Fülszöveg: 

Ideális kirándulóidő van

Négy barát túrára indul Norvégiába, a gyönyörű erdőségbe. Maguk mögött hagyják átlagos hétköznapjaikat. Köztük és a hegycsúcs között nincs semmi egyéb, csak az érintetlen erdő és a metszően kék ég.

Ez az ideális hely arra, hogy valaki eltűnjön

De az erdőnek van egy sötét oldala: egy éve itt tűnt el egy nő. Azóta a hegységet gyanakvás és megválaszolatlan kérdések övezik.

A baráti társaság útja most éppen a rejtélyek kellős közepébe vezet. És a túraúton várja őket valaki, aki megtenne mindent, hogy a titok ne kerüljön a felszínre – akár meg is akadályozza a barátokat abban, hogy élve kijussanak az erdőből.

Szerintem: 

Nagyon nem mindegy, melyik zsánerelem miatt kezdi olvasni az ember a könyvet. Mi az érdekes benne: egy barátnői kör

egymás közti kapcsolatai és titkai, vagy a hegyekben még mindig zajló bűnügy? Azt is írhatnám, hogy barátnős könyvet vagy thrillert akar az olvasó, it bizony fontos.

A cselekmény mindkettőt hozza. A keret az, hogy egy középiskola óta összetartó barátnői kör minden évben közös nyaralásra megy. Ebben az évben Liz választott célt, akinek válságban a házassága, így kalandra és a mindenből való kigyaloglásra vágyik. A szokott medence, koktélok program helyett egy norvég sátoros kalandtúrára nevezi a lányokat. ott pedig szépen ki fog derülni, milyen titkaik vannak még egymás előtt is, hogyan tartanak össze vagy éppen esnek egymásnak.

Másrészt, éppen ebben a norvég közösségben egy eltűnés borzolja máig a kedélyeket. Egy fiatal nő tűnt el éppen azon az útvonalon, ahol a nők is túrázni készülnek. Különös alakok tűnnek fel köröttük, találnak elrejtve nem kevés drogot és tudják, hogy ebből még baj lehet. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy Liz elhallgatta előlük, milyen időjárás jön, így sikeresen belesétálnak egy viharba is.

A fontosabb viszont inkább az, amit ezek a nők megélnek, amit titkolnak és amitől szenvednek. Abszolút női témák: a házasság kiüresedése a napi rutinok közepette, gyereknevelés és -vállalás, karrier, elköteleződés. A 4 barátnőből 3 teljesen normális, mindennapi nő, a negyedik jelent csak kivételt, aki rocksztár lett. De az egésznek a hangulata és témája, ha nem lenne köröttük a bűnügy, lehetne sima barátnős chick lit olvasmány is.

A bűnügy kidolgozatlan, nyomozni sem kell. A nők bekerülnek egy rossz helyzetbe és próbálnak túlélni. Véletlenül tudnak meg túl sok mindent, amiért a helyi drogkereskedő elintézné őket. A végére ez pörgeti a cselekményt, némi akció is történik miatta és mégis, nagyon mellékesnek érzem. Különben még ebből is a barátnők közti kapcsolatokra tud a szerző építeni – ki és mennyit áldoz fel a veszedelemmel szemben a barátnői védelmében.

Jó a túrázás, szépen megírta a norvég vidéket és ennek az egész kirándulásnak a hangulatát. Norvégia nálam bakancslistás és a könyvben megvolt a természeti szépség és vadság átadása, amiért engem is vonz az a vidék. De nem vitte a leírást túlzásba, viszi előre a cselekményt és a női szereplők megkapják a maguk belső történeteit. Talán kissé érzelmesebb, túlgondolósabb is, mint amit szívesen olvasok.

Ami miatt azonban idegenedek a regénytől, az a barátnői kör lesz. 4 nő és igazság szerint mindegyikük tud valamivel irritálni. Egy-egy típust testesítenek meg és nem egyszer volt olyan érzésem, hogy legszívesebben megráznám őket. Az egyik már most helikopteranya és az agyamra ment, ahogy mindenből a gyerekére lyukad vissza, aki már 3 éves, de még nem volt egyedül az apjával. Maggie olyan szinten Phoebe köré szervezett mindent, hogy az már túlzás. Helena a kör Samanthája, a nagybetűs szingli, aki minden lehetőségre ugrik. Neki még az is összejön, hogy az első éjjelükön a hegyen felszed egy pasit, akiről majd jól ki is derül, hogy drogdíler. Ám az kizökkentette, hogy az egyetlen férfi, akit tényleg szeretett, elhagyta, mert a nő nem akart gyereket. Így önpusztításába leállt a fogamzásgátlással, londoni szexhadjáratba kezdett és most terhes, azt sem tudva, kitől. Joni a szépséges világsztár énekesnő, akiért mindenki oda és vissza van. Csak éppen a színfalak mögött elhatalmasodik rajta a kábítószer, magányos és önpusztító döntéseket hoz.
Nem rosszak, nem bűnösök, sima hétköznapi, hibázó emberek. Nem is értem, mivel idegesítenek ennyire, lehet így tömbösítve sok volt az idegrendszeremnek, ahogy mindenki fődögélt a maga személyes poklában. Liz legalább próbált tenni valamit a bajaival, de a többiek…

Különben hiába tartom jónak a barátságok dinamikáját, ahogy egy-egy kórtünetet megragad a személyiségükben, összességében ellenszenvesek nekem maguk a nők. Még talán Liz a legkevésbé, bár neki meg az önértékelési gondjait nem értettem. Van egy rész, amikor azon mereng, hogy a többiek mennyivel menőbbek nála. De könyörgöm, miért? Maggie szegény, nagyon szereti a kislányát, de teljesen a saját álmai kárára és ha így folytatja, teljesen megfojtja a gyereket. Semmi mást nem ért el, csak egy szétesett házasságot, anyagi gondokat és egy gyereket. Helena hedonista élete még neki magának sem elég, és kétlem, hogy az a Liz, aki a gyerekkori szerelméhez ment hozzá, irigyelné a random egyéjszakás pasikat és a WC-ben az aktusokat. Joni meg egy lépésre van attól, hogy öngyilkos legyen vagy úgy végezze, mint Whitney Houston vagy Amy Winehouse.

Női regényes, gördülékeny, van benne ötlet. Tényleg sok mindent tudtam benne szeretni is, de talán látszik, hogy mennyire lehúzta nekem az, hogy a 4 nőből hárommal komoly problémáim voltak. Ennek ellenére nem rossz élmény nekem sem, szívesen olvastam, ha közben morgolódtam is.