Fülszöveg: 

Hercule Poirot és Catchpool felügyelő pár nappal karácsony előtt már jól megérdemelt pihenőjükre gondolnak, amikor váratlanul betoppan Cynthia, Catchpool édesanyja, és arra kérleli Poirot-t, hogy azonnal jöjjön vele Norfolkba, egy tengerparti kastélyba, ahol barátnője, Vivienne egy roppant furcsa és értelmetlennek tűnő gyilkosság megoldásában kéri a segítségét. A helyi kórházban fényes nappal, a legnagyobb jövés-menés közben a szobájában megöltek egy idős, kedves férfit. Ezt tetézi, hogy Vivienne férje, a szintén rokonszenves, súlyos beteg Arnold januárban a meggyilkolt postamester melletti szobát készül elfoglalni Vivienne legnagyobb aggodalmára. Arnold ugyanis a fejébe vette, hogy bent fekvő betegként, Poirot-t példaképének tekintve maga oldja meg a bűnügyet. Poirot-nak nem marad más választása, így vonakodva bár, de útnak indul Catchpoollal Munby-on-Sea-be.

Szerintem: 

Azért ahhoz merészség kell, hogy Agatha Christie után valaki Poirot-regényeket írjon. Sophie Hannah jól megvan a maga sorozatával, ez már

Fülszöveg: 

Maditát nem érdekli a karácsonyi készülődés, a forralt bor és mézeskalács. Három évvel ezelőtt, egy decemberi estén meghalt a szerelme; azóta Madita számára, aki a bánatával visszaköltözött szülőfalujába, az advent az év legnehezebb időszaka. Tündéri unokahúga, Ella és az ő kisöccse, Jancsi teszik elviselhetővé számára ezt a néhány hetet. A gyerekek rábeszélik nagynénjüket, hogy közösen írjanak levelet a Télapónak, mindhárman vessék papírra a kívánságaikat – miközben neki fogalma sem volt arról, hogy a levél később nem a szemétbe kerül, ahogy tervezte, hanem olyasvalaki kezébe, aki bármit megtenne azért, hogy Maditát újra mosolyogni lássa…

Szerintem: 

A második olvasásom a szerzőtől és egyszerűen nem értem, hova lett a varázs. Adná magát, hogy ez egy kellemes, kedves karácsonyi történet legyen, de a helyzet az, hogy

Fülszöveg: 

Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.

Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.

Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?

Szerintem: 

Ez egy olyan fantasy, amit

Fülszöveg: 

Fran és beszélő varázskardja, Mester egy vizsgaküldetésre indult a Pókfészek-kazamatába, és minden zökkenőmentesen is haladt. Nem is csoda: több kalandozó csapat mellett a titokzatos, lenyűgöző erejű félelf, az A rangú Amanda is velük tartott megfigyelőként. A kazamatában azonban egyik rejtély követte a másikat, Fran pedig csapdába esett… mégpedig védelmezője, Mester nélkül. A szűkszavú feketemacska lánynak és a varázskardnak meg kell találnia az egymáshoz vezető utat, ha túl akarják élni a kazamatában rejtőző veszedelmet…

Szerintem: 

Egyenes folytatás, a kazamata kaland befejezése és a nagy harcok vannak ebben a kötetben. Kapunk egy kis mágikus fejtágítást mellette, de ahogy előre gondoltam, ez a harcolós rész.

A kazamata legmélyén vannak a

Fülszöveg: 

Az elmúlt tíz évben minden nyáron megjelent hat ámuldozó cukrász Graftonban, ezen az impozáns, fákkal övezett vermonti birtokon, amely nemcsak a „Süteménysütő hét” forgatási helyszíne, hanem arról is nevezetes, hogy itt nőtt fel a tévéműsor híres házigazdája, Betsy Martin, az ünnepelt cukrász.

Egy sor jól fogyó szakácskönyv szerzője, az „Amerika Nagyija”-ként emlegetett Betsy Martin az életben nem olyan kedélyes, mint a képernyőn, de ezt az embereknek nem kell tudni. Mindig is tökéletes teljesítményt követelt, és mosolyogva nyugtázta, amikor megkapta, de idén valami nem stimmel. Elkezdődik a süteménysütő verseny, és a dolgok a fejük tetejére állnak. Először úgy tűnik, puszta szabotázsról van szó: a cukor helyére valaki sót csempészett, a tűzhelyet nagy lángra állítják – de amikor holttestre bukkannak, mindenki gyanúba keveredik.

Szerintem: 

Vannak témák, amelyeknek nehezen állok ellent. Kifejezetten szeretem az olyan regényeket, amelyekben kreatív alkotás folyik. Készülhet film, festmény, ruha, játék, a tervezés és innováció, az egésznek a hangulata megfog. Ahogy a versenyeket megmutató könyveket is szeretem.

Jessa Maxwell könyvében, az Aranykanálban ezt a kettő, számomra kedves témát

Fülszöveg: 

Hullanak ​a hópelyhek.
Érkeznek a meghívók.
Mindent megtölt az ünnepi varázslat.

A nagy ünnep elő-előestéje. Scarlett Dragna fantasztikus ünnepséget tervez a városa számára. Donatella a tökéletes ajándékot keresi. Julian botrányosan jól néz ki zöldben. És Legend…
Sajnos Legend nem szíveli a nagy ünnepet. Tella abban reménykedik, hogy a tökéletes meglepetés majd jobb belátásra téríti. Viszont még nem találta meg a megfelelő ajándékot, pedig itt a nagy ünnep elő-előestéje. De talán egy kis ünnepi varázslat ezen is segít…
A Stephanie Garber világsikerű Caraval-sorozata után játszódó vidám kisregény élete legnagyobb ünnepi kalandjára viszi az olvasót, teli felhúzhatós bábuval, mérgezett cukorkával, huncut hógömbbel, vigassággal és – ha Tella sikerrel jár – szerelemmel.

