Fülszöveg: 

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami…

Szerintem: 

Kezdjek el veszekedni magammal? Annyira a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz-könyvek jutnak eszembe a középiskola + nyomozás összetételből, hogy itt is komolyan vártam, mire jön valami véresebb esemény. De Leiner Laura nem krimiben utazik. Tudom, és mégis…

Pedig, hozza szépen a regény, amit

Fülszöveg: 

Meglepően nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg.

Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt.

Szerintem: 

Klune szépen összerakta ezt a regényt, csak van egy nagy de. Azzal kezdjem?

Inkább a cselekménnyel, mert

Fülszöveg: 

Vajon képes-e egy robot túlélni a vadonban?
Amikor robotunk, Roz először nyitja ki a szemét, ráébred, hogy egyedül van egy távoli, vad szigeten. Fogalma sincs, hogyan került oda, vagy mi is létezésének célja – de egyszerűen túl kell élnie.
Miután megharcol a tomboló viharral, és megmenekül az ádáz medvék karmai közül, ráébred, hogy az egyetlen esélye a túlélésre az, ha alkalmazkodik az őt körülvevő környezethez, és a sziget barátságtalan lakóitól lesi el, hogyan is éljen túl. Ahogy Roz lassan összebarátkozik az állatokkal, a sziget egyre inkább az otthonává válik – egészen addig, amíg a robot addig ismeretlen múltja vissza nem tér, hogy kísértse őt.

Szerintem: 

Az esetek nagy többségében jobban szeretem először elolvasni a könyvet, aztán megnézni a filmet/mesét, ami készült belőle. Így került a könyv a kezembe, mielőtt az unokahúgommal mesét nézünk.

Mi lett az eredmény? Teljesen

Fülszöveg: 

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…

Szerintem: 

Lassan ezeknek a regényeknek a szezonja jön – tél, hó, meg szerelem a szórakoztatásul. Ebben ráadásul van egy érdekes helyszín és elég humor, hogy

Fülszöveg: 

Lik-Rífa, a legendák kegyetlen sárkányistene kiszabadult örök időkre szánt börtönéből, és minden szárnycsapásával egy új, vérben ázó korszak felé száguld.
Orka nem adja fel, tovább kutatja elrabolt fia nyomait, míg a Véresküdtek délre sietnek, hogy megmentsék egy tagjukat, Varg pedig végre elérkezettnek látja az időt a bosszúra.
Elvar megesküdött, hogy kiment egy foglyot Lik-Rífa és sárkányvérű imádóinak markából, de a sárkányisten ellen a Véresküdtek és az ádáz-had egyesített ereje sem lenne elegendő.
Ezért mindnyájuk egyetlen reménye a tiltott mágia könyve, benne egy leláncolt isten őrült igéje, amelynek hatalmában áll feltámasztani a halálból Ulfrirt, a farkasistent… és ezzel egy az egész világot alapjaiban megrengető csatát előidézni.

Szerintem: 

Ez a kötet sem okozott csalódást – nem csak dinamikus folytatás, ami előkészíti a végjátékot, de tele van kalanddal, mágiával és a saját jogán is izgalmas eseményekkel.

Egyenes folytatás különben – ezt a sorozatot

Fülszöveg: 

Vár ránk a szabadság?
Azt hittem, ha sikerül feloldani az átkot, már csak egyetlen ellenséggel kell megküzdenem.
De tévedtem.
A királynő még életben van. Addig rejtőzködött előlem és a királyság többi lakója elől, amíg meg nem tört az átok. Most, hogy visszatért, nem tiszták sem a szándékai, sem a motivációja. Talán magának akarja a trónt?
Megállíthatjuk – kivéve, ha neki is köze volt az átok létrejöttéhez… Ha ez igaz, akkor egyszerre kell harcolnunk ellene és a Démonkirály ellen, mielőtt végre békében élhetnénk.
Vagy a sok küzdelem mind csak a nagy semmiért zajlott? Akárhogy is, nagyon kevés időnk van, mielőtt a Démonkirály visszatér, hogy eltöröljön minket a föld színéről…

