Minden napra egy könyv

Madison: Lenn, a nyúl üregében

2018. augusztus 12. - BBerni86

Luxusvilágos, kihasználós, új életet építős.

Holly kisvárosi lány volt, akinek egy nagy álma volt: eltűnni Alaszkából örökre, karriert csinálni, és a nagy példakép, Marilyn nyomdokaiba lépni. Egyetemet váltott, így kötött ki 20 évesen Los Angelesben. Egyszerre igyekezett az iskolában teljesíteni, pincérnőként helytállni a megélhetésért, és színésznővé válni. Amikor meghívást kap egy Playboy villa buliba, az esélyt látja meg ebben is. Hiszen Marilyn is volt nyuszi lány. Idővel Hef szeme is megakad a lányon, akit a többi lány is szívesen látna a hárembe – csendesebb, szerényebb náluk, nem féltek, hogy a címlapot lenyúlja előlük. Holly Hef egyik barátnője lett, majd idővel az első számú is. De a villában csak látszólag szép az élet, és hiába egy sikeres sorozat is, Holly elég erőt talál, hogy meneküljön, és felépítse a saját életét és karrierjét.

Az ilyen kötetek kapcsán mindig eszembe jut, hogy nekem kimaradt egy médiatörténeti kocka. Igaz, ez pont olyan lenn_a_nyul_uregeben.jpgkocka, amit nem is akarok beletenni az általam követett sorozatok téglafalába. Nekem ebből a kötetből derült ki, hogy a Playboy villa lányairól is forgott több évadon át egy valóság show. Érzem is, hogy sok minden érthetőbb lenne annak ismeretében, de a magam részéről nem bánom, hogy nem láttam azt a bizonyos műsort.

Amiért ilyen könyvet olvasok, az a bulvár, strandkönyv jellege. Szörnyülködni akartam, belesni a mocskos kulisszák mögé. Guilty pleasure kívánságot akartam kielégíteni.

Mennyire sikerült?

Elég felemásan. A téma eléggé pikáns, hogy akár jó kis strandkönyv is lehessen. Van benne sok szép nő, rengeteg ármány, és nem is kevés fény és pénz. Amikor a szerző megfeledkezik magáról, és csak mesél, akkor kifejezetten jól szórakoztam. Annyira dekadens ez a világ, hogy szinte meseként tudtam arról olvasni, fiatal lányok hogyan csinálnak magukból rabszolgákat és játék babákat egy csalóka álom kedvéért.

Az ilyen részekkor a cselekmény is érdekes. Az epizódok jól működnek.

Csak: éppen ami ezeket összetartja, a szerző folyamatos reflexiója, értelmezése és a mondandójának erőltetése. Annyira a szánkba adja a könyv, hogy a Playboy villa és Hef a lányok kihasználására hajt, hogy az már zavart. Annyira egyértelműen látszik ez az elmesélt történetekből is, hogy teljesen feleslegesnek éreztem ennyiszer és ilyen hangsúlyosan elismételni.

Ettől kicsit olyan lett a szám íze, mintha Holly Madison ezzel húzna egy válaszvonalat, és mindenkinek jól beszól a vonal másik oldalán, és végleg elhatárolódik a régi életétől. Nincs is ezzel baj, de a direktsége nekem sok volt.

A kötet második fele meg az új életének mese változata. Értem, hogy mi ezzel a célja, de ezzel is túlzásba esik szerintem. Még ha pozitív is üzenet, hogy meg lehet csinálni, és kemény munkával egy nyuszi lány is lehet sikeres a villa után, akkor is nagyon önfényező az egész. Lett karrierje, lett gazdag férje, lett kislánya is, lehet irigykedni!

Nem kifejezetten ilyen a hangneme, sokszor inkább mesélős, de a sorok között nagyon kiérzem az önreklámot, ami egyszerűen idegesített.

Egyszer érdekes volt, de elég is volt belőle ennyi.

 

Lenn, a nyúl üregében - Mint memoár: 70% szubjektív, a véleménye erős, de mellette kellően bulváros is.

Szubjektíven: 60% bár közhelyesnek érzem a mondandót, és szájbarágott, egyszer elment.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1414174381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.