Múlt héten volt a Könyvfesztivál, és idén saját rekordot döntöttem. 2 nap voltam már fent, de most összehoztam hármat is. (Igaz, a csütörtök elég korlátozott volt, nem egész nap a részemről, de akkor is. Kb. 3 órát ülök érte vonaton oda és még ennyit vissza, ha nincs késés. Ami meg ritka jelenség, mint a fehér holló, de ez más téma.)

A szokott könyves mesélés helyett arra gondoltam, az egyik olvasmány helyett ma inkább élménybeszámolót tartok. Mivel a 10% törvény előtti utolsó Könyvfesztivál volt, attól tartok, utoljára vásárolgathattam ilyen körülmények között és örülve egy-egy akciónak. Jövőre se ajándék táska, se ajándék harmadik könyv, se semmi ilyesmi nem lehet… De ezen nem búsulok előre.

Csütörtökön kezdtem a programot. Aki követ, tudja, mennyire szerettem Samantha Shannon sárkányos sorozatának első részét. Az írónő itt járt, csütörtökön dedikált is a fesztiválon. Elkértem magam munkából és neki is indultam. Szeles, de különben normális idő volt. Egy gyors körülnézés után – az elrendezés a szokott, kint az udvaron és a B-D épületekben voltak a kiállítók. Még egyes helyszínek is ismerősek voltak, pl. a Líra Csoport ugyanott kapott helyet, mint tavaly. Megérdeklődtem a kiadónál, hova tervezik a Shannon-dedikálását. Megjegyzem, eléggé ment a tanakodás, mert annyira fújt a szél, hogy az emberméretű reklámplakátot vitte volna tokkal-vonóval. De kikerült az udvarra az asztal és nagyon hamar már elég sokan be is sorakoztunk mögé. Shannon előbb odaért, meg is kezdte a dedikálást és aki tudott angolul, még kicsit fecsegni is tudott vele. Mi pl. arról, hogy az előbb megkezdett sorozata nekem első kiadásban van meg, és ezt kevesebbet látott, már mindenki inkább az új, élfestett verziót hozza. Azért nem bírtam megállni, mielőtt szaladtam vissza a vonatra, és már megszerezve a dedikálást, vettem is könyvet. Csak nem megyek új könyv nélkül haza…

A szombat volt a hosszú napom. Korai vonattal mentem, késeivel jöttem. Igaz, be is tábláztam úgy a napom, hogy egyik dedikálásról szaladtam a másikra, és ritkán adódott szabad percem arra, hogy egy-egy kiadó kínálatát felmérjem. De ekkor már szemeztem az akciókkal – hol hány %, ki ad ajándékkönyvet vagy táskát, vagy egyebet. Pl. csokit, mert olyan is akadt. De a legnagyobb őrület a KMK sárkánytojásai miatt volt, hogy micsoda hajsza ment értük… Azzal nem untatok senkit, hogy ki mindenkivel írattam alá a könyvemet. Inkább az idei elvet osztom meg: előrevettem a külföldi szerzőket, akiktől olvasok. Mert pl. bármennyire is szeretem Mészáros Dorka krimi- és ifjúsági köteteit is, ő azért megtalálható máskor is. Már van is tőle dedikált könyvem, nem is egy. De J.D. Barker nem fog feltűnni, ha új könyve jelenik meg nálunk… Ezzel együtt is pozitív élmény volt, hogy idén nem kellett sehol órákat sorban állnom. Mentem mindenhova előre, időben sorba álltam, és a leghosszabb álldogálásom talán Shannon előtt volt, kb. 1 óra, de ebben benne van az is, hogy 50 perccel előbb már ott álltam a sorban és az elsők között dedikáltathattam. Vagyis, aki ilyesmire adja a fejét, kap tőlem két tanácsot: mindenhova inkább előbb érkezzen! A hírességekhez akár 1 óra is kell. Nagy nevekkel fél óra, kisebbekkel 15-20 perc már célravezető. Bőven megtérül, amikor az első 5 között aláírják a könyved. A másik: kell egy menetrend. Pláne, ha valaki olyan megszállott, mint én, és sok-sok aláírást begyűjtene. Most az 1 óra alatt 3, amit bevállaltam és összességében 1 kivétellel mindent meg is szereztem. (Az egyiknél olyan hosszú sor állt már 10 perccel dedikálás előtt, hogy úgy döntöttem, ha Barkerre időben akarok érkezni, akkor erről most lemondok. Szerencsére már van dedikált könyvem a szerzőtől, így annyira nem is fájt a szívem. Azért kicsit igen, de belefért.) A nap rohanása nekem különben is Barkerre volt. Életemben nem jártam még Pest azon a környékén, ahova kiszervezték. Metró, séta, GPS. Megoldom, gondoltam. Aztán a GPS szerint célnál voltam, csak éppen sehol nem volt a kávézó. Mi van? Nem csak én jártam így, mások is a telefonuk és a házszámok között járatták a szemüket, hogy most aztán merre tovább. Én elcsíptem egy biciklisfutárt, gondoltam, neki van helyismerete. Nem jött be. Végül egy borászatban az eladó tudott eligazítani, innen is köszönöm neki! Jutott még ülőhely is, láttam is a színpadot is, pipa. Az egyetlen, ami azért rosszul esett, hogy dedikálás előtt közölték a szervezők, hogy 1 fő max. 2 könyvet írathat alá. Én meg ott álltam a 4MGY-trilógiával és az új könyvével a kezemben. Mondanom se kell, hogy 4MGY, de melyik kettő rész? És itt jön az, amiért ezek a rendezvények annyira közel állnak a szívemhez: volt, aki csak 1 könyvet hozott, és többen is felajánlották, hogy akinek több van, 1-et szívesen aláíratnak nekünk. Közösségi érzés, kedvesség, valami olyan emberség, ami különben annyira hiányzik a mindennapjaimból. Tényleg csak egy kis kedvesség és emberség, de annyira jól tud esni!

