Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2020. március 11. - BBerni86

Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket. A családokat az esküvők, gyermekek születése és halálesetek hozzák össze; katasztrófák, háborúk és sportversenyek egyesítik a nemzeteket, amikor mindenféle ember egy ütemre lép.
Néha pedig olyasmi is megesik, ami az egész emberiséget összerántja, mindannyiunk sorsát egybekapcsolja, mintha löketet kapna a gravitációs erő, és összeszűkülne a világ, egy pillanat alatt közelebb kerül minden, és minden ember emlékszik rá, hol volt, amikor meghallotta, mi történt. (Björnsdóttir: A sziget)

 

Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt. (Maas: Fagy és csillagfény udvara)

 

– Cupaszképű vagy, de ez szovány védekezész. Ha nem vallod be, hogy élcelődöl, Szúlyosz lesz a bünti.
– Élcelődöltem, istenem!
– Helyeszen mondd! Élcelődöl.
– Élcelődöl.
– Kussz! Latrinatakarítász, kiszkanállal. Ész beleírod a szalakba, hogy Isztennel nem élcelődöm! Százszor.
– Bocsánat – vallotta meg a szolga –, de nem tudok írni.
– Akkor márisz kétszáz a penzum. Nyomász a végbelek templomába, pimasz! (Baron: Megkopasztani egy istent; IN: Harcosok Vértanúk Boszorkányok)

 

És ha valaki értékes Isten számára, az fontos a Sátánnak is. (Hall-Moore-Vincent: Ugyanúgy más, mint én)

 

Tapasztalatom szerint ugyanis ha valami annyira jónak tűnik, hogy az már gyanús, akkor az valóban gyanús is. (Sager: Zárj minden ajtót!)

 

– Steve odalent van. Pont akkor bukkant fel a ház előtt, amikor Reedet elvitték.
– Steve… – visszhangozza Easton kissé kábán. – Steve bácsi?
– Az a Steve bácsi, aki meghalt? – krákogja Sebastian.
– Nem halt meg – szorítom össze a fogamat. – Viszont úgy néz ki, mint Tom Hanks a Számkivetettben. Csak a röplabda nélkül. (Watt: Cifra palota)

 

– Hogy csinálod? – A szövőszékre mutattam, a félkész műre a keretben és a falon függő műremekekre. – Hogy vagy képes tovább alkotni úgy, hogy ennyi veszteség ért?
Nem adta tanújelét, hogy meghallotta volna, mennyire megtört a hangom. Szomorú, bánatos szemekkel rám nézett, és egyszerűen ennyit válaszolt:
– Mert muszáj.
Egyszerű szavaival mintha fejbe vert volna.
Muszáj alkotnom, különben minden hiába volt. Muszáj alkotnom, különben összeomlok a kétségbeeséstől, és ki sem kelek többé az ágyból. Muszáj alkotnom, mert másképp nem tudom kifejezni ezt.
A szívére tette a kezét, és ettől égni kezdett a szemem.
– Nehéz – mondta, és nem vonta el a tekintetét. – Fáj, de ha abbahagynám, ha megengedném, hogy a rokka és az orsó elnémuljanak… – Végül elfordította rólam a tekintetét, és a faliképre nézett. – Akkor a voidon keresztül nem ragyogna át a remény. (Maas: Fagy és csillagfény udvara)

 

Hamar kinőttem az óvodás színvonalat – Dacosan felvontam a szemöldökömet. – Te vajon kinövöd valaha? Mert a megcsalás is gyerekes dolog. Éretlen, önző, korlátolt gondolkodás. (Tijan: Vészkijárat)

 

Néha azt kívánta, bár lenne ő is halott, mert akkor véget érne ez a rém rémálom. Sokszor csak a rettenetes, csontig hatoló hideg miatt hitte el, hogy még él. Majd ha megszűnik ez a fájdalom, onnan tudni fogom, hogy halott vagyok.
A hideg olyan, mint a tűz. Amikor megérint a fagy – de úgy isten igazán –, úgy érzed, valójában nem is hideg, hanem éget. (Trux: Nyulacska; IN: Harcosok Vértanúk Boszorkányok)

 

Az az igazság, hogy akár gazdagok vagyunk, akár szegények, nem a föld a végső nyughelyünk. Úgyhogy végül is mind hajléktalanok vagyunk – és mindannyian hazafelé tartunk. (Hall-Moore-Vincent: Ugyanúgy más, mint én)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9315495914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása