Fülszöveg: 

Az elmúlt tíz évben minden nyáron megjelent hat ámuldozó cukrász Graftonban, ezen az impozáns, fákkal övezett vermonti birtokon, amely nemcsak a „Süteménysütő hét” forgatási helyszíne, hanem arról is nevezetes, hogy itt nőtt fel a tévéműsor híres házigazdája, Betsy Martin, az ünnepelt cukrász.

Egy sor jól fogyó szakácskönyv szerzője, az „Amerika Nagyija”-ként emlegetett Betsy Martin az életben nem olyan kedélyes, mint a képernyőn, de ezt az embereknek nem kell tudni. Mindig is tökéletes teljesítményt követelt, és mosolyogva nyugtázta, amikor megkapta, de idén valami nem stimmel. Elkezdődik a süteménysütő verseny, és a dolgok a fejük tetejére állnak. Először úgy tűnik, puszta szabotázsról van szó: a cukor helyére valaki sót csempészett, a tűzhelyet nagy lángra állítják – de amikor holttestre bukkannak, mindenki gyanúba keveredik.

Szerintem: 

Vannak témák, amelyeknek nehezen állok ellent. Kifejezetten szeretem az olyan regényeket, amelyekben kreatív alkotás folyik. Készülhet film, festmény, ruha, játék, a tervezés és innováció, az egésznek a hangulata megfog. Ahogy a versenyeket megmutató könyveket is szeretem.

Jessa Maxwell könyvében, az Aranykanálban ezt a kettő, számomra kedves témát

Fülszöveg: 

Hullanak ​a hópelyhek.
Érkeznek a meghívók.
Mindent megtölt az ünnepi varázslat.

A nagy ünnep elő-előestéje. Scarlett Dragna fantasztikus ünnepséget tervez a városa számára. Donatella a tökéletes ajándékot keresi. Julian botrányosan jól néz ki zöldben. És Legend…
Sajnos Legend nem szíveli a nagy ünnepet. Tella abban reménykedik, hogy a tökéletes meglepetés majd jobb belátásra téríti. Viszont még nem találta meg a megfelelő ajándékot, pedig itt a nagy ünnep elő-előestéje. De talán egy kis ünnepi varázslat ezen is segít…
A Stephanie Garber világsikerű Caraval-sorozata után játszódó vidám kisregény élete legnagyobb ünnepi kalandjára viszi az olvasót, teli felhúzhatós bábuval, mérgezett cukorkával, huncut hógömbbel, vigassággal és – ha Tella sikerrel jár – szerelemmel.

Szerintem: 

Pedig én adtam esélyt neki. Az egész Caraval és a körötte megjelenő hype idegen tőlem, nem is szeretem igazából az eredeti trilógiát. De karácsony, mágia, hátha…

Fülszöveg: 

Ismered azt az érzést, amikor nagyon akarsz valamit, és ölni tudnál érte?
Felkavaró, hátborzongató történet egy fiatal lány kétségbeesett küzdelméről.
Gréta 19 évesen válik édesanyává, életerős kisfiúnak ad életet. Másnap az orvosok mégis azzal a hírrel állítanak be hozzá, hogy az éjjel egy halott kislányt hozott a világra.
Gréta hiába állítja az igazát, mindenki ellene fordul. Zárt osztályra kerül, elvágják a külvilágtól.
Évekkel később a Dunai nyaralóházban különös események kezdődnek.
Vajon a véletlen műve lenne, vagy valakinek a bosszúja irányította erre a helyre:
Az ügyvédet
Az ügyészt
A rendőrt
Az orvost
A szülésznőt
A közös múlt sötét titkokat rejt. Amikor veszélyes repedések jelennek meg a célpontok tökéletes jövőképén, mindannyian rádöbbennek, a saját érdekükben szembe kell nézniük múltbeli tetteikkel.

Szerintem: 

Farkas Anett ezzel a kötettel kicsit mást írt, mint amit megszoktam tőle. Ezzel nem is lenne bajom, még üdvözölném is. Én szeretem, amikor egy író meg tud

Fülszöveg: 

„Henry néha kivonul az előszobába, a tükör elé áll, végignéz magán, és arra gondol, hogy a szegénység miatt lett ennyire abnormálisan alacsony. Időnként az anyja a füle hallatára azt magyarázza egy barátnőnek vagy egy kereskedőnek, hogy Henry csupán lassan fejlődik, majd még be fogja hozni a lemaradást, és ezek a szavak reménnyel töltik el, ám nem válnak valóra.”

A háború után néhány évvel egy fiatal házaspár beköltözik a korábban a leghírhedtebb norvég nácinak, Henry Rinnannak és bandájának otthont adó házba. Lányaik színházi előadást rendeznek a pincében, mely egykor foglyok üvöltésétől és sikolyaitól volt hangos. A gyerekek semmit sem tudnak a ház történetéről, a házasságot azonban lassan kikezdi a múlt rájuk nehezedő súlya…

A történelmi események ihlette fikció két szálon fut: egy norvég zsidó család és egy háborús bűnös történetét göngyölíti fel, utóbbit egészen a gyerekkorától. Az elbeszélő maga a szerző, Simon Stranger, aki felesége családjának múltját s ezzel együtt a második világháború eseményeit, és mindenekelőtt a gyűlölet eredetét és a túlélés természetét kutatja. És nem utolsósorban emléket állít az áldozatoknak.

