Fülszöveg: 

„- Na, nem várhatja el mindenkitől, hogy olyan ragyogó ötletei támadjanak, mint magának. Magából zseniális gonosztevő válhatott volna. Egyéb észrevétel, M. Poirot?”

Vadonatúj válogatás Agatha Christie tavasszal játszódó novelláiból! A napok egyre hosszabbak és melegebbek, az éjszakák rövidülnek… elő a nyugággyal, üljünk ki a kertbe a műfaj koronázatlan királynőjének történeteivel. Kibújtak a virágok, sétára csábítanak a vidéki ösvényeken, de egyszer csak eltölt minket valami baljós érzés. Gyilkosság szaga száll a levegőben? Óvakodjunk hát, ha világvégi házikóval, lopott kincsekkel vagy bosszút forraló emberekkel kerülünk szembe! De ha ott van velünk Miss Marple, Hercule Poirot, Mr. Quin és Mr. Satterthwaite, Tommy és Tuppence vagy épp Parker Pyne, akkor biztonságban leszünk.

Szerintem: 

Ahogy az előzőek is, a külcsín tökéletes. Tavaszi, szépen kidolgozott, remekül illik a polcon a korábbi tematikus kötetek mellé. Igazság szerint tartamban is.

Vagyis, amit ezekről az Agatha Christie novellás könyvekről el tudok mondani, az mind igaz a

tavaszi kötetre is. Szerkesztés, válogatás, tartam, külcsín. Nagyon egységes az egész sorozat. Így a hibáik, erényeik is közösek.

Amit legjobban szeretek benne, az a változatosság. Kb. mindenből tud egy kicsit mutatni, ami Agatha Christie irodalmi világára jellemző. Megidézi a legismertebb szereplőit, van benne romantika és életrajzi elem is. A különféle szereplők rájuk jellemző, novellát jelölő kis rajzot kaptak. Pl. Miss Marple retró kalapja vagy Poirot bajusza.

A kötet tematikája a tavasz. Érdekes ötlet, mert mitől is lenne tavaszi a krimi vagy a románc? Nagyon kevés olyan darab van benne, talán csak egynél éreztem kifejezetten, hogy kellett a tavasz is a megoldáshoz. A szellőztetés, friss levegő adta a nyomot, amiből megfejtették a bűnesetet. Sokkal inkább csak annyit jelentett ez, hogy a novella, elbeszélés tavasszal játszódott. Erre van esetleg utalás, de nem szerves része a cselekménynek az évszak, a fehér hollóként bekerült több értelemben is tavaszi történetet leszámítva. De ez is elég kohéziót teremtett különben. Ha nem is úgy tavasziak, annyira igen, hogy értsem, miért kerültek be egy ilyen gyűjteménybe.

Ahogy már írtam, a válogatott történetek a szerzői sorozatban megszokott módon kerültek kiválogatásra. Vagyis, több történettel szerepel Miss Marple és Poirot. Feltűnik a szívügyekben mágikus Quinn, de Tuppence és Tommy párosa is kap esetet. Valahogy otthonos is, ahogy vissza-vissza tudunk térni ezekhez a szereplőkhöz, ahogy megvan a saját világuk az életművön belül. Arra meg odafigyelnek, hogy jellegzetes történeteket válogassanak. Tényleg meg lehet belőle tudni, milyen a szerző egy-egy figurája.

Bevallhatom, már az emlegetett jelekből tudom, melyik történet mennyire fog lekötni. Újabban Miss Marple a kedvencem, de Mr. Quinn novelláit is szívesen olvasom. Azokban több a románc, mint Christie krimijeiben egyébként, de ahogy a szerelmi ügy részletei kiderülnek, ahogy megvan a konfliktus és annak megoldása, az krimis hangulatú.
Talán egy olyan visszatérő mű van benne, ami nem hiányozna. Az Életem egy-egy részlete. Az annyira egy egész mű, könnyen is olvasható, hogy ezekkel a kiragadott részletekkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Most is az ide való, A puskás című részlet volt, ami legkevésbé tudott érdekelni.

De szeretem a szerző és a kötet megcsillanó humorát is. Remek a Sherlock Holmes-paródia, vagyis az egyik Tuppence – Tommy novella a kötetben. Új ügyfél érkezik és Tommy Holmes stílusban fogadja, még egy hegedűt is elkezd nyektetni. Az eltűnt hölgy esete különben is hoz Doyle-t idéző elemeket és a megoldás is olyan, mintha a másik nagy angol klasszikus írónak mutatna be. Itt bizony kiderül, hogy a menyasszony azért szívódott fel, mert a visszatérő vőlegénye gyűlöli a kövér nőket, és meghízott, míg külön voltak. Most extrém fogyókúrát tart.

A Halálhozó gyógyfűnek a pszichés vonala tetszett, ahogy Miss Marple finoman elmagyarázza, hogy a gyilkos miért tette, amit. Bár rendszeresen a falusi példák is lekötnek, de most egészen pszichológiai, értelmes és szakmai levezetést is kaptunk.

A Hattyúdal bűnügyi és szerelmi történet, egy bosszú novella. Ami kiemeli az átlagból, az adaptáció jellege. A főszereplője egy operaénekesnő sztár, akinek a nagy szerepe, a kedvence és amiben a legjobb, az a Tosca. Ahogy pedig megismerjük a történetét, a színpadon megeső gyilkosság részleteit, Agatha Christie egy modern, korára átírt Toscát is átnyújt nekünk.

A lány a vonaton kalandos, könnyed és olyan felületes, hitetlen kis románc van köré kanyarítva, hogy abszolút komolyan vehetetlen.

Tudnék még válogatni, szórakoztató történetek kerültek a történetbe kevesebb végzetes drámával, noha az egyik kedvencem, a Tosca-feldolgozás éppen ilyen. Talán nem a legjobb antológia a sorozatban, de korrekt. Van benne egy-egy olyan novella, amit simán újra tudok már most is olvasni.