A Könyvhetet idén kihagytam, de a Könyvfesztiválra azért felmentem. Azért is írok most, bocs. De hazaértem és letámadott életem megkeserítője és öröme egy személyben és négy mancson. Szóval, most értem be a vizslám megsétáltatásából, megvacsoráztatása és egy kis labdázás után.

Fő benyomások? Kicsit olyan volt, mint az eddigi rendezvények kistestvére.

Az nem zavart, hogy a helyszín megváltozott. Most a Bálnában tartották. Mivel ott még nem jártam, még izgalmas is volt egy új helyszínt felkeresni. Mi több, a környezet még szép is. Végig lehet sétálni a Duna-parton és a panoráma csodás. Ma még szép idő is volt, úgyhogy a hazai esőfelhős, szürke idő után még jól is esett a budapesti napfény. A Bálna épülete is lekötött, érdekes.

Bent... mondjuk, azon meglepődtem, amikor befelé sétálva katonai egyenruhák mellett sétáltam végig. Volt múzeum jelleg is, mondjuk, tudtam, hogy ez valami katonai létesítményféle. De azt gondoltam, az csak a neve, inkább kiadják meg csak nevében az. De nem, ezek szerint tényleg van valami ilyesmi funkciója is.

A kialakítás hasonlít a korábbi helyszínéhez. Standok, sok könyv, számos kiadó. Szűk folyosók, amin úgy megyünk libasorban, hogy arról mindig az egyetemi velencei karneválos emlékeim ugranak be. Ott kellett ilyen tömegben és sorokban haladnom szűk csatornákon... Igaz, ez nem zavar, amíg a szenvedélyemben hódolhatok a mászkálás közben. Mióta van az ártörvény - hú, de rühellem -, nem láttam ennyi könyvet egy helyen. Engem sikeresen leszoktattak új könyvek vásárlásáról és felfedeztem az antikváriumokat. De ez egy másik történet.

Itt most kibámulhattam magam, mik az újdonságok, milyenek a borítók és élfestések. Imádtam leemelni a polcról egy-egy szép darabot, vagy meglesni valamit, amire egy ideje ácsingózom, csak várom, hogy leteljen az 1 év és használhassam a törzsvásárlói kedvezményeim. Mondjuk úgy, kísértésbe tudok esni, de kb. 20% okom van, amiért inkább csak nézelődtem most.

Azt még érdeklődve figyeltem, hogy mit tudnak a kiadók kitalálni, hogy a szokott nagyobb kedvezmény, ajándéktáskák és egyebek helyett bevonzzanak. Szintén az a törvény, ajándék sincs... Ugye, ott vannak a dedikálások. Szívesebben veszek meg én is egy könyvet, ha lehetőségem is van a szerzővel dedikáltatni, és talán drágább most, mint jövőre, de dedikált... De ez nem új. Táskák most is voltak, csak másként. Nem ajándékba adták, hanem pl. bizonyos összeghatár felett szinte ingyen meg lehetett venni. Volt, ahol a ruházaton kellett kijelölt színeknek megjelenni, venni valamit és cserébe jött az ajándék.

Én különben azt hittem, hogy az ártörvény miatt kevesen lesznek. Meg is lepődtem, hogy bizony sokan voltak, vásároltak és nézelődtek. Még fiatalok is, mondjuk, megvannak azok a kiadók, akik meg tudják szólítani a középiskolásokat és egyetemistákat is. De kisgyerektől nyugdíjasok voltunk sokan.

Jó hangulatú napom volt, nincs is okom panaszra. Talán csak egy, amit hiányoltam. Most nem volt külföldi író, egy sem. Szóval, jó volt, de azért a tavalyi kistesója...

Fülszöveg: 

Egy Collum nevű, tehetséges ifjú lovag érkezik Camelotba, hogy felvételt nyerjen a Kerekasztal tagjai közé, de már elkésett: Arthur király két héttel korábban elesett a camlanni csatában, és csupán maroknyi lovag maradt életben.

A túlélők azonban nem legendás hősök, mint Lancelot vagy Gawain, hanem a Kerekasztal különcei, köztük Sir Palomides, a szaracén, és Sir Dagonet, Arthur udvari bolondja, akit csak tréfából ütöttek lovaggá. Mellettük pedig csak Nimue áll, Merlin egykori tanítványa, aki elárulta és egy domb alá zárta mesterét.

