Fülszöveg: 

Agrigento, Szicília, 1883. Az orzin pusztulása után a Cairndale Intézet romokban hever, Marlowe pedig eltűnt. Megtalálásának egyetlen esélye egy legendás, elveszettnek hitt második orzin felkutatása, melyet réges-rég elrejtettek, és talán már nem is létezik.

Ám amikor a Cairndale árnyékában felfedeznek egy holttestet, amelyet beburkol a draugr romlott pora, Charlie és a többi tehetség rádöbben, hogy jóval több forog kockán, mint hitték. Ugyanis felkelt egy új, még kegyetlenebb draugr, ami látszólag szabadon járja a világukat – ráadásul nincs egyedül. Mellette egy démoni alak, akit mindenki csupán Apátnőként ismer, a saját szolgálatába akarja állítani a port. A holtak világának mélyén pedig rettenetes gonoszság ébredezik, és meglehet, hogy felélesztésének vagy elpusztításának nyitja nem más, mint a romlott por.

Szerintem: 

Ahogy a kötet előtt visszagondoltam az első részre, az ugrott be, hogy fantasy történetként tudtam értékelni, de nem nagyon szerettem. Jobban tetszett a borító, mint maga a cselekmény. Így aztán kicsit féltem, hogy megint így járok.

Mert a borító

Fülszöveg: 

Az út, amiről soha nem is álmodott volna, folytatódik.

Calla és Jonah nyakában az ünnepek, és a fagyöngy meg a mézeskalács mellé egy nagy rakás családi dráma is jár. Jonah arra készül, hogy két hetet töltsön együtt a mostohaapjával, akit ki nem állhat. Calla pedig várja ugyan az anyja és Simon érkezését, de retteg a nyomástól, hogy ki kelljen jelölnie egy esküvői dátumot… Torontóban. És míg az egyik meggondolatlan szomszédjuk akaratlanul beleüti az orrát a dologba, a másik zsémbes szomszéd pedig a maga családi nehézségeivel küzd, a Trapper’s Crossing-i karácsony határozottan nem ígérkezik felhőtlennek.

Szerintem: 

A legtöbb esetben feleslegesnek tudom érezni a feledik köteteket. Nem igazán érzek bennük saját kötetre való ötletet, inkább a rajongói igények kielégítését találom meg bennük. Szerencsére vannak kivételek – ilyen az Örökké Vadon is.

Egy olyan eseményt kapunk meg, amire

Fülszöveg: 

A briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.

Szerintem: 

Annyira egy bizonyos típust várok már a japán szerzőktől, hogy most az volt a legnagyobb bajom, hogy mennyire mást kaptam. Talán a könyv feléig kellett eljutnom, mire tudatosult bennem, hogy ez egy emberi dráma és nem lesz semmilyen mágikus realizmus vagy mágia ebben.

Mert mi ez a történet? Adott egy nő, aki

Fülszöveg: 

Connor Daniels nem gondolta volna, hogy teljesen elölről kezdi a randizást. Sikeres orvosi karrierje és három fia jelentenek neki mindent. Nem éppen ideális kezdet a tüzes szerelmi élethez, de mégis megpróbálja.

Az új kezdet oka: Violet Robinson, a sürgősségis nővér, aki semmiképp nem akarta, hogy Connor megtudja, mindig is bele volt zúgva. Ez a saját, piszkos kis titka. Szíve azonban megremeg, akárhányszor a közelében van, ahogy a lába is… így hát sikerül is csúnyán orra buknia egy bolt parkolójában, aminek Connor is szemtanúja, és akit rég tapasztalt érzések kezdenek hatalmába keríteni, miután gondjaiba veszi a sérült lányt. A randevúzás bonyolult lehet. Az élet pedig szép, őrült és kiszámíthatatlan. De amikor a valóság ránk köszönt, felfedezzük, mi is fontos valójában, és hogy ki az, akit életünk végéig szeretni akarunk.

