Fülszöveg: 

„A hóhér kötele a magyar prózairodalom fontos alkotása. Jelentőségét növeli a Petőfi-kutatás azon újabb törekvése, hogy az életmű teljesebb és elfogulatlanabb értelmezése érdekében fokozottabb figyelmet fordítson a korábban kevesebbet vizsgált művekre, így az úgynevezett válságkorszak termékeire. Az érdeklődő olvasó számára viszont mindenekelőtt az a tény adja a regény értékét, hogy általa a modern magyar prózastílus egyik legizgalmasabb előfutárával ismerkedhet meg. Sokszínűen gazdag és mindvégig egységes a regény nyelve és stílusa, mely a romantika eredményeit, a biedermeier korfestő jellegzetességeit és a népies-realista stílus vívmányait társítva hoz létre tömör, magyaros és korszerű prózát.” (Dr. Nagy Imre)

Szerintem: 

Petőfi Sándor egyértelműen költőként írta be magát a halhatatlanjaink soraiba. Kuriózum tőle, hogy egy regénye is született. Ez A hóhér kötele. Nem olyan értelemben remekmű, mint a lírája, de érdemes ezt is elolvasni.

Ami az első gondolatom volt róla, hogy

Fülszöveg: 

Mit tennél, ha a kezedbe hullanának egy hotel kulcsai? És ha az a hotel éppen Kenyában lenne? Tamira Savannah King magyar édesanyjától örökölt virtussal úgy dönt, ez pont a megfelelő al­kalom arra, hogy vőlegényét és unalmas munkáját hátrahagyva rendbe szedje az életét, és Budapestről Nairobiba repül. Az afri­kai nyüzsgő nagyvárost hamar felváltja a vidék, és a Masai Mara Vadrezervátumba érve megkezdődik a valódi utazás.
Mihez kezd egy szőke magyar nő a szavannán? Hogyan boldogul szállodaigazgatóként, aki még soha nem dolgozott a vendéglátás­ban?
Mit jelent a kötődés, az otthon, a barátok, a család, a szerelem? Nyomokban oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, orrszarvút, gazellát, naplementét tartalmaz. Meg egy Hemingway nevű szu­rikátát.

Szerintem: 

Mennyire tetszett ez a regény? Attól függ, milyen olvasat szerint beszélek róla. Lehet

Fülszöveg: 

Két özvegy, egy új szerelem
Dante Cavallaro felesége négy éve halt meg, de emléke még mindig szívében él. Azonban a chicagói maffia történetének legfiatalabb vezetőjeként nem tűnhet gyengének, ezért kötelességének érzi, hogy újraházasodjon.
Valentinát választják ki neki. Ő is elvesztette a házastársát, de az ő frigye mindig is csak látszat volt. Elhunyt hitvese titkainak súlya a mai napig nyomja a vállát, de meg kell védenie halott férje becsületét és saját magát is.
Dantéval való esküvője miatt a hazugságok várát összeomlás fenyegeti… Csakhogy a férfi tudomást sem vesz róla, ezért félelme és zavarodottsága hamarosan dühvé válik.
A nő belefáradt abba, hogy semmibe veszik. Elhatározza, hogy elnyeri a maffiavezér figyelmét és vágyát, még akkor is, ha szívét nem tudja megszerezni, hiszen az örökké néhai kedveséért dobog. Vagy mégsem?

Szerintem: 

Az eleje megijesztett. Amennyire meglepetés és pozitív élmény volt a Becsület, a Kötelék azt hozta kezdetben, amit előzetesen az egész sorozattól vártam. Egy begerjedt főszereplőt, aki

Fülszöveg: 

Suzume, a Kyūshū szigetén élő középiskolás lány és Sōta, a kisszékké változtatott Záró útra kel, hogy megtalálja Daijint, a macskaalakot öltött Zárókövet. Küldetésük, hogy az országszerte megnyíló átjárókat bezárva megfékezzék a pusztító földrengéseket….

Szerintem: 

Még mindig idegenkedem kissé a történettől, de ennek a résznek már pörgőbb a cselekménye. Vagyis, könnyebben fogyasztottam.

Továbbra is akció és komédia keveréke. A zárókő szökésben és

Fülszöveg: 

Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia.

New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan borzalmas fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők. Nincsenek szabályok. Nincsenek következmények.

Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. Az ártatlannak induló nyári kaland hamarosan vérfagyasztó lidércnyomássá fajul.

Szerintem: 

Barker, ha jól számolom, már harmadszor akaszt ki azzal, hogy egy különben jó könyvet milyen jelenettel zár. Miért kellett ezt így? Máskor legalább tarthattam előre attól, hogy

Fülszöveg: 

A huszonhat éves Émile fiatalkori Alzheimer-kórban szenved. Az orvosok mindössze két évet jósolnak neki, ő pedig úgy dönt, lemond a kísérleti terápiáról és odahagyja a kórházat, hogy hátat fordítva az aggódó, előre gyászoló és folyamatosan együttérző családnak, barátoknak megszökjön, és egy lakóautóval utazgatva töltse el a hátralévő kevés idejét.
Felad egy őszinte és lényegretörő hirdetést, és legnagyobb meglepetésére akad is egy jelentkező. A fekete ruhában, hatalmas kalapban és még nagyobb hátizsákkal felbukkanó Joanne titokzatos és hallgatag, nem kérdez és nem beszél, mégis szinte magától értetődő természetességgel ül be az autóba és szegődik Émile mellé.

