Minden napra egy könyv

McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág

Csellengő gyerekek 2.

2019. július 26. - BBerni86

Testvéres, új világot felfedezős, sötét, önmagukká válós.

Chester és Serena maximalisták voltak, egy végletekig megtervezett élettel. Nem terveztek gyerekeket, de aztán felmerült bennük, milyen jól lehet dicsekedni az ismerősöknek a gyerekekkel. Megegyeztek, nekik is legyen egy. Ám döbbenetükre ikreik születtek, akikkel nem tudtak bánni. Chester anyja költözött hozzájuk, és igyekezett védeni az ikreket a szüleik terveitől. Akik kitalálták, Jill lesz a fiús gyerekük, akinek focizni kellett, és nadrágban melybe_rant_a_lapvilag26.jpgjárni. Jacqueline pedig legyen lányos: csinos, butácska, jól nevelt. Amikor a nagymama mással próbálkozott, megkérték, hogy távozzon. Az ikrek pedig a szülői elvárások csapdájába estek. Már egymást is utálni kezdték, amikor kinyílt egy ajtó. Lápvilágon találták maguk, ahol a várost egy rideg vámpír uralta, az erdőben pedig egy őrült tudós lakott. Az ikrek szétválnak, megváltoznak, de a kötelék örök köztük.

Az első rész hatalmas kedvencem volt. Kisregény volt, de annyi fantáziával és ötlettel benne, annyi lehetőséggel, hogy nem lehetett nem szeretni. Vártam is nagyon a következő részt, főleg, hogy a kedvenc szereplőim saját története volt az. Jack és Jill, az ikrek, akik egy horror világban találták meg magukat.

Most mégis azt kell leírnom, hogy nem lett annyira megragadó, mint az előző kötet. Ennek egy okát tudom elmondani: nem kaptam új történetet. Az első részben Jack már címszavakban összefoglalta, milyen világban éltek, kik voltak és milyenek. Most ezt kapjuk meg bővebben. Nagyon kevés új elem akad benne, az sem a történetet bővíti, csak egyes elemeit kidomborítja. Kicsit csalódtam is, mert azt hittem, a lányok visszatérését kapjuk meg, legalább részben a Lápvilágra. Ehhez képest ez csak a múltjuk története, minden része már megtörtént az első rész cselekménye előtt.

Arra kiváló ez a rész, hogy kiegészítő kisregényként kezeljük. Mintha egy toldaléka lenne az előző résznek. Vagy, ha valaki még nem olvasta a kezdeteket, talán jobban jár, ha ezzel kezd. Akkor nem lesz olyan érzése már a kezdeteknél, hogy minden poént lelőtt már a szerző korábban.

Pedig jó ez a kötet. Brutális képet fest arról, a szülők hogyan képesek tönkretenni a saját gyermekeiket az elvárásaikkal. Ha a gyerek túl kicsi is, hogy értse vagy lázadni kezdjen, örök életre megsebzik. Hasonló témája volt a Tükörikreknek is, sok tekintetben egymás mellé lehetne tenni a két kötetet. Azért az durva, hogy a valóságban élt életük, a szülői nyomással és neveléssel inkább volt horror, mint a világ, ahol szörnyek élnek és járnak, vadásznak.

Ahhoz képest, milyen vékony kötetről beszélünk, McGuire sok cselekményt átad nekünk. Mozgalmas, izgalmas regény jött így létre, amiben arra is van hely, hogy a karakterek személyiségének alakulása is érzékletesen megjelenjen.

Kifejezetten képszerű az ábrázolás. Az ember látja maga előtt a szereplőket, a helyszíneket. Olvasmányos, de értelmesen az.

Izgalmas az is a kötetben, amit a szerző Jack karakterével, nemi identitásával meg mer tenni. Liberálisabb a világ, de nem tudom elképzelni, hogy gyerekkoromba ilyet leírtak volna.

Sok jó dolog van benne. Kár, hogy az elvárások szintje nálam rontotta az élményt.

 

McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág – Mint fantasy: 80% kiegészítő kötetként olvasható, nagysága a terjedelem miatt nem jön át.

Szubjektíven: 70% az első rész túl nagy elvárásokat támasztott. Jó, de jobbat vártam tőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9114980682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.