Luxusvilágos, kihasználós, új életet építős.

Holly kisvárosi lány volt, akinek egy nagy álma volt: eltűnni Alaszkából örökre, karriert csinálni, és a nagy példakép, Marilyn nyomdokaiba lépni. Egyetemet váltott, így kötött ki 20 évesen Los Angelesben. Egyszerre igyekezett az iskolában teljesíteni, pincérnőként helytállni a megélhetésért, és színésznővé válni. Amikor meghívást kap egy Playboy villa buliba, az esélyt látja meg ebben is. Hiszen Marilyn is volt nyuszi lány. Idővel Hef szeme is megakad a lányon, akit a többi lány is szívesen látna a hárembe – csendesebb, szerényebb náluk, nem féltek, hogy a címlapot lenyúlja előlük. Holly Hef egyik barátnője lett, majd idővel az első számú is. De a villában csak látszólag szép az élet, és hiába egy sikeres sorozat is, Holly elég erőt talál, hogy meneküljön, és felépítse a saját életét és karrierjét.

Az ilyen kötetek kapcsán mindig eszembe jut, hogy nekem kimaradt egy médiatörténeti kocka. Igaz, ez pont olyan kocka, amit nem is akarok beletenni az általam követett sorozatok téglafalába. Nekem ebből a kötetből derült ki, hogy a Playboy villa lányairól is forgott több évadon át egy valóság show. Érzem is, hogy sok minden érthetőbb lenne annak ismeretében, de a magam részéről nem bánom, hogy nem láttam azt a bizonyos műsort.

Amiért ilyen könyvet olvasok, az a bulvár, strandkönyv jellege. Szörnyülködni akartam, belesni a mocskos kulisszák mögé. Guilty pleasure kívánságot akartam kielégíteni.

Mennyire sikerült?

Elég felemásan. A téma eléggé pikáns, hogy akár jó kis strandkönyv is lehessen. Van benne sok szép nő, rengeteg ármány, és nem is kevés fény és pénz. Amikor a szerző megfeledkezik magáról, és csak mesél, akkor kifejezetten jól szórakoztam. Annyira dekadens ez a világ, hogy szinte meseként tudtam arról olvasni, fiatal lányok hogyan csinálnak magukból rabszolgákat és játék babákat egy csalóka álom kedvéért.

Az ilyen részekkor a cselekmény is érdekes. Az epizódok jól működnek.

Csak: éppen ami ezeket összetartja, a szerző folyamatos reflexiója, értelmezése és a mondandójának erőltetése. Annyira a szánkba adja a könyv, hogy a Playboy villa és Hef a lányok kihasználására hajt, hogy az már zavart. Annyira egyértelműen látszik ez az elmesélt történetekből is, hogy teljesen feleslegesnek éreztem ennyiszer és ilyen hangsúlyosan elismételni.

Ettől kicsit olyan lett a szám íze, mintha Holly Madison ezzel húzna egy válaszvonalat, és mindenkinek jól beszól a vonal másik oldalán, és végleg elhatárolódik a régi életétől. Nincs is ezzel baj, de a direktsége nekem sok volt.

A kötet második fele meg az új életének mese változata. Értem, hogy mi ezzel a célja, de ezzel is túlzásba esik szerintem. Még ha pozitív is üzenet, hogy meg lehet csinálni, és kemény munkával egy nyuszi lány is lehet sikeres a villa után, akkor is nagyon önfényező az egész. Lett karrierje, lett gazdag férje, lett kislánya is, lehet irigykedni!

Nem kifejezetten ilyen a hangneme, sokszor inkább mesélős, de a sorok között nagyon kiérzem az önreklámot, ami egyszerűen idegesített.

Egyszer érdekes volt, de elég is volt belőle ennyi.

Lenn, a nyúl üregében - Mint memoár: 70% szubjektív, a véleménye erős, de mellette kellően bulváros is.

Szubjektíven: 60% bár közhelyesnek érzem a mondandót, és szájbarágott, egyszer elment.