Ha már ezt felhoztam, ki is akarom emelni, hogy mekkora élmény az is, hogy olyan között vagy, akik szeretik, amit te is olvasol. Amikor élményeket tudtok cserélni, és tényleg van egy közös ízlésvilág, amibe könnyű is belemerülni. Pl. most egy tündéres könyvet olvasok, de nem jut eszembe a címe. Valami tündéralku… A Heteira-könyv? Nem, élfestett rózsákkal, és elkezdi mesélni a sztorit, mire rávágod, hogy Kova, a mögötted álló meg: Alku a tündérkirállyal. És már beszéltek is. Endorfin bonbonok és így a sorban állás már nem is olyan vészes.

Vasárnapra maradt a vásárlás és kisebb számban dedikálások. Kicsit kevesebben is voltunk, de azért így is tömeg volt és pörgött a nap. Már az eső sem esett, szombaton kb. végig, így erre a napra még az az élmény is volt, hogy kiültem a medence mellé egy fotelfélére és kvázi piknikeztem, míg a táskámban igyekeztem minél kisebb helyre összepakolni az új szerzeményeim.

Zárásul, élmény aranyrögöcskék, amelyek biztosan sokáig velem maradnak:

A 21. Század Kiadó szerzői mind nagyon jó benyomást tettek rám, kb. a dedikálások 80%-án voltam ott. A nagy kedvencem Gundel Takács Gábor volt, aki nagyon megnyerő, intelligens, hiteles. Plusz, a hangja. A tévén át is karizmatikus, de élőben... gyönyörűen intonál, választékosan beszél. Nem akar vajon hangoskönyvet is készíteni?

Szűcs Ádám dedikálása nem a szokott, állunk sorban és várjuk a mi 2 percünk menetben zajlott. Kiskörös, 3-4 fős beszélgetések voltak, míg a szerző dedikált, a grafikusa meg rajzokkal szórakoztatott minket. Kb. fél órát voltam ott, az egyik kedvenc élményem a hétvégéről.

N. Nagy Zoltánnak megjegyeztem, hogy azért szerettem ennyire a könyvét, mert egy nagyon okos, kíméletlen gyilkos van benne, ami magyar krimiben ritka. Mire elmesélte, hogy nagy kedvence Hannibal Lecter és egy olyan gyilkost akart ő is, aki intelligens, érthető és a maga módján zseniális. Mint tudjátok, nekem is Lecter doktor a nagy kedvencem, szóval, át tudtam érezni.

 Végül, a legizgalmasabb bejegyzett kedves kis üzenet. Sólyom Annának megjegyeztem, hogy az előző könyvét is olvastam, de végig motoszkált bennem, hogy kutyákkal jobban szeretném. Így az új könyve, kutya főszereplővel, már ennyivel megnyert magának. Kicsit kérdezett, van-e kutyám, meg hasonlókat. Képzeljétek, a könyvet nem csak nekem, hanem Lego kutyámnak is ajánlotta :)

Tudnék még mesélni, de a lényeg, hogy nagyon eseménydús, kellemes élményekkel gazdagodtam a Könyvfesztiválon. Meg persze könyvekkel is, de most nem is azt éreztem a lényegnek.