Rájuk hárul a feladat, hogy újjáépítsék Camelotot ebben a kibillent világban: bár a kereszténység Istene magára hagyta Britanniát, Morgan le Fay vezetésével visszatértek a királyságba a tündérek és a régi istenségek. A lovagoknak fel kell kutatniuk az Excaliburt, hogy a romokban heverő ország ismét egyesülhessen, ám előtte még meg kell fejteniük, hogyan bukhatott el a magányos és nagyszerű Arthur király.

Szerintem: 

Amit egy Arthur király történetbe bele lehet tenni, szerintem Grossman belenyomta. Volt is olyan érzetem, hogy

Fülszöveg: 

Csupán három szó: nem bináris vagyok.
De ennyi is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon…

Amikor Ben De Backer bevallja a szüleinek, hogy nem bináris, ők azonnal kidobják az otthonából a januári fagyos éjszakába. Ben még a cipőjét sem veheti fel…

Kénytelen a nővérétől segítséget kérni, akit már tíz éve nem látott. Végül Hannah-hoz és a férjéhez, Thomashoz költözik, akivel Ben korábban még csak nem is találkozott.

Ben szorongását a szülei elutasítása csak súlyosbítja, emiatt csupán Hannah, Thomas és a terapeutája előtt vallja be önmagáról az igazat, az új iskolájában pedig szeretne beolvadni a háttérbe.

A próbálkozása viszont meghiúsul, köszönhetően Nathan Allannek. A kedves, vicces és karizmatikus srác ugyanis úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi Bent.

Ahogy kettejük barátsága egyre szorosabbá válik, az egymás iránti érzéseik is változni kezdenek… Ben azonban tele van félelemmel. Mi lesz, ha Nathan nem fogadja el őt annak, aki?

Szerintem: 

Általában én vagyok az, aki az ifjúsági irodalomnak felrója, hogy

Fülszöveg: 

Ötszáz évvel ezelőtt egy férfi és egy nő, a medve és a lazac útjai elváltak egymástól. A medve az elbitorolt örökségért harcolt, míg a lazac átszelte az óceánt.

Kai napjaink Japánjában még mindig őrizgeti az ainu őslakosok hagyatékát, miközben keresi a helyét a japán közösségben, amely idegenként kezeli. Úgy ragaszkodik a büszkeségéhez, akár a talpa alatt a földhöz. Amíg nem találkozik a lánnyal, aki újra álmodni tanítja őt.

Manuela a gazdagok és kiváltságosok életét élhetné Brazíliában, ám a múltja tele van hazugságokkal és titkokkal. Az egyik titok végül Hokkaidó szigetére vezeti, és a lány lassacskán rádöbben, hogy van, amiért megéri az árral szemben úszni. Különösen, ha az út végén olyasvalaki várja, akinek a szívdobbanásai között otthonra találhat.

Két világ találkozik, mikor az ainu énekek és a brazil mesék összefolynak, és kiderül: a múlt mindenki számára rejt titkokat, a jelenben pedig küzdeni kell az álmokért.

Szerintem: 

Már annyira megszoktam az írónőtől a misztikus, fantasy szálat a cselekményben, hogy

Fülszöveg: 

Max Mayfield mindig kilógott a többiek közül. Édesanyja minden próbálkozása ellenére sem lett belőle cuki, aranyos kislány, és inkább tölti az idejét a játékteremben, mint lányos elfoglaltságokkal. Kaliforniában legalább közel voltak hozzá a barátai, ám Hawkinsban, a semmi közepén nincs más, csak zsarnokoskodó mostohabátyja, rideg mostohaapja és tehetetlen anyja. Még szerencse, hogy ebben a porfészekben is akad játékterem…
És valami más is. Max hamar rájön, hogy Hawkins izgalmasabb – és jóval veszélyesebb – hely, mint gondolta volna, és a szellemirtós srácok az iskolából sötét titkok birtokosai. És akkor még nem is beszéltünk a különleges képességekkel bíró rejtélyes lányról, Tiziről. Maxnek minden szívósságára és találékonyságára szüksége lesz, hogy újdonsült barátaival együtt megmentse Hawkinsot az agyszívótól és a demogorgonok hordájától – saját magát pedig begőzölt mostohatestvérétől, Billytől.