Szerintem: 

Eddig ettől a könyvtől elriasztott a borítója. Pedig, az elolvasása után jöttem rá, hogy

Fülszöveg: 

Fran és varázskardja, Mester egy csapásra híressé vált, amikor levágtak egy Démonherceget egy kazamatában. A sikert persze irigység övezi, sokan megkérdőjelezik a feketemacska lány képességeit. Így Fran egy kalandozócsapatban találja magát egy vizsgaküldetésen, amiről azonban hamar kiderül, hogy a tétje jóval több, mint a lány hírneve. Ráadásul mindenki megdöbbenésére egy elsöprő erejű megfigyelő is elkíséri őket a próbatételre: a legendás A rangú kalandozó, Amanda, a titokzatos félelf, aki már egy ideje Fran nyomában koslat…

Szerintem: 

Talán az eddigiekhez képest egy könnyedebb részt kaptunk. Nem is ez a jó szó. Kevesebb benne a

Fülszöveg: 

– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?

Szerintem: 

Ha elég Agatha Christie-t olvas az ember, azért lesznek ismétlődő motívumok benne. Ha a novelláit is hozzávesszük, még inkább. Talán a Rejtély az Antillákon esetében az is volt a problémám, hogy

Fülszöveg: 

A Tartuffe-ben, a képmutatók zsarnoki uralmának e pompás torzképében minden idők egyik legnagyszerűbb komikus remekművét tiszteli az egész művelt világ. A korabeli francia udvarban annyian gúnyolva érezték magukat, hogy betiltatták az uralkodóval a bemutatót.

Szerintem: 

Nincs szebb öröm, mint a káröröm. Ez jutott eszembe, amikor igyekeztem kijelölni, mi volt a komédiában a kedvenc jelenetem. Két ilyen is volt. Tipp, melyik az?

Inkább elmesélem. A történet szerint Tartuffe bekerül a gazdag polgár, Orgon háztartásába. Az egykori

Fülszöveg: 

Afrikai eredetű gyilkos méhek és ellenük a génmanipulációs technika eszközeivel felvonuló amerikai katonai mikrobiológusok küzdelméről szól ez a döbbenetesen hiteles, hátborzongatóan szakszerű történet. A könyvbeli – egyébként valóban létező – méhek jellemző tulajdonsága, hogy a háziméheknél szorgosabbak, egyszersmind azonban jóval agresszívabbak is. Lévén kíváló méztermelők, egy amerikai farmer becsempész az USA-ba néhány családot. A méhek a kellemes klima hatására elszaporodnak, s időbe telik, míg a mind gyakoribb halálos csípések között a rendszert és logikai összefüggéseket az egészségügyi hatóságok feltárják. Az idő döntő tényező az amerikai szerző napok szerint tagolt könyvében. Nyár derekára New York is úgy feketéllik a vad méhrajoktól, hogy az emberek az ablakon sem mernek kinézni…

Szerintem: 

Mennyire meghatározó, hogy mi volt a gyerekkori kedvencünk… Az egyik kedvenc filmem a mai napig a

Fülszöveg: 

Egy visszahúzódó könyvtáros és egy különc öregúr meghatóan szokatlan barátsága bontakozik ki ebben a szívmelengető történetben, amely a könyvek gyógyító erejéről, az újrakezdésről és a váratlanul születő emberi kapcsolatok csodájáról mesél.
    Sloane Parker könyvtárosként csendes, visszafogott életet él. Bár sosem tartotta magát magányosnak, napjai fénypontja mégis az a pillanat, amikor a zsémbes Arthur McLachlan belép a könyvtárba. A szurkálódó, mégis szellemes és szórakoztató szóváltásaik különös módon feldobják a napját.
    Amikor Arthur egy időre eltűnik, Sloane felkeresi őt – és nem sokkal később elindít egy könyvklubot, amely nemcsak az ő kapcsolatukat mélyíti el, hanem a kis közösségüket is baráti társasággá kovácsolja össze.
    Megkapó történet arról, hogy néha elég egy könyv, egy gesztus, egy ember – és újra otthon érezhetjük magunkat a világban.

Szerintem: 

Tudom, hogy ez elméletben reményt adó, léleksimogató és bátorító könyv. Ehhez képest

Fülszöveg: 

Mi a valóság és mi, ami pusztán fantázia? Mi az igazság és mi a legenda?
Könyvünk a Netflix The Crown című népszerű sorozatának 2. és 3. évada alapján készült . Az első kötethez hasonlóan most is Robert Lacey életrajzíró szakavatott kalauzolásával lehetünk részesei a filmdrámát inspiráló valós eseményeknek.
A történelem két viharos évtizedének, fontos társadalmi változásoknak, a nagyhatalmak egymásnak feszülésének, politikai csatározásoknak lehetünk tanúi melyek hatással voltak a világ alakulására és a királynő személyiségére, uralkodói magatartására, családi kapcsolataira.
A drámában kiemelt hely jut a szuezi válságtól és az amerikai-szovjet űrversenytől kezdve a Windsor hercegének Hitlerrel szembeni kínosan megengedő magatartásának tehertételéig, valamint a királynő házasságával kapcsolatban felmerülő szaftos pletykák okozta problémákig.
A Korona című sorozat és e könyv varázsa abban rejlik, hogy tartalmas szórakozást nyújt miközben a történelmet és egy kivételes személyiséget olyan szemszögből láttat mint még soha.

Szerintem: 

Van pár sorozat, ami úgymond a Netflix zászlóshajója vagy az volt. Stranger Things, The Witcher és én biztosan nem hagynám ki a The Crown-t sem. Az sem véletlen, hogy a sorozathoz kapcsolódó ismeretterjesztő kötetek közül 2 magyarul is megjelent.

A 2. kötet a 2-3. évad történéseit