Szerintem: 

Kb. úgy érzem, hogy nem is kellett volna minden részről külön poszt. Bár a történetek mások, annyira ugyanazokkal az elemekkel és jellemzőkkel bír minden rész, hogy egyben is össze tudtam volna foglalni.

Vagyis: ismét laza kapcsolódás. A korábbi részek főszereplői

Fülszöveg: 

Te elárulnád a néped a szerelemért?
Két birodalom. Két világ. Népeik ellenségek. A határ a Balaton…
1600-as évek, Tihanyvár.
A három földrészen terjeszkedő Oszmán Birodalom sorra hódoltatja a népeket. A keresztény Európa déli és keleti felét mohamedánok árasztják el – Kelet és Nyugat harcban áll. A Magyar Királyság darabokra szakad és Buda török kézre jut.
A Balatonnál azonban megáll a Próféta zászlaja – a tó a déli partja a törököké, de az északi a keresztényeké. Ha csonkán is, de áll a régi királyság, állnak várak és benne a vitézek. Fent, Tihany szigetének hegyfokán a monostorból erődöt építenek, ami farkasszemet néz törökkel…
A történet Johannáról, a tihanyi révész lányáról szól, akinek az élete és becsülete folyamatos veszélyben van. A várdúlások, portyázások és fosztogatások elől a falvak halász népe, közöttük a lányé is, a nádasokba, vizenyős berkekbe menekül.
Johanna egy nap mégis előbújik a rejtekéből, hogy változtasson a sorsán. Megházasodik, de végül megtörténik, amitől annyian tartanak: elrabolják. Egy naszád a túlpartra, törökföldre viszi és a lány egy muzulmán rabszolgakereskedő házába kerül, ahonnan egy jóbarát segítségével próbál megszökni…
Hősiesség és sarcolás…
Hűség és árulás…

Szerintem: 

Misztikus elem nélkül is tudott érdekes lenni a regény. Új korszak, ismerős helyszín és szerelem. Szépen összeállt a Talizmán, még akkor is, ha a címmel azért nem vagyok kibékülve.

Miért is?

Fülszöveg: 

Isten hozott Fantazmában!

A játéknak csak két szabálya van. Maradj életben. És ne légy szerelmes.

Amikor Ophelia testvére eltűnik, csak egy módon mentheti meg. Részt kell vennie a Fantazmában, a kísértetjárta kastélyban játszott halálos küzdelemben, és el kell nyernie a díjat – egyetlen kívánságot.

Fantazma egy kacskaringós folyosókkal és pompás báltermekkel, démonokkal és kísértésekkel teli labirintus. Opheliának kilenc kihívással kell szembenéznie, és mindegyik veszélyesebb az előzőnél. Csak egy győztes lehet, és a többi versenyző semmitől sem riad vissza, hogy megsemmisítse a vetélytársait.

A kastély minden nap új szörnyeket teremt. És amikor már a félelmei azzal fenyegetnek, hogy lebírják, egy titokzatos idegen alkut ajánl Opheliának.

Blackwell, aki elbűvölő, arrogáns és dühítően vonzó, azt állítja, hogy végig tudja vezetni Opheliát az előtte álló halálos próbatételeken. Cserében csak tíz évet kér az életéből.

Ophelia tudja, hogy nem szabadna megbíznia benne. Blackwell nem látszik veszélyesnek, de a látszat néha csal. És még ennél is rosszabb, hogy Ophelia érzi, ahogy egy sötét és ellenállhatatlan vonzalom egyre közelebb sodorja őket egymáshoz.

Az életét teszi kockára. De Fantazmában csak egy dolog halálosabb annál, ha veszít a játékban: ha elveszti a szívét…

Szerintem: 

Agybaj nálam, de néha valami emlékeztet egy másik történetre és aztán attól nem vagyok képes szabadulni. Egy különös verseny, ahol a hősnő az egésznek a szervezőjébe, a játékmesterrel esik szerelembe? Húgmentés és mágia? Még a neve is. Nekem annyira Caraval érzetem volt, hogy az már deja vu.