Szerintem: 

Az eddigiek alapján nem voltak nagy elvárásaim a Stranger Things-regénnyel. De ez… Már a felét elolvastam, és

Fülszöveg: 

A niederkaltenkircheni Eberhofer-házban alaposan a feje tetejére áll az élet, amikor Nagyi bejelenti, hogy sok évtized kemény munkája után immár csak pihenni és szórakozni szeretne, a háztartást pedig vezesse tovább más. Miközben a család az első sokkból próbál felocsúdni, a falu élén is változás történik: a síbalesetet szenvedett polgármester helyett átmenetileg Susi ül be a főnöki székbe, ugyanolyan alaposan felforgatva a hivatal életét, ahogyan Nagyi tette a családéval. S ha mindez még nem lenne elég megpróbáltatás Franznak, ott van még az aranyfog is, amelyet egy nyugdíjas geológus talált a szántóföldön, s amelyről Liesl Mooshammer határozottan állítja, hogy a hetek óta ismeretlen helyen tartózkodó helyi nagygazda, Lenz Steckenbiller szájában látta utoljára…

Szerintem: 

Elkezdtem nézni a filmsorozatot is, és az szépen átértékelte bennem a Falk-regényeket is. Most már nem akarom annyi a krimit keresni és megtalálni benne. Ezt inkább

Fülszöveg: 

Felkeltette a kíváncsiságomat, sőt mi több, megdöbbentett, amikor megtaláltam Damian Baxter levelét a számlák, a köszönőlevelek és a jótékonysági felkérések özönében, amely minden áldott nap elárasztja az íróasztalomat. Csaknem negyven éve nem láttuk egymást, és semmiféle módon nem érintkeztünk a legutolsó találkozásunk óta… De volt egy másik oka is a meglepődésemnek, egy jóval egyszerűbb.
Utáltam őt.
A sikeres író mégis elvállalja esküdt ellensége, Damian felkérését: a dúsgazdag férfi ugyanis haldoklik, és azt a feladatot adja egykori barátjának, hogy keresse meg az örökösét, akinek csupán sejti a létezését. A szerző beleveti magát az emlékek tengerébe, és a régi szerelmeket felkeresve felidézi a bulizással, csajozással töltött hatvanas éveket, amikor a két férfi egymással versengve próbálta megtalálni a maga útját az angol arisztokraták idejétmúlt szokásainak és az újabb nemzedék lazább erkölcseinek zűrzavarában. Csakhogy ezzel együtt a negyven évvel ezelőtti óriási botrány részletei is a felszínre kerülnek…

Szerintem: 

Ezt most a vége elrontotta nekem. Megint olyan érzésem volt, hogy a szereplők

Fülszöveg: 

Ha el tudod képzelni, el is éred?
Vajon sikerül Willnek szövetségesre találnia a királyság legészakibb zugában, hogy legyőzze az áruló Sir Kerent és bűnbandáját? A határon túl vérszomjas skotti harcosok várják a jelet, hogy Macindaw vára Sir Keren kezére került, és minden adott, hogy támadást indítsanak.

Fogytán az idő. Csak Will ravaszsága és bátorsága – és egy régi barát érkezése – mentheti meg a helyzetet. Will eltökélte, hogy megmenti Alizt – még ha ezért ostrom alá kell is vennie egy ellenséges kastélyt!

Szerintem: 

Kicsit ugrik előre az időben a sorozat. De különben önállóan is jól olvasható – saját, most

Fülszöveg: 

Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Szerintem: 

Pedig ezek nekem nem szoktak tetszeni. Sőt. Talán ez az első West-regény, amit

Fülszöveg: 

Mindent elvesztett. Mindent túlélt. Mindent elmesél.

Henry Oster mindössze ötéves volt, amikor 1933-ban Hitler hatalomra lépett. Ő volt az utolsó túlélője a 2011 zsidónak, akiket összeszedett a Gestapo, és deportált Kölnből. Henry azt remélte, hogy az auschwitzi lótenyésztő istállóban végzett kemény munkájának köszönhetően nehezen lesz pótolható, és így életben maradhat.

Ez a gondolat erőt adott neki a túléléshez, és egyike lett annak a 23 embernek, akik élve kerültek ki a koncentrációs táborokból a háború után.

Szerintem: 

Mielőtt félreértés lenne, leszögezném, hogy ez egy jó memoár. Szívesen olvastam, jól össze van rakva. Vagyis, amit most megfogalmazok, az ettől független.

Méghozzá az, hogy kicsit