Voltatok már úgy, hogy csak akkor akartatok belekezdeni egy regénybe, sorozatba, ha úgy alakul a vége, ahogy szeretnétek? Én gyakran kaptam azon magam, hogy azért böngészek a neten, hogy kiderítsem, egy sztoriban ki hal meg, kik jönnek össze. Mert nem akarom végigdrukkolni a több kötetet vagy több száz oldalt, ha az író nagyon máshogy képzelte, mint én! De sajnos, gyakran nem találok semmit, mert az kimondatlan szabály, hogy nem lőjük le előre a történetek csavarjait. (Erre különben igyekszem én is figyelni.)

Ezért arra jutottam, minden vasárnap egy történet erejéig megszegem a szabályt, és bizony valaminek a végét fogom elmesélni, és elmerengek rajta, hogy esett ez nekem. Lesz, ami jól, de a hetiből kiindulva lesz bőven kritikai hang is.

Francesca Haig a Tűz gyermekei sorozatát trilógiának írta meg.

Az első rész ütött is, abban volt ötlet és kaland is. Bevállalt egy merész véget: a hősnő szerelméről, Kipről kiderült, hogy ő igazából egy Alfa. Az Omega testvére vágatta le a kezét, hogy Kip tűnjön Omegának, ne ő. Mivel a fiú a tartályban az emlékeit is elvesztette, amikor Cass kimenti onnan, Omegaként fog élni és szerelembe esni. Majd a végén a testvére elmeséli, milyen gonosz volt Alfának. De Kip már más személy, és öngyilkos lesz azért, hogy a halálával végezzen az ikrével és megmentse a szerelme életét, a lázadást.

De sajnos Kip halála utána végig visszaüt a sorozaton. Hiányzik a szerelmi szál! Pontosabban, a legvégén és a semmiből Cass összejön egy lánnyal. Amit több okból sem értettem: hogyan váltogatja a nemi irányultságát ilyen hamar? Mégis, mikor estek szerelembe? Mert tulajdonképpen nem többek végig harcostársaknál, aztán a végén a szigeten csókolózni kezdenek és szerelmet vallani egymásnak? Mégis, mikor alakultak így át az érzéseik? Arról nem is beszélve, hogy az a lány nekem annyira mellékszereplő volt addig, hogy a nevét se jegyeztem meg. Nem tudom most sem, és nem is vagyok hajlandó megnézni a könyvben. Utálatos egy szál! (Mert mondanom se kell, Cass magában még mindig Kipnek magyaráz és hiányzik neki a fiú.)

De van rosszabb is! A második rész végére kiderül, hogy élnek a szigeteken emberek, akik megoldották az ikrek átkát. A harmadik részben az Alfák Zach (Cass ikre) vezetésével összeraknak egy bombát, hogy a semmivé robbantsák őket is, meg a kúrájukat is.

És mi lesz a történet vége? Zach nyerne. Szétrobbanthatna mindent, övé a győzelem. És a semmiből úgy dönt, hogy mégis Cass mellé áll és megakadályozza a robbanást? Miért? Nincs pszichés alapja a tetteinek. De Zach további sorsa még röhejesebb: átmegy akciósztárba, a testvérével megmenti a világot, majd katatón állapotba esik. Mintha nem is élne, kómásan teng-leng, néha értelmetlenül motyog. Mint akinek kisült az agya. A regényben halvány utalás van arra, hogy a lelkiismerete támadt fel azokért, akiket Reformerként bántott. De könyörgöm! Zach egészen addig egy zseniális szociopata! Nem lesz a szociopatából lelki szemetes, főleg nem a semmiből! Mégis, hogy gondolta ezt Haig? Ez még sokkal gázabb, mint Cass lány szerelme.

És a vég. Cass ott marad a szigeten a megőrült ikrével, és elszenvednek együtt, amíg élnek. Nem is értem. Ennél az is jobb lett volna, ha elhajóznak, vagy öngyilkosok lesznek. De utáltam a végét!

Ez lett volna a Tűz gyermekei trilógia vége. Amit ha az elején tudok, nem is kezdek bele. Maximum az első részt érdemes elolvasni, onnantól kezdve az egész... minősíthetetlen.