődni.

A karakterek illenek egy ifjúsági regénybe. Nincsenek túl bonyolult jellemek, mindenkinek 2-3 oka van, amiért olyan, amilyen. Nincsenek nagy jellemfejlődések sem, csak egy-egy felismerés. A maguk módján szimpatikusak is, csak éppen most semmi kedvem nem volt hozzájuk. Hozzám nem is kerültek közel, nem szerettem se Nikót, se Serát. Azért azt tanulságként valóban le lehet belőlük vonni, hogy senkit nem szabad a látszat alapján megítélni. Sok olyasmi lehet az életében, amiről sejtelmünk sem lehet.

Nem volt elég pörgős vagy érdekes a cselekmény. Nem sok minden történik benne, és mivel a szereplőkkel nem szimpatizáltam, a lelki életük se kötött le.

Most nagyon nem talált rám ez a könyv, félre is teszem hamar.

Höfler: Velem nem lehet járni - Mint ifjúsági: 60% pozitív tartalmú, kamaszos témákkal könnyeden foglalkozó regény.

Szubjektíven: 30% untam is, a szereplőket se szerettem, valahogy az egész érdektelen.