Nyomozós, katonai bázisos, eltussolós.

Jack Reacher állócsillag a seregben, aki közismert arról, hogy mindig az ügy végére jár. A felettese most egy kényes esettel bízza meg: egy támaszpont mellett megerőszakoltak és gyilkoltak egy helyi szépséget. Felmerült, hogy az egyik katona lehet, aki ráadásul titkos küldetésekre is jár, és egy befolyásos szenátor az apja. Míg Duncan Munro a táborban nyomoz, Reacher azt a feladatot kapja, hogy a városban tartsa rajta a szemét a rendőrségen. Balszerencséjére a seriff, Elizabeth Deveraux veterán, és felismeri a férfiban a katonát. Ahogy kiismerik egymást, elkezdenek összedolgozni. Mert több halott is volt, Janice már a harmadik volt a sorban. Miközben a sereg egyre nagyobb nyomást fejt ki, Reacher nem áll meg, míg az igazságot nem ismeri és szolgáltat igazságot.

Lee Child Jack Reacher személyében olyan nyomozót teremtett, akire könnyeden emlékeznek a rajongók. Nagydarab, szőke, aki nem csak nagyot üt, de az esze is gyors. A regények többségében azt követhetjük nyomon, ahogy az országot járja, és igazságot tesz, ha valahol visszaéléssel vagy problémával találkozik.

A sorozatban kevés olyan kötet akad, mely visszaemlékezésként a katonai pályáját mutatja be. Ezért is izgalmas Az ügy, mert ez az ügy Reacher utolsó esete volt, mielőtt otthagyta a sereget. Több szempontból is izgalmas tud lenni ezért a cselekmény:

• lehet vadászni az utalásokat az olyan regényekre és szereplőkre, akiket korábbi olvasmányainkból és Jack Reacher életéből ismerünk.
• új megvilágításba helyezi, miért ért véget Reacher katonai szolgálata.
• már itt lefekteti a későbbi élete szabályszerűségeit, meg lehet ismerni, melyik szokása honnan és miért ered a hősnek.

Bírtam az utalásokat a karakterekre, de még jobban, ahogy Reacher utazó életmódja kialakul. Még poénnak is olvastam, ahogy felfedezi azt, hogy mosás helyett egyszerűbb új ruhát venni. Vagy a találkozása az első utazó fogkeféjével…

Az is plusz, hogy ez a vég sokkal jobban illik a szereplő jelleméhez. A leépítés csak ürügy, igazából Reacher jelleme, amiért elváltak az útjai a seregétől. Reacher számára, ahogy a többi regényben is, az igazság a legfontosabb. A seregnek meg a látszat. Elrejtünk egy sorozatgyilkost, csak botrány ne legyen? Reacher gyomra ilyet nem vesz be, és a maga kezébe veszi az igazság bárdját.

A jelleme már kész, így az is áll, hogy Reacher stabil figura. Amilyennek megismertük és megszerettük, olyan volt és olyan marad is.

Érdekesnek találtam a narrációt is. Az E/1 regényekkel könnyebben azonosulok, a Reacher történetekből is ezeket szeretem jobban. Most azzal bővült ez a kör, mintha Reacher a jelen ismeretéből mesélné el az utolsó katonai ügyét. Érzem benne az utólagos megfigyelések és érzések visszhangját.

A történet izgalmasan vezetett, bár ha figyelünk, sok mindenre rájöhetünk. Logikus, akciódús.

Érdekes kitérő volt ez Reacher életpályájában és a regények sorában, ha ilyenek a katonai nyomozásai is, akár ilyet is olvasnék szívesebben.

Child: Az ügy – Mint krimi: 90% érdekes, bár fanoknak ismerős a cselekményvezetés. Jók az átkapcsolások.

Szubjektíven: 85% lekötött a cselekmény, tipikusan Reacher-regény. Az utalásai tetszettek.