Szerintem: 

Nem tudom eldönteni, ez most tetszett-e nekem vagy sem. Amiben biztos vagyok, hogy annak nem örültem, hogy megint azt a témát kapom, igaz csak részben, amit a Manon regényben már elolvastam.

Vagyis, ebben is van egy nő, aki

Fülszöveg: 

Agrigento, Szicília, 1883. Az orzin pusztulása után a Cairndale Intézet romokban hever, Marlowe pedig eltűnt. Megtalálásának egyetlen esélye egy legendás, elveszettnek hitt második orzin felkutatása, melyet réges-rég elrejtettek, és talán már nem is létezik.

Ám amikor a Cairndale árnyékában felfedeznek egy holttestet, amelyet beburkol a draugr romlott pora, Charlie és a többi tehetség rádöbben, hogy jóval több forog kockán, mint hitték. Ugyanis felkelt egy új, még kegyetlenebb draugr, ami látszólag szabadon járja a világukat – ráadásul nincs egyedül. Mellette egy démoni alak, akit mindenki csupán Apátnőként ismer, a saját szolgálatába akarja állítani a port. A holtak világának mélyén pedig rettenetes gonoszság ébredezik, és meglehet, hogy felélesztésének vagy elpusztításának nyitja nem más, mint a romlott por.

Szerintem: 

Ahogy a kötet előtt visszagondoltam az első részre, az ugrott be, hogy fantasy történetként tudtam értékelni, de nem nagyon szerettem. Jobban tetszett a borító, mint maga a cselekmény. Így aztán kicsit féltem, hogy megint így járok.

Mert a borító

Fülszöveg: 

Az út, amiről soha nem is álmodott volna, folytatódik.

Calla és Jonah nyakában az ünnepek, és a fagyöngy meg a mézeskalács mellé egy nagy rakás családi dráma is jár. Jonah arra készül, hogy két hetet töltsön együtt a mostohaapjával, akit ki nem állhat. Calla pedig várja ugyan az anyja és Simon érkezését, de retteg a nyomástól, hogy ki kelljen jelölnie egy esküvői dátumot… Torontóban. És míg az egyik meggondolatlan szomszédjuk akaratlanul beleüti az orrát a dologba, a másik zsémbes szomszéd pedig a maga családi nehézségeivel küzd, a Trapper’s Crossing-i karácsony határozottan nem ígérkezik felhőtlennek.

Szerintem: 

A legtöbb esetben feleslegesnek tudom érezni a feledik köteteket. Nem igazán érzek bennük saját kötetre való ötletet, inkább a rajongói igények kielégítését találom meg bennük. Szerencsére vannak kivételek – ilyen az Örökké Vadon is.

Egy olyan eseményt kapunk meg, amire

Fülszöveg: 

A briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.

Szerintem: 

Annyira egy bizonyos típust várok már a japán szerzőktől, hogy most az volt a legnagyobb bajom, hogy mennyire mást kaptam. Talán a könyv feléig kellett eljutnom, mire tudatosult bennem, hogy ez egy emberi dráma és nem lesz semmilyen mágikus realizmus vagy mágia ebben.

Mert mi ez a történet? Adott egy nő, aki

Fülszöveg: 

Connor Daniels nem gondolta volna, hogy teljesen elölről kezdi a randizást. Sikeres orvosi karrierje és három fia jelentenek neki mindent. Nem éppen ideális kezdet a tüzes szerelmi élethez, de mégis megpróbálja.

Az új kezdet oka: Violet Robinson, a sürgősségis nővér, aki semmiképp nem akarta, hogy Connor megtudja, mindig is bele volt zúgva. Ez a saját, piszkos kis titka. Szíve azonban megremeg, akárhányszor a közelében van, ahogy a lába is… így hát sikerül is csúnyán orra buknia egy bolt parkolójában, aminek Connor is szemtanúja, és akit rég tapasztalt érzések kezdenek hatalmába keríteni, miután gondjaiba veszi a sérült lányt. A randevúzás bonyolult lehet. Az élet pedig szép, őrült és kiszámíthatatlan. De amikor a valóság ránk köszönt, felfedezzük, mi is fontos valójában, és hogy ki az, akit életünk végéig szeretni akarunk.

Szerintem: 

Kb. úgy érzem, hogy nem is kellett volna minden részről külön poszt. Bár a történetek mások, annyira ugyanazokkal az elemekkel és jellemzőkkel bír minden rész, hogy egyben is össze tudtam volna foglalni.

Vagyis: ismét laza kapcsolódás. A korábbi részek főszereplői