Testvéres, örökséges, kapcsolatos.
Charlie Babbitt a nagy üzletre hajt. Olaszországból hozott be sportkocsikat, amelyeket nagy haszonnal tudna továbbadni. De a tervbe hiba csúszik, minden elúszni látszik. Charlie éppen barátnőjével menekülne a valóság elől, amikor telefonon értesítik az apja haláláról. Aki nagyon gazdag volt, aki elől a fiú 10 éve elmenekült. Az örökségért megy haza, de azzal szembesül, más a kedvezményezett. Charlie képtelen feladni a pénzt, és rájön, az apja eltitkolta, hogy van még egy fia. Raymond, aki autista és egy intézetben él. Charlie megszökteti a bátyját, a pénzre hajtva elsősorban. De ahogy elkezd foglalkozni vele, benne is megváltoznak dolgok. Emlékezni kezd, a bátyjára, és az apjáról is olyan dolgokat tud meg, melyek megváltoztatják azt is, milyen ember Charlie Babbitt.
Ez a történet a film miatt ismert, nem véletlen, hogy a borító is azt idézi meg. Amikor Tom Cruise még nem volt akciósztár, és jobban megcsillogtatta a színészi kvalitásait is. Amikor Dustin Hoffman nagyon a csúcson volt. De nem lett volna elég ennyi a sikerhez, kellett egy jó történet is. Ami a regény sajátja is.
Gondolkoztam, mégis, milyen műfajba tenném be ezt a történetet. Fejlődésregény? Családi? Dráma? Kicsit mind. Az is lehetett a siker egyik kulcsa, hogy nem engedi magát beskatulyázni. Minden életkorban lehet találni benne valamit, ami éppen aktuális az olvasónak is. Emlékszem, gyerekként a szerencsejátékos rész, Raymond képessége kötött le.
Most, érettebb fejjel pedig Charlie fejlődéstörténete és a testvérek közti kapocs tetszett nagyon. Érzelmes, de nem tolakodóan. Komoly lelki utakat tesznek meg, és közben ráébresztik az olvasót is, mennyire nem a fontos dolgokra vagyunk képesek tenni a hangsúlyt.
Charlie Babbitt nem volt jó ember. Önző, magányos, szerencsevadász. A regény feltárja a történet előrehaladtával, miért vált ilyenné. És melléteszi a bátyját, aki hat rá, aki megváltoztathatja őt. Könnyeket csal az ember szemébe, ahogy Charlie felfedezi az emlékeket, amiket az apja elrejtett előle. Erre az egyik legjobb példa a cím is. Ray man. Mi köze a történethez? A kis Charlie nem tudta kimondani a bátyja nevét, Raymond helyett mondott Rain man-t. És az apja hagyta, hogy a fia azt higgye a bátyjáról, hogy csak kisgyerekkori kitalált barát volt. Tele van egy csomó, szívfacsaró hasonló történettel a regény, a megható faktor nagyon magas.
Jól szerkesztett is, mert ugyan csak egy hét története a regény, de elhiteti, hogy ez alatt valóban ennyit változhat egy ember előnyére. Mert végső soron az a regény üzenete, hogy senkinek se szabadna magányosnak lennie. Meg kell találni, akiket szerethet, és akik szeretik – ettől jobb és boldogabb is lesz.
Rövid kötet, kis testvéri road movie elemekkel, kis kalandokkal és egy hiteles fejlődési ívvel. Tartottam tőle cseppet, de nagyon megérte elolvasni! Még az is lehet, a filmet is előkeresem.
Értékelés (Rain Man Esőember) – mint dráma: 95% van benne egy kis mese faktor is, de a testvérek közti kapcsolatnak mélysége van. A történet egy fejlődéstörténet, amiben az önző Charlie jobbá válik a testvérének hála. Vannak kis kalandjaik, de az igazi események Charlie lelkében mennek végbe. Szubjektíven: 90% szomorú, de felemelő is. Az ember legjobb felét ünnepli, ahogy felül tud emelkedni a saját önzőségén, és értékessé válni. Nem zavart, hogy kevesebb a cselekmény, lélekrajzzal bőven ki van pótolva, érdekesen és értékesen.
