Nyomozós, menekülős, összeesküvéses.

Jane folytatja a keresztes hadjáratát: már nem a férje meggyilkolását igyekszik megtorolni, a fiának akar egy biztonságosabb jövőt teremteni, és az áldozatoknak, akik ezután kerülnének a célkeresztbe. A felelősöket és az alapítókat nyomozza le, egy beteges család egyre veszélyesebb tagjait cserkészve be. Közben a szervezet sem pihen: mivel nem sikerül Jane nyomára akadniuk, a fián keresztül akarják csapdába csalni. A legmodernebb technikai eszközöket vetik be, és egyre közelebb jutnak a kisfiúhoz. A védelmezői még időben felismerik a helyzetet, és megkezdik a vésztervet a menekülésre. Közben egy fiatal ikerpár különös fenyegetéssel néz szemközt. Valakik, ismeretlen profik eredtek a nyomukba, és nem értik, mit tettek, hogy futniuk kell az életükért. Mire Sanjay és Tanuja válaszokat kapnak, talán már túl késő.

Koontz neve megint a sikerszerzők között szerepel – a Jane Hawk kötetek nagyon mennek most, szerencsére nálunk is annyira, hogy jöjjenek folyamatosan az új kötetek. Igaz, nekem az Ártatlanság az újabb regényei közül a kedvencem, de Jane kalandjait is szívesen olvasom.

Ez a harmadik rész egyfajta kivonata annak, ami eddig történt. Bár új nyomozás van, új mellékszereplők más szálakon, lényegében a korábban kiderített események egyfajta újrázását kapjuk meg. A mellékszálon látjuk, hogy működik a Hamlet-lista, és milyen tevékenység folyik világszerte titokban. Tulajdonképpen egy példán keresztül levezeti a szerző, amit az előző két részben Jane kinyomozott. Mellette is sok az ismétlés, ami egyrészt jó emlékeztető annak, aki régebben olvasta az előző részeket – segít visszahozni, mik történtek korábban. Ugyanakkor annyira részletesek is, hogy azok is képbe kerülnek, akiknek eddig nem akadt ilyen regény a kezükbe.

Sanjay és Tanuja története tehát a Hamlet-lista átismétlése. Mellette kapjuk Jane újabb pokoljárását és nyomozását. Az összeesküvésben rengeteg benne vannak, és most a nő keresi az alapítókat. A kígyó fejét szeretné levágni. Egy család tagjain halad sorra, az egyre veszélyesebb tagok felé. Miközben átvesszük Jane jellemét és kitartását, a kis részletekben visszameséli a korábbi eseményeket, és megvan a maga izgalma a kihallgatásoknak is.

Talán már kezdem a kelleténél idillikusabbnak megírtnak gondolni a karaktert. Nincs is rossz tulajdonsága! Jane egy HŐS. Mindene megvan, ami azzá teheti: szépség, erő, tehetség, ész és szív. Még a tragédia is ott van az életében, hogy sajnálhassuk és együtt tudjunk érezni vele. Eddig nálam is tökéletesen működött a recept, de már szeretnék valami újat is megtudni róla. Ez a kötet karakterépítés szempontjából filler epizód. Nincs mélyítés, csak az eddig látottak alaposabb megfigyelésére van lehetőségünk.

A harmadik történetszál Jane fia, Travis és védelmezőinek küzdelme. Mivel Jane megfoghatatlan, a fiát veszik célba, és minden eddiginél közelebb jutnak hozzá. Számomra most Travis volt, akinek leginkább drukkoltam. Rá is igaz, hogy túlzottan jónak van ábrázolva, de mivel kevesebbet szerepelt eddig, még nem teltem el a jóságától. Plusz, egy ártatlan gyerek, akivel borzalmakat készülnek tenni – ki ne izgulna, hogy ne essen baja?

A szálak összeérnek, de külön-külön is megállják a helyüket. Mindegyikben pörögnek az események, és ha a korábbiak ismeretében lehet is sejteni pár végkimenetelt, Koontz rutinosan növeli a feszültséget és sikeresen a cselekményben tartott.

Olvasmányos, korrekt thriller is. Elsősorban cselekményközpontú, de egy-egy ponton a karaktereket is igyekszik belülről, mélyebben feltárni az olvasónak. Köznyelv, kellően igényes, itt nem akadtam el a szövegben sem.

Talán megvan a szerző maga zsánere, és visszatérő gonosza is, de adrenalindús e kötete is.

Koontz: A görbe lépcső – Mint thriller: 75% egyes elemei ismétlik a korábbiakat, de izgalmas mellette, és fel is pörög.

Szubjektíven: 79% Jane szimpatikus, nagyon drukkolok Travis miatt, a vízió kellően sötét.