A Könyvhét helyszíne hagyományosan a Vörösmarty tér, de idén felújítás van. Új helyszín kellett, és igazán szépet sikerült találni. A Dunakorzón került megrendezésre, és ahogy ezt írom, ott most is nagy forgatag van. A fasor alatt sorakoznak a könyves bódék, középen asztalok és napernyő, hogy a dedikálások is kényelmesen zajlani tudjanak. Ha valaki pedig megfáradt a sok könyvben és néznivalóban, csak 3 lépés és csodás kilátása van a Dunára. A vár, a Lánchíd, a másik irányban pedig a Citadella vonzza a tekinteteket. Amilyen gyönyörű, napos idő van, a víz visszaveri az ég kékjét és egyszerűen csak szép a látvány.

Letudva a nemzetközi minősítő vizsgámat, a tegnapi nap - a nyitónap - én is kisiettem ide, hogy elvegyüljek és ünnepeljek. Én vagyok az a beteg elme, aki a Könyvhetet és a Könyvfesztivált várja legalább annyira, mint más a karácsonyt... Tegnap remekül is sikerült a napom, sokkal jobb lett a rendezvény, mint a tavalyi! Nem csak a szebb helyszín miatt.

Ugyan nyitónap dedikálásokra nem tudtam menni - szombaton és vasárnap érdemes kilátogatni a könyveik dedikáltatni akaróknak - de volt más, amivel kárpótolhattam magam. Izgalmas volt látni, hogy kel életre a rendezvény. Egyes kiadók már kipakolva, harcra készen várták az olvasni szeretőket, mások most rendezgették a portékáikat, és így akárhányszor tettem egy kört, mindig volt valami új felfedeznivaló. Egy új könyv, egy új akció, egy új plakát...

Idén is vannak nagyon jópofa ötletek. A kedvencem az F mint megjelenése kapcsán, egy fotós keresős játék. A kötetet reklámozó pólóban, egy rejtélyes csuklyás alak járja a standokat fényképezőgéppel. Ha sikerül lekapnod, és bemutatod az F mint saját példányodat - az új Kalapos Éva könyv, nekem várólistás volt - a standnál, ajándékot kapsz.

Könnyen előfordulhat, hogy ahogy sétálsz és nézelődsz, megszólít egy szerző és mesél neked a munkájáról, a köteteiről. Nekem tegnap így sikerült megismerkednem az országjáró meseíróval, Böde Péterrel. Kisiskolásoknak készít mesekönyveket, színezőket és tart felolvasásokat, előadásokat országszerte. Nagyon közvetlen, vidám embert ismertem meg benne, akinek a lelkesedése ragadós. Nem csak az olvasás, a mesék is örökek!

De érdemes odafigyelni a bódék mögötti eseményekre is. Nem csak mi, vásárlók és könyvbarátok fáradunk el időnként, hanem a szervezők és a kiadók munkatársai is. El lehet csípni, ahogy visszavonulnak ide pihenni, leülni kicsit és csevegnek egymással. Olyan infókat lehet elcsípni, amit neked különben nem mesélnek el. Milyen kötetek és hogyan fogynak, mi a helyzet a kiadónál.

De, ha a standoknál álló munkatársakhoz fordulsz, akkor is nagyon jó dolgokat tudhatsz meg, és nagyon feltölt, engem legalábbis nagyon, hogy olyan emberekkel beszélgethetek, akik hozzám hasonlóan rajonganak a könyvekért, ismerik őket és tele vannak olyan infókkal, amiket jó megtudni. Kedvesek, barátságosak, segítőkészek mindenfele, és nem éreztem egy percre sem azt, hogy csak azért, hogy eladjanak valamit. Volt, akinél előre szóltam, hogy csak nézelődök, mégis hosszú percekig és nagyon kedvesen foglalkozott velem, és bemutatta az újdonságaikat. Mosollyal fogadtak, végig kedvesek és udvariasak, és búcsúzóul is mosollyal indultam, amit már én is fültől fülig, boldog vigyorral viszonoztam.

Sok-sok kedves és lelkes emberrel találkoztam, nem is tudom, kiket emeljek ki nektek. A Twister standjánál észrevették, mennyire sóváran nézegetem a Vörös betűkkelt, és elmesélték, már nem kell sokáig várnom a sorozat következő részére, már fordítónál van a 3. kötet, amit nagyon várnak sokan, nem csak nekem tévedt arrafelé sokat a szemem. A Maximnál még az online rendelésem adatait is szívesen egyeztették velem, és nagyon kedvesen fogadták minden variálásom, még a rendelésem is kiegészíthettem egy tétellel, hogy ne kelljen pluszba rendelnem és postaköltséget fizetnem rá. A Fumax - azok között voltam, akik ott kezdtek és Sandman díszkiadásra pályáztak. Akkor még nem érkezett meg, de akadt bőven néznivaló addig is. Ahogy egyre szépült a stand, és kerültek ki az újabb és újabb kötetek, még azt is engedték, hogy fotózzak nektek a blogra. Thor kalapácsa, menő mi? Átrendezhettem a standot is kicsit, hogy kedvemre fotózhassak. És igen, jól látjátok, közben megérkezett az Álmok Ura is, ez már az én példányom! A Loki nem, azt már tavaly megvettem, de ez illik Thor kalapácsához, nem igaz? A háttérben pedig Holló-Vaskó Pétert láthatjátok, aki újabb kötetek kicsomagolásán dolgozik éppen. Nagyon tündéri figura - ő maga is ír, az új kötete éppen a Könyvhétre jött ki. Meg is jegyeztem neki, hogy most sajnálom, hogy én előrendeltem, mert az előrendelések csak rendezvény után jönnek, így nem tudom dedikáltatni vele a könyvet. Tudjátok, milyen választ kaptam? Benéz az irodába, és ha még nincs becsomagolva a rendelés, lehet, hogy vár majd egy meglepetés, amikor megjött a könyvem és kinyitom...

Mondanom se kell, idén is sokan készültek ajándékokkal a vásárlóknak. Kaptam ajándék könyvjelzőket, de a kedvencem a 21. Század Kiadótól kapott vászontáska. A képen láthatjátok új szerzeményem is, az új Kordos-kötetet. Különben ez az a kötet, amit szombaton lehet dedikáltatni a szerzővel, és amiért legjobban fáj a szívem, hogy nem tudok ott lenni. De a könyv megvan, és a táska hozzá, szuper! Még meglepetés is ért, amikor kivettem a könyvet a táskából és fotózni kezdtem nektek - kaptam egy kitűzőt is a könyv mellé.

Boldogan indulhattam haza, sok szép új könyvvel és még több élménnyel. Utolsó pillantás a standokra, a Dunára és a világirodalom eme nagysága mellett elsétálva indultam a Deák térre, hogy a metró vihessen a vonatomra.