Kamaszos, életutat választós, családi konfliktusos.

Dill nem éppen a legnépszerűbb diák a kisvárosában – az apja hírhedt alak, és nem csak Forrestville környékén. Az egykori prédikátor most börtönben ül, komoly adósságainak terhét a felesége és a fia viseli. Dill már bele is törődött, hogy ez lesz az élete. Megszakadni a munkában az anyjával. A barátai az egyetlenek, akik tartják benne a lelket. Lydia, az egyre sikeresebb blogger, aki alig várja, hogy jövőre elszabaduljon innen és egyetemre menjen. Aki több is lehetne, mint barát, de egyikük sem mer próbálkozni a másiknál. Travis, aki a saját maga világában otthonosan mozog: a fantasy rajongó fiúval azonban erőszakos apja egyre keményebben bánik. Az utolsó iskolai év komoly döntéseket tartogat a fiataloknak – el kell dönteniük, hogyan élnek tovább, milyen felnőtté válnak.

Sejtettem, hogy nem egy könnyed ifjúsági szerelmes kötetbe vágok bele. Ugyan a borító kissé félrevezető lehet, azért a fülszöveg erősen ráutalt, hogy itt nem az lesz a központi téma, hogy Dill és Lydia egymásra találnak-e. Tudtam, mégis meg tudott lepni a szerző egy-egy fordulattal, egy-egy tragédiával.

Ez a kötet ugyanis cselekményében is mozgalmas. Három kiemelt szereplő van, aki mind megkapja a maga fejezeteit és cselekményszálait. A legfontosabb Dill, ő szerepel a legtöbbet, de Lydia és Travis is sokszor kap saját teret és helyet. Mindenkinek megvan a maga belső és külső konfliktusa. Így még azért is dinamikus a regény, mert a szereplőknek egyszerre kell rendet tenni kint és bent is. Pl. Lydia nagyon dolgozik azért, hogy a blog minél népszerűbb legyen, és épít egy előkelő baráti kört. Miközben látjuk, hogy épül a blog, milyen barátságokat köt és ápol, az ugyanilyen fontos, milyen belső konfliktusokat okoz, hogy hamisítania kell a valóságot, hogy a blog jobban menjen. Pl. hiába Travis és Dill a legjobb barátai, Dill komolyan tetszik is neki, nem ír róluk semmit, a blog világában ők nem léteznek, mert nem számítanak menőnek, és Lydia nem akar követőket veszteni miattuk. Ezért azonban gyötrődik, mert tulajdonképpen megtagadja a szeretteit.

De Lydia konfliktusa a legkisebb. Dill és Travis olyan bonyolult, veszélyes családi környezetet kaptak, hogy a regény már kamaszos fájdalmas jelzőt is kiérdemli. Travis apja részeges, bántalmazó, aki lelkileg rendszeresen porig alázza a fiát. Dill egy megszállott, vallásos fanatista környezetben kell, hogy túléljen, nagy szegénységben, olyan szülőkkel, akik rendszeresen meg akarják szabni, mit és hogyan kezdhet az életével.

Ebben a történetben a fiúknak komolyan harcolniuk kell magukért és az álmaikért. Szívfacsaró és kemény mindkét szál, ami nem egyszer tartalmaz olyan fordulatot, ami még kegyetlenebbé tesz mindent.

Van benne szerelmi szál is, de szinte csak háttérben. Nincs első látásra és vágyra épülő kapcsolat, ez a pár legjobb barátokból lesz több. Nem is édelegnek. Nem is Lydia és a szerelem oldja meg majd Dill életét. Amit nagyon szerettem: végre egy ifjúsági regény, amiben a szerelem nem a varázsmegoldás az élet minden helyzetére!

Szövegében is korrekt, a zsánerhez illő. Néhol fájdalmas, máskor humoros, olvastatta magát.

Bár a címét még most sem értem teljesen, de a regény tetszett. Érdemes volt elolvasni.

Zentner: A kígyókirály - Mint ifjúsági: 95% súlyos kérdések, tragikus, de pozitív is. Olvasmányos. Szerethető hősök.

Szubjektíven: 90% szerettem az arányait. Nincs mindig happy end, küzdeni kell érte.