Pedig, ez a felnőttebb történet. Nem csak azért, mert

Fülszöveg: 

Dmitrij Nyehljudov herceg az esküdtszék tagja. A bíróság gyilkossági ügyben jár el, és a vádlottat, név szerint Katyusát a herceg annak idején cselédlány korában elcsábította, aztán elhagyta.

Nyehljudov magába száll, felméri tette következményeit, úgy dönt, lemond vagyonáról, fényűző életkörülményeiről, és minden energiáját a prostituálttá lett Katyusa megmentésére fordítja, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy követnie kell a nőt a szibériai száműzetésbe.

De vajon bocsánatot nyer-e a bűneiért azáltal, hogy megment egy embert?

Szerintem: 

A romantika volt az a korszak, amikor irodalom és politikai törekvések mélyen összekapcsolódtak. Nem egy nagy szerző belemászott a politikába, a műveik történelmi és politikai állásfoglalások is voltak. Nálunk az Jókai és Petőfi kora, de Arany és A walesi bárdok is simán felhozható. A váteszek.

Eszembe nem jutott volna, hogy Tolsztoj kapcsán ilyesmik merüljenek fel bennem. Rendben, megtanultam a

Fülszöveg: 

Suzume, a Kyūshū szigetén élő 17 éves lány, iskolába menet belebotlik egy eltévedt, jóképű fiatalemberbe. Az ismeretlen azonnal felkelti a figyelmét, ugyanis váltig állítja: egy ajtót keres. Ellenállhatatlan kíváncsiságának engedve Suzume a férfi nyomába ered. A várostól távol, egy elhagyatott vidékre követi.

Romok közé jut, és az egyikben megérint egy különös ajtót, megnyitva ezzel az idő és tér mágikus átjáróját. Országszerte hasonló kapuk nyílnak, amelyek azonban pusztító földrengésekkel fenyegetik Japánt. Suzume feladata nem kevesebb, mint bezárni az átjárókat, mielőtt végzetes katasztrófa sújtana le hazájára…

Szerintem: 

Sejteni vélem, mi a szándék a manga mögött. Mi van romantikusnak, mi humorosnak vagy éppen

Fülszöveg: 

Judith Potts hetvenhét éves és boldog. Egyedül él egy szebb napokat is látott Temze-parti kúriában Marlow mellett, az életében nincs férfi, aki megmondja, hogy mit csináljon, vagy hogy mennyi whiskyt ihat, és hogy elméjét frissen tartsa, keresztrejtvényeket állít össze újságok számára.

Egy este, miközben meztelenül úszik a folyóban, Judith egy brutális gyilkosság fültanúja lesz: valaki agyonlövi szomszédját, az ismert műkereskedőt. A rendőrség nem hiszi el a történetét, így elhatározza, hogy maga kezd nyomozásba. Hamarosan társául szegődik Suzie, a gyakorlatias és nagyszájú kutyasétáltató, valamint Becks, a helyi lelkész kissé prűd és neurotikus felesége.

Ők hárman alkotják a Marlow Nyomozóklubot.

Amikor felbukkan egy újabb holttest, ráébrednek, hogy egy sorozatgyilkossal van dolguk, és a rejtély, amelyet meg akarnak oldani, olyan csapdának bizonyul, amelyből sem az álmos angol kisváros, sem ők nem szabadulhatnak…

Szerintem: 

Lenne késztetésem megnézni, hogy ez volt az első vagy a Csütörtöki Nyomozóklub. Egyértelműen vannak hasonlóságok, mintha ugyanazt a divathullámot igyekeznének meglovagolni.

Ebben is

Fülszöveg: 

Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…

Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.

Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.

A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.

Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.

Szerintem: 

Kétlem, hogy meg fogom fejteni a titkát. Ha a szokásos szemüvegemen át nézem, akkor