Szerintem: 

A végére csak elértünk oda, hogy már szinte tetszik is a regény. Breene most kezdett el valóban cselekményt is adni nekünk, nem csak

Fülszöveg: 

Milos nyomozó általában öngyilkossági ügyekben szokott nyomozni. Most azonban egy igazi gyilkossági ügyet kap. Meghal egy férfi, és állatok tetemei lógnak a közeli fákon.

De mi történt?

A nyomok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk határozottan gyanús. Milos minél inkább beleássa magát mások életének nyomaiba, annál megdöbbentőbb dolgokra jön rá önmagáról.

Kicsoda ő, és mi a múltja?

Kisha döbbenten szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy a Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Mindenáron meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával, minden lépését figyelik. Ráadásul valami megsérült a virtuális férje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékeket, ám a Milos iránti különös vonzalom csak még inkább összezavarja a nyomozást… Mi az, amit érez? Mi ez a különös vágy?

Szerintem: 

Az újdonság varázsát nem tudnám rátenni, ha

Fülszöveg: 

1954-ben a svéd kormány elrendelte a világ legnagyobb részecskegyorsítójának megépítését. A létesítmény 1969-re készült el, mélyen a festői mälaröarnai táj alá rejtve. A helyiek Huroknak nevezték el ezt a technikai csodát. Ezek a furcsa mesék róla szólnak.

Simon Stålenhag képei, melyeken az 1980-as évek svéd külvárosi élete elevenedik meg, fantasztikus gépekkel és furcsa lényekkel benépesítve, futótűzként terjedtek az interneten. Ahogyan gyermekkorát ábrázolja, háttérben az öreg Volvókkal és kezeslábasokkal, furcsa és misztikus gépekkel ötvözve, egy olyan egyedi atmoszférát teremt, ami egyszerre tökéletesen felismerhető és teljesen idegen.

Simon Stålenhag első képgyűjteménye most jelenik meg először könyv formában – a gépek árnyékában élő emberek történeteivel kiegészítve. Egy olyan fiatalság emlékei és feljegyzései elevenednek meg ebben a kötetben, akik egykor a Hurok földjének nevezték az otthonukat.

Szerintem: 

Erre nehéz szavakat találni, pedig a sorozatot láttam, ami a kötet alapján készült. Azt nem merem írni, hogy abból egy nagy eltérés miatt.

A tévésorozatnak ugyanis voltak

Fülszöveg: 

Berlin, 1939. december

Németország háborúban áll. A nácik egyre fokozzák rémisztő szorításukat az országon. A paranoiát tovább fokozza a lakosságra kényszerített parancs, amely miatt minden éjjel kötelező a teljes elsötétítés a fővárosban.

Egy nő meggyilkolása után Horst Schenke bűnügyi nyomozóra óriási nyomás nehezedik, hogy minél hamarabb megoldja az ügyet. Schenke, akit felettesei gyanakodva figyelnek, mert még mindig nem lépett be a náci pártba, borotvaélen táncol – a hűtlenség büntetése az azonnali halál.

A második áldozat megtalálása megerősíti Schenke legnagyobb félelmét. Miközben a nyomozás egyre közelebb viszi a rezsim gonosz szívéhez, a felügyelő rájön, hogy a náci párt egymással viaskodó frakciói ugyanolyan könyörtelenek, mint az utcákon lesben álló gyilkos…

Szerintem: 

Egy krimi, ami lehetőséget kínál arra is, hogy sokkal mélyebben elgondolkodjunk rajta. Jó mélyen az emberbe tud harapni, ha elkezdünk a felvetett kérdéseken gondolkodni…

De előre szaladtam. Az első szint a cselekményé. Lengyelország lerohanása a korszak, amikor