Minden napra egy könyv

Barron: A szolgáló titka

Jane Austen nyomoz 5.

2019. augusztus 27. - BBerni86

Nyaralós, gyilkosságot felderítős, kosztümös.

Jane Austen és a családja végre egy kicsit kikapcsolódhat, ha az apropó nem is kellemes. A családnak anyagi nehézségekkel kell megküzdenie, így a nyarat olcsó helyeken és ismerősöknél töltik, hogy aztán ősztől visszatérjenek a kemény hétköznapok. Jane nagyon élvezi a szép tájat, barátja közelségét, de egy kellemes kirándulást egy holttest felfedezése dúlja fel. A halott lány egy környékbeli nemes családnál volt szolgáló, 8_27a_szolgalo_titka.jpgférfiruhában találtak rá, ráadásul a környéken boszorkány hírében is állt. Jane figyelmét felkelti a rejtély, és egyre jobban beleássa magát a család és a lány életébe. Közben a saját magánélete fájdalmával is szembe kell néznie.

A sorozat ezzel már az ötödik kötetéhez ért, és pont azt nyújtja most is, amit eddig is. Semmi újdonság, csak kicsit más a bűneset, amibe a hősnő belekeveredik. Akinek eddig tetszett, ez a kötet sem okoz csalódást, de nekem egyre nagyobb a hiányérzetem.

Először is: ez elvileg krimi. De csak elvileg. Ez sokkal inkább egy viktoriánus női regény, amiben akad egy bűnügy is. Elvileg Jane Austen karaktere oldja meg az esetet, de ebben a kötetben sem úgy nyomoz, mint egy nyomozó. Fura is lenne a karaktertől, pláne ebben a korban. Inkább az a recept, hogy véletlenül az ügybe keveredik, és mivel okos, szimpatikus nő, neki megnyílnak az emberek. Tudja, kitől kell kérdeznie, és lassan minden információ a rendelkezésére áll. Ami meg nem, azt kikövetkezteti. Nem nyomozás ez, erősen túlzónak is érzem a – Jane Austen nyomoz – sorozatcímet.

Női regényként azonban korrekten működik. Olyan hősnője van, akinek a saját korában még nagyobb volt a gondja, mint a mienkben lenne, de a jelenség kortárs is. Jane karaktere ebben a korszakban egyféleképpen lehetne boldog és társadalmilag elfogadott: ha férjhez menne. Ám erre nincs kilátása, és a regényírás sem olyasmi, amit egy nőtől várnánk a korban. Jane szeretne is szerelmes lenni, van is, akinek szívesen nyújtaná a kezét és a szívét, de a történelemből is tudjuk, neki nem ez lesz a sorsa. Ahogy mégis boldogul, él, a maga módján jó életet él, pozitív kép. Még akkor is, ha a sorok közül ki tudom olvasni, mennyi fájdalom és keserűség lappang a felszín alatt.

Jane érzésvilága, a karaktere hiteles, és mai szemmel is érdekes. Ő van a középpontban, és rajta keresztül látjuk a többieket is. A nők azok, akik jobban árnyalt karakterek a történetben. A meggyilkolt lány, vagy éppen Georgiana hercegnő családja – ez a vonal annyira sikerült a történetben, hogy a hercegné életéről szóló filmhez és regényhez is meghozta a kedvemet.

Érdekes benne az is, ahogy egy korabeli gyógyszeres könyvet beépít és felelevenít a szerző. A kriminek ugyan nem tesz jót: ha valaki elolvassa, mire valók a benne levő receptek, abban benne van a krimi szál megoldása. Mondjuk, különben sem az a regény erőssége, így azért megbocsáthatóbb ez is.

A stílusa könnyed. Barron odafigyelt arra, hogy Austen regényeinek karakterei valamilyen formában megjelenjenek a történetben. Vagy, ebben a kötetben egy helyszín eredetije is felbukkan, Darcy birtoka.

Egyszer el lehetett olvasni, de krimiből, akár kosztümösből is, bőven akad jobb a piacon.

 

Barron: A szolgáló titka – Mint krimi: 40% kevés a krimi, nagyon esetleges. Jane alakja érdekesebb, és az Austen hősök.

Szubjektíven: 50% kosztümös regénynek, kis krimivel elmegy. De nem lett emlékezetes.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9515015622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.