Fülszöveg: 

A húszas évek végén megszólal az amerikai mozifilm, a vaskos akcentusú európai némafilmsztárok pedig megkezdik harcukat a túlélésért.
Nanus nem azért érkezett Amerikába, hogy holmi mozivásznakon illegesse magát, egyelőre mégis be kell érnie azzal, hogy egy magánnyomozó irodájában alakítja a tökéletes titkárnőt. Ám amikor holttestre bukkannak a nagyhatalmú magyar producer villájában, a lány úgy dönt, elvegyül a hollywoodi magyarok belterjes világában, és fényt derít a díszletek alá söpört titkokra.

Szerintem: 

Annak idején olvastam a Dávid Veronika-sorozatot is. A hangulata miatt kedveltem, de az írónőtől azért nem ez a kedvenc történetem.
Amiért felemlegetem, hogy elsőre nem esett le, hogy a mostani hősnő – Anna –

a rokona a korábbi főszereplő és amatőr detektív hölgynek.

Különben ez semmilyen téren nincs kiemelve, nem is biztos, de összesakkoztam. Célozgat Anna arra, hogy az anyja is beleártotta magát egy-két bűnügybe. Elhangzik a vezetékneve, a Remete. (Veron asszonyneve is az lett.) De a regény élvezetéhez, megértéséhez semmi szükség előismeretre. Ahogy írtam is, ez inkább csak kombinálás. Akinek van rá kedve, kereshet utalásokat, de ez legfeljebb csak egy univerzumba helyezi a regényeket, más kapocs egyelőre nincs.

A hangulat ebben a regényben is megvan. Hollywood egy dicső korszaka elevenedik meg, amikor a némafilm helyére lépett a hangosfilm, mindenki beszédtanárhoz jár. Emlegetnek sztárokat, pl. Greta Garbót és jelentős a magyar filmes környezet, színészek és filmesek is. Van benne egy korabeli, botrányokkal és sztárokkal teli közeg, amibe Anna beleles, ami a kulisszákat szolgáltatja és működik is. Abszolút bele tudtam élni magam ebbe a világba.

Valahonnan a hősnő története ismerős, de nem jöttem még rá, mit idéz fel bennem. Itt: Anna cselédként/titkárnőként ment ki egy színésznővel, de amint tudott, váltott. A nagy álma, hogy jogot tanulhasson és ügyész legyen egyszer. De jelenleg egy magánnyomozó titkárnője, bár inkább a titkos mindenese pontosabb lenne. Hiszen Anna veszi fel az ügyfeleket, nyomoz és szedi be a díjat is. A valódi magánnyomozó közben el van foglalva azzal, hogy forgatókönyvet írjon, álmodjon a sikerről és piszkálja Annát, akiről sejti, hogy 'lopja' az ügyfeleket. Ami ismerős, ahogy a nem nyomozó az igazi munkás a cégben, míg a papíron nyomozó nem csinál semmit. De miben volt ez? Nagyon a nyelvem hegyén va, de mégsem ugrik be. De talán mindegy is, mert itt működik jópofa és kellően mosolyogtató, ahogy Anna és főnöke beszólnak egymásnak, léteznek egymás mellett.

Még maga a nyomozás is működik. Anna kotnyeleskedik, megtud dolgokat, de nincs túlírva. Inkább a hangulat, a korszak a fontos, nem úgy krimis, mint a CSI vagy a nyomokon végigmenő akármelyik széria.
Talán ezért lett a végére nekem sok az eset megoldása. Ami kiderül, ahogy a szereplők manipuláltak és amiket titkoltak, az van annyira elszállt, mint egy merészebb film. Orosz kémek, Einstein eltitkolt lánya, a feleségét leváltani akaró öreg és még lehetne sorolni. Az se semmi, amire rájönnek, hogy jött össze a mérgezés. Sok is, meg túl hihetetlen is, hogy amiket közben hallunk, abból Anna minderre rájön.

De annyira nem zavar, mert a stílusa és a hangulata eladta nekem a sztorit. A kor ellenére modern nők ténykednek, van benne humor és kellően pörög is a cselekmény. A vége alapján még folytatható is, messze van még az a pont, ahol Annának elég pénze lesz az egyetemre. Addig meg lehet nyomozni…

Idézet: 

Megmentett attól a két némettől, igaz, de az, hogy valaki ügyesen bokszol, még nem jelenti, hogy ügyesen is hazudik.
A kettő teljesen különböző sport ugyanis. És az ember rendszerint csak az egyikben állhat a dobogó fegfölső fokára.

Mert ha nem tudod, mikor ehetsz legközelebb homárt és sonkát, egyél annyit, amennyit nem szégyellsz.