Titkos szervezetes, nyomozós, kapcsolatos, droghálózatos.

Jana nagyon szeretné lezárni a múltját, de képtelen elengedni a megtudott tényeket. Folyton kísérti Danilo közelsége, aki ismeri gyerekkorából, aki tönkretehetné a jelenét. Újra tesz egy próbát a továbblépéssel, de a legújabb ügye nem segít ebben. Valaki gyereklányokat használ arra, hogy nagy mennyiségű drogot csempésszen az országba. A lányok kapszulákat nyelnek le, melyekben ott az anyag. Az egyik ilyen nyelő belehalt a szivárgó kapszula miatt a túladagolásba. Volt egy társa is, egy lány, aki még a drogüzlet markában van. És minden mögött a titokzatos Öreg áll, aki túl közel van Janához is. Így újra kettős játékot játszik: míg a rendőrség végzi a dolgát, Jana egyre tünteti el a maga nyomait.

A nyomozós, bűnesetek között kettő zsáner van, ami az utóbbi időben nagyon megy: a női thrillerek és a skandináv krimik. Sorra jönnek nálunk is a külföldi sikerregények és sorozatok. A Jana Berzelius sorozat egy svéd krimi, amiben bőven akad skandináv krimis hangulat és jellemző, de talán kicsit populárisabb, mint az igazi, keményvonalas skandináv gyilkosos világfájdalom. Komolyan, még nyomasztóbbak, mint az orosz krimik!

A Narcotica annyira nem, bár halmozódik ebben is a nyomor. A bűnözős szálon egy olyan bűnözési iparággal foglalkozik, mely az egyik legkomolyabb a világon. A drogoké. A szervezet nagyon hasonlít arra, melyet az előző kötetben ismertünk meg a gyerekek elrablása és illegális viadalai kapcsán. Olyannyira hasonlít a két rendszer, hogy gondolom, senkit nem lepek meg vele, ha annyit elárulok, hogy lesznek közös szálak.

Amiket Jana lát meg, aki ennek a rendszernek a túlélője, de ezt mindennél jobban titkolja. Ez hozza a regény kettős feszültségét: egyrészt, az olvasó drukkol a rendőröknek, oldják meg az esetet és tegyenek rendet! De ott van Jana, akinek védenie kell magát és a múltját. Ezért egyszerre segít a nyomozásban, és hátráltat is, hiszen mindig előttük kell maradnia, hogy a saját történetét kihúzza mindebből.

Ezért Jana megítélése sem egyszerű. Már kezdem érteni, Schepp rászánja az időt most is, hogy hősnője gondolkodását megértesse, minden torz és önvédelmi vonásával egyetemben. De akkor sem egy szimpatikus nő, egyszerűen nem veszi be a gyomrom, amikor átvált alakoskodóba. Áldozat is, de már nem csak az. Nem egyszerű figura, de ez valahol jó is, lehet agyalni, mit kellene tennie és mit tud tenni.

Mellette csupa olyan szereplő, akik tele vannak gondokkal. Nincs ezen a rendőrségen egy figura sem, akinek ne lenne valami komoly problémája. Gunnar és Anneli éppen kapcsolati válságban vannak a nő életébe visszatérő egykori szerelem miatt, aki a főkapitányi posztra is esélyes, és láthatóan vonzódik még az asszonyhoz. Henrik a felesége nem tervezett, harmadik terhessége miatt van sokkban. Mia pedig megint felszed egy alakot, aki nagyon nem jó neki, és pont vele próbál kapcsolatot érinteni, miközben anyagilag is a padlón van. Komolyan, itt mindenki, akit kedvelhetnék, folyton emészti magát és lelkileg rosszul van?

De a történet jó, tetszettek az elhelyezett csavarok, és a kettősség, ahogy Jana és a rendőrség is a saját eszközeivel jut előre. Talán Jana lelkizése helyett lehetett volna több krimi…

Jobban tetszett az első részénél – de nem lehet kihagyni, az átívelések miatt kell az is!

Narcotica - Mint skandináv krimi: 80% olvasmányos, jól szerkesztett, összetett karakterekkel.

Szubjektíven: 80% bár a krimit kevesellettem, az átívelés egyre jobb. Janát is elviselem.