Fülszöveg:
Isobel művészi őstehetség, aki veszélyes ügyfeleknek dolgozik: vészjósló tündenépeknek, halhatatlan lényeknek, akik nem tudnak anélkül kenyeret sütni vagy tollal papírra írni, hogy ne omlanának porrá. Iszonyatosan vágynak az emberi kézművesség fortélyaira. Isobelt pártfogásába veszi egy királyi sarj, Varjú, az őszi herceg, azonban a lány szörnyű hibát követ el, ami a herceg életébe kerülhet.
Isobel és Varjú egymásra vannak utalva a túlélés érdekében; kényszerű szövetségükből egyre erősödő bizalom sarjad, ami sérti a tündenépek könyörtelen törvényeit. Immár egyikük élete sem ér egy fabatkát sem, hacsak Isobel nem tudja a művészi tehetségét a tündebíróság ellen kamatoztatni.
Szerintem:
Nagyon próbálkoztam, de fele annyira sem fogott meg, mint a szerző másik könyve a varázslókkal. Ebben valahogy nem volt meg az a mágia, aranyos humor, amit a Thornék nyújtani tudtak.
De, ez a kötet. Ha röviden vázolni akarok, van egy kisváros, ahol
emberek és tündérek törékeny egyensúlyban léteznek egymás mellett. Isobel Fortéllyal bír, tehetséges festő. Tündérhercegek is járnak hozzá portréért. Az egyik bajt kavar – megragadja a herceg, Varjú gyengeségét. A férfi képes érezni, nem olyan rideg, mint a fajtársai. Hogy mentsék a trónját és az életét, kénytelenek együtt a tündérek földjére menni. Míg életben kell maradniuk, az egymás iránti érzéseiket is mérlegre kell tenniük.
Talán az is a bajom a regénnyel, hogy nincs benne nagyobb kaland. Varjú élete veszélyben az érzelmek miatt, a lány meg kénytelen vele tartani. Először Varjú a tündérek előtt akarja rá hárítani a bajt, majd szövetségesként együtt keresik a megoldást. Ugyan a végére egy kis főkirályi puccs is a történetbe kerül, de ez csak a vége és annyira nem előkészített, hogy összecsapottnak is hat.
Mi van akkor a kötetben? Érzelmi gyötrődés. Isobel hamar felismeri magában, hogy szerelmes lett Varjúba. Csak éppen az emberek – tündérek kapcsolata tiltott. Így aztán gyötrődik az úton, mert néha elkap olyan pillantásokat, hogy Varjúnak se közömbös ő. Nagyon ifjúsági romantasy ettől.
Bár lenne több fantasy és kaland, nem annak a sokféle verziója, hogy mennyi okból lehetetlen ez a kapcsolat… Pedig a legkeményebb szóba sem kerül. Isobel ember, jó esetben van még kb. 60 éve és öregszik. Varjú meg kb. halhatatlan tündérherceg.
Az egyetlen olyan ötlete, ami tetszett és nem a megszokott, hogy Isobel mennyire ragaszkodik az ember voltához. Ebben a világban az emberek vágynak arra, hogy mágikus, szép és örökké fiatal tündérekké válhassanak. Isobel nem. Még akkor is nemet mond, amikor felkínálják neki az átalakulást. Ő valami értékesebbet őrizne meg: az emberi voltát és a művészetét.
Ezzel elértem oda, ami a világban furcsa és nem tudom hova tenni. A Fortély. Annyira zavar, hogy úgy kezelik, mintha valami mágikus készség lenne. Pedig, az olvasottak alapján ez sima tehetség. Isobel gyönyörűen fest. Az egyik tündérré alakult nőről kiderül, hogy korábban szeretett író volt. Fortély, ha valaki remek varrónő és szép ruhákat tervez. Minek kellett ennek külön nevet adni? Az a tehetség. Művészi érzék. De itt ez a fogalom nincs meg, itt fortélyosok.
Kisebb-nagyobb kalandok érik a párost az úton, így azért nem unalmas a könyv. Van benne mágia, kétszínűség, jóslat és uralkodók. Másik a tündérudvarok. Azért érzem, hogy Rogerson dolgozott ezen a könyvön. Csak valahogy mégsem lett számomra izgalmas a regény. Epikusság, csak nevén nevezem. Nekem kis történetnek tűnik, amiben egy ember és tündér tiltott szerelme van. Nem pedig nagyobb horderejű fantasy, amiben országot/hagyományt, bármit menteni kellene.
Szimpatikus szereplőkkel dolgozik, és jól megfogta, hogy milyen egy tündér. Abban egyedi, hogy ők érzelmileg üresek. Mintha nem lenne lelkük. Isobel ezért nem is akar közéjük tartozni.
Kellemes is, érthető is. Kamaszosabb, mint ami jól esett volna, de ifjúsági romantasy, ezzel ki tudtam egyezni. A festészet maga is tetszett benne.
Talán tényleg az a baj, hogy a másik regényt szerettem. Ez meg semmilyen téren nem éri utol azt, így csalódtam. Lehet, egyszer újra kell majd olvasni és nem a varázslóshoz mérni.
