Bosszúállós, különös személyiséges, nyomozós.

Blum örökbe fogadott gyerek, aki nem kapott se szeretetet, se törődést. Kiskorától arra nevelték, hogy vegye át az apja halottasházát, de ahogy nőtt, sem lehetett önmaga. Mindig a szülők zsarnokságának játékszere volt. Míg elege nem lett. Míg egy nyaralásról csak a lány tért haza, aki a szerelmet is meglelte a segítségére siető rendőrtisztben. 8 évvel később Mark már a férje. Blum vezeti a halottasházat, a férje elkötelezett rendőr, két kislány szülei. A nő, és segédje, Reza szeme előtt halálra gázolják a szeretett férfit. A gyász után Blum a bosszúra kezd koncentrálni. Mark utolsó ügye egy fiatal lányé, akit 5 maszkos férfi pár másik lánnyal rabszolgaként tartott és kínzott. Ők lettek Mark gyilkosai. Blum utánuk veti magát, és hideg kegyetlenséggel eltörli őket a Földről, ha meg is lepődik, kik rejtőznek a maszkok mögött.

Állítólag német nyelvterületen ez a sorozat most hatalmas siker, és most nálunk is kapható lett. Ahogy tapasztalom, a kiadó egymáshoz közel ki is hozza a részeket, így nem kell lerágnunk a körmünket sem, hogy mi fog történni a szereplőkkel. Nálam ez is piros pontot érdemel – néha olyan iszonyatos kivárni egy-egy sorozat új részét…

De a Totenfrau most az első résznél tart. Ami először feltűnt, még a cselekmény előtt, hogy mennyire egyedi a szerző – és vele a fordító – stílusa. Egyszerre éreztem nagyon tömörnek, de mégis valahogyan művészien szépnek. Megkapó képei, szóhasználata van, beeszi magát a fejembe. Miközben néha annyira szenvtelen is, hogy át tudtam érezni egy szociopata lelkivilágát. Mintha az érzelmek nem is lennének, csak a rideg tények és következmények. Nekem bejött ez a hang, de el tudom képzelni, hogy lesz, akit elidegenít.

A különlegesség folytatódik a hősnő jellemével is. Akit roppant nehéz besorolni – simán szociopatának tartanám, ha nem lenne a férje kapcsán annyi érzelem benne. Hívjuk szociálisan rendellenesnek? Már a kezdet nagyon durva, ahogy napozgat a regény elején, miközben NEM mesélem el, mi történik mellette! De a folytatás még rátesz egy lapáttal. Blum olyan könnyeden vált át bosszúálló sorozatgyilkosba, hogy abba az ember beleborzong.

Reza alakját emelném még mellé, akit a múltja tett ilyen emberré. Szerintem a zord külső mögött érző szíve és hűsége van – érdekel is, mi lesz vele a folytatásban.

A regény alapvetően Blum bosszújának akciódús leírása, amibe idővel Reza is bevonásra kerül. Nyomoznak, vadásznak, gyilkolnak. De ahogy ez meg van írva… egy percre sem unalmas, olyan atmoszférát teremt a szerző a különben is pergős cselekménynek.

Jó thrillernek megfelelően akad csavar is, és meg is lehet lepődni rajta. Okosan van felépítve, nem a semmiből húzza elő a szerző, és működik is.

A történet különben zárt, aki nem akar trilógiát olvasni, beéri ezzel a résszel, nyugodtan teheti azt is, minden szálat elvarrnak. De kétlem, hogy akinek bejött ez a szociopata stílus, ne akarná a folytatást. Tényleg annyira egyedi a thrillerek között ez az elbeszélői hang, hogy nagyon kiemeli az átlag regények közül.

Érdekes az is, hogy Blum karakterében milyen szereplőket lehet felfedezni. A borítón a tetovált lány, Dexter van emlegetve. És tudjátok mit? Van a hasonlításban valami.

Már beszerzés alatt van a 2. rész, vagyis biztos mesélek még Totenfrau kalandjairól!

Aichner: Holtak asszonya – Mint thriller: 85% egyedi hang, erőteljes szereplők és egyedi, tárgyilagos, sötét stílus.

Szubjektíven: 80% szokni kell, de tényleg egyedi hangja van és ez a hősnő… nem átlagos.