Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Örkény: Tóték – „Rózsakiállítás”

2019. augusztus 03. - BBerni86

Háborús, dobozolós, abszurd, halált leforgatós.

A II. VH dúl, de ez egy kis faluban, Mátraszentannán csak abban látszik, hogy a családok aggódnak a fronton levő fiaikért. Tóték is így vannak vele – ám most fiuk, Gyula jó hírekkel szolgál. Rávette őrnagyát, hogy a szabadságát náluk töltse. Ha jól érzi magát, lehet számítani arra, hogy maga mellé veszi a fiút. Tóték totek8_3.jpgalkalmazkodnak minden őrülethez, míg Tót Lajosnál el nem jön a pont, ahol már törik akarat és értelem. (Tóték) A modern ember elidegenedett a haláltól. Egy fiatal rendező ezért áll elő egy forradalmi dokumentumfilm ötlettel: három haldokló utolsó idejét örökítené meg, a halálukkal együtt. Egy tudós, egy kertészeti dolgozó és egy színész vállalkozik a felvételre, de a haláluk mellett életük tragédiája is szalagra kerül. („Rózsakiállítás”)

Ritkán osztok ilyen pontokat, de itt nem tudok mibe belekötni. Nagyon nem is akartam, de azért gondolkodtam, mit lehetne negatívumként mondani Örkény eme két kisregényéről. Nem találtam ilyesmit. Nézzük is csak meg, miért érdemes kézbe venni a kötetet!

Már a kiadás megérdemli, hogy kicsit méltassam. A Helikon most belekezdett egy életmű sorozatba Örkény István kapcsán. Most három kötetnél tartanak, de a folytatás is érkezni fog. Egységes formátum, igényes kiadás. Letisztult a külleme is. Ugyanilyen a Tóték és „Rózsakiállítás” közös kötete is. Könnyű kézbe venni, barátságos méretű, és a betűméret is olvasóbarát – de azért nem annyira nagy, hogy úgy érezzem, csak a lapszámot akarják húzni.

Mindkét kisregény tartalmas, és nagyon hasznosítható a ma világában is. A Tóték abszolút értelmezhető úgy is, hogy a mában megőrjítik az embert. Sok mindent feleslegesen végzünk, csak megőrülünk az életritmustól eltérő kötelező feladatok miatt. De rávesszük magunk, és szenvedünk. Ahogy Varró őrnagy kis időre az isten a családban, a munkahelyen ilyen a főnök. Tudom irigyelni, akinek nem kell olyan munkát végezni, mint a dobozolás. Amikor tudod, hogy értelme a nagy semmi, de meg kell csinálni. Ahogy Tót egy ponton fellázad, azt teszi a modern ember is, csak más módszerekkel. (Ha olyan a kor, valószínűleg a drága jó Lajos is marékszám ette volna a nyugtatót.)

A „Rózsakiállítás” halál témája még igazabb ma, mint a kisregény keletkezésének évében. Még jobban elidegenedtünk az igazi haláltól. Filmen jó sokat láttunk, elég véreseket is, de igazi holtat? Én még nem láttam, és a víz is lever a gondolattól, hogy valaha látnom kell egyet. Pedig a Fűrész filmeket lazán végignézem. Így aktuális a téma – ez a jelenség megvan, és nincs rá gyógyszerünk.

Remek a történetben, ahogy a halál a fő téma, de mellette modern élettragédiákat tud megmutatni a szerző. A címbeli rózsakertészé érintett meg legjobban. Ahol a haldoklása mellett végig kell kísérnie az anyja játszmáit a családdal, akikre hagyni akarja a beteg öregasszonyt. Annyira mocskos, korrupt sztori az, hogy kis változtatással játszódhatna korunkban is. (Sajnálom is, hogy a halállal zárul az ablak, nem tudjuk meg, mi lesz később.)

Tömör, lényegre törő, de mindent láttató a szerző stílusa. Emlékezetes karakterek sorát vonultatja fel, akik kisregényben szerepelve is komplex alakok.

Érdemes újra felfedeznünk magunknak Örkényt, roppant aktuális az abszurd a világunkban.

 

Örkény: Tóték – „Rózsakiállítás” - Mint szépirodalom: 100% olvasmányos, de tartalmas. Szórakoztató, de gondolkoztató.

Szubjektíven: 100% nincs túlírva, erősek a karakterek, és nagyon aktuális a mában is.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1714991292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása