Fülszöveg:
“Ülni Niccoli hófehér abrosszal leterített étkezőasztalánál, enni a porcelántányérokból, inni a kristálypoharakból és hallgatni, amint a mester Brunelleschiről mesél, vagy a többi vacsoravendéggel vitatkozni arról, hogy Platón volt-e a nagyobb filozófus vagy Arisztotelész, aztán gyönyörűséggel lapozgatni vendéglátójuk társaságában a könyvtár kincseit – az ifjú Vespasiano kétségkívül felismerte, hogy alig egy-két év leforgása alatt valóban istenáldotta, ragyogó elmék társaságába sikerült keverednie. Ez volt – sóhajtott fel jóval később – az aranykor.”
Szerintem:
Részletes, sok mindenre kitérő, átfogó munka. Sokkal több minden van benne, mint amit a cím ígér.
Mert ez nem csak egy könyvkötő története. Ugyan Ross King Vespasiano élete köré építi fel a kötetet, de