Szerintem: 

Pedig én adtam esélyt neki. Az egész Caraval és a körötte megjelenő hype idegen tőlem, nem is szeretem igazából az eredeti trilógiát. De karácsony, mágia, hátha…

Fülszöveg: 

Ismered azt az érzést, amikor nagyon akarsz valamit, és ölni tudnál érte?
Felkavaró, hátborzongató történet egy fiatal lány kétségbeesett küzdelméről.
Gréta 19 évesen válik édesanyává, életerős kisfiúnak ad életet. Másnap az orvosok mégis azzal a hírrel állítanak be hozzá, hogy az éjjel egy halott kislányt hozott a világra.
Gréta hiába állítja az igazát, mindenki ellene fordul. Zárt osztályra kerül, elvágják a külvilágtól.
Évekkel később a Dunai nyaralóházban különös események kezdődnek.
Vajon a véletlen műve lenne, vagy valakinek a bosszúja irányította erre a helyre:
Az ügyvédet
Az ügyészt
A rendőrt
Az orvost
A szülésznőt
A közös múlt sötét titkokat rejt. Amikor veszélyes repedések jelennek meg a célpontok tökéletes jövőképén, mindannyian rádöbbennek, a saját érdekükben szembe kell nézniük múltbeli tetteikkel.

Szerintem: 

Farkas Anett ezzel a kötettel kicsit mást írt, mint amit megszoktam tőle. Ezzel nem is lenne bajom, még üdvözölném is. Én szeretem, amikor egy író meg tud

Fülszöveg: 

„Henry néha kivonul az előszobába, a tükör elé áll, végignéz magán, és arra gondol, hogy a szegénység miatt lett ennyire abnormálisan alacsony. Időnként az anyja a füle hallatára azt magyarázza egy barátnőnek vagy egy kereskedőnek, hogy Henry csupán lassan fejlődik, majd még be fogja hozni a lemaradást, és ezek a szavak reménnyel töltik el, ám nem válnak valóra.”

A háború után néhány évvel egy fiatal házaspár beköltözik a korábban a leghírhedtebb norvég nácinak, Henry Rinnannak és bandájának otthont adó házba. Lányaik színházi előadást rendeznek a pincében, mely egykor foglyok üvöltésétől és sikolyaitól volt hangos. A gyerekek semmit sem tudnak a ház történetéről, a házasságot azonban lassan kikezdi a múlt rájuk nehezedő súlya…

A történelmi események ihlette fikció két szálon fut: egy norvég zsidó család és egy háborús bűnös történetét göngyölíti fel, utóbbit egészen a gyerekkorától. Az elbeszélő maga a szerző, Simon Stranger, aki felesége családjának múltját s ezzel együtt a második világháború eseményeit, és mindenekelőtt a gyűlölet eredetét és a túlélés természetét kutatja. És nem utolsósorban emléket állít az áldozatoknak.

Szerintem: 

Eddig ettől a könyvtől elriasztott a borítója. Pedig, az elolvasása után jöttem rá, hogy

Fülszöveg: 

Fran és varázskardja, Mester egy csapásra híressé vált, amikor levágtak egy Démonherceget egy kazamatában. A sikert persze irigység övezi, sokan megkérdőjelezik a feketemacska lány képességeit. Így Fran egy kalandozócsapatban találja magát egy vizsgaküldetésen, amiről azonban hamar kiderül, hogy a tétje jóval több, mint a lány hírneve. Ráadásul mindenki megdöbbenésére egy elsöprő erejű megfigyelő is elkíséri őket a próbatételre: a legendás A rangú kalandozó, Amanda, a titokzatos félelf, aki már egy ideje Fran nyomában koslat…

Szerintem: 

Talán az eddigiekhez képest egy könnyedebb részt kaptunk. Nem is ez a jó szó. Kevesebb benne a

Fülszöveg: 

– Van kedve megnézni egy gyilkos fényképét? – kérdezte a szederjes képű Palgrave őrnagy. Ám Miss Marple még nem is válaszolhatott, amikor a háta mögül közeledő léptek zaja hallatszott…
Csodálatosan ragyog a Karib-tenger azúrkéksége fölött a nap, gondtalanul sütkéreznek a strand meleg fövenyén az Arany Pálma-szálló vendégei, aki pedig színvonalasabb szórakozásra vágyik, kedvére tanulmányozhatja a nyugat-indiai szigetek egzotikus állat- és növényvilágát, mint az elválaszthatatlannak tűnő baráti négyesfogat: a higgadt, jó modorú Edward és Evelyn, meg a hangos Greg és a vidám Lucky. Este zene szól, hangulatvilágításnál táncolnak a párok: a szálloda újdonsült ifjú tulajdonosai, Tim és Molly nem kímélik a fáradságot, ha vendégeik kényelméről van szó.
És mégis…?
És mégis. Rejtély az Antillákon! Avagy: ki elégelte meg a szószátyár őrnagy szűnni nem akaró történeteit…? Kinek volt az útjában a szép fekete Victoria? ki zavarja meg a békés nyaralók éjszakai álmát…?

Szerintem: 

Ha elég Agatha Christie-t olvas az ember, azért lesznek ismétlődő motívumok benne. Ha a novelláit is hozzávesszük, még inkább. Talán a Rejtély az Antillákon esetében az is volt a problémám, hogy