Háborús, szövetséget kötő, jövőbeli, űrlényes.
Mains és Lieder a biztos haláltól menekülnek meg, amikor egy másik katonai osztag kimenti őket a xenomorfok torkából. Hosszas pihenésre azonban nincs idő, az emberiség egyre nagyobb bajban van. Egyre több idegen hajó tűnik fel, és a fedélzetén levő androidok xenomorfok tucatjait irányítva támadnak az emberi világra – sorra foglalják el a portálokat, és nem hagynak túlélőket. A két katona újra hadba vonul, és lehet, hogy ezúttal nem lesz megmentő. Közben folynak a tárgyalások, hogy az emberek összefogjanak a yautjákkal, együtt talán hatásosabban küzdve a Harag csoportja ellen. A Harag vezetői pedig nem alkusznak, és a teljes győzelemre készülnek. Vezetőjüknek merész terve van, a megszerzett portálok segítségével hogyan szerezze meg egyetlen lépéssel az abszolút győzelmet.
A történet ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt. Minden folytatólagos: az egyes karakterek sorsa, a bemutatott világ működésének és történetének bővítése. Így ez egy olyan folytatás, ami szervesen igényli a korábbi rész ismeretét. Egyben középső rész is, már előkészíti a nagy összecsapást a harmadik részben. Itt befejez pár szálat, míg a többit a nagy fináléra készíti fel Lebbon.
Milyen zsánerében? Továbbra is sci-fi, de már több akció betéttel. A kötet fontos része lesz, hogy a Harag lecsap az emberi hajókra, állomásokra, és a xenomorfok gyilkos csoportjainak felhasználásával vérfürdőt rendez, míg az emberek seregei igyekeznek felvenni a harcot. Mennyi esélyük van? Nem sok. Az itt bemutatott xenomorfok gyilkolásra tenyésztett, irányított gyilkológépek, nem olyan magányos gyilkosok, mint a filmekben. Plusz, azt sem szabad elfelejteni, hogy tömegével vannak. Ha egy szörny olyan pusztítást tudott végezni, el lehet képzelni, mire képes belőlük pár tucat…
Ide kapcsolódik két kedvenc katonám története, akiknek a kalandja kísértetiesen emlékeztet arra, amit az első részben éltek át. Csapattal mennek bevetésre, de a gyilkos űrlényekkel szemben egyre fogy a csapat és az esélyek. Ők egymásba kapaszkodnak, és a végsőkig kitartanak. Mintha csak ismételné magát a cselekmény, azzal a különbéggel, hogy itt kezdetektől a xenomorfok az ellenség, és most más lesz a végkimenetel is.
A horror faktor nem olyan erőteljes, bár azért jelen van. Mivel fokozódik a háború, több jelenetet kapunk arról, hogy milyen kegyetlenek és végzetesek az androidok irányította űrlények. Szétszaggatnak, megégetnek, elpusztítanak minden útjukba kerülő élőlényt. Azért nem gyomorforgató irányba kanyarodott a szerző, nem ijesztett meg, nem is borzasztott el, csak növelte a vér mennyiségét, ami jót is tett a történetnek. Aki Alien – Predator könyvet olvas, számít is arra, hogy folyik majd a vér és szakadnak a végtagok.
Sci-fi: eleve a jövőbeli, űrben játszódó történet. Ami érdekesebb benne, ahogy a Haragról egyre többet megtudunk. A belső dinamika, a történetük, a meggyőződéseik. Talán a leginkább az kötött le most, hogy a seregüket hogyan hozták létre (a királynős részek hentelés nélkül is horror szinten tudnak lenni) és milyen terveket szövögetnek a jövőre. Sötét egy társaság, saját történelemmel és izgalmas, morális kérdésekkel. Valahol megmentők akarnak lenni, akik felszabadítják az emberiséget az olyan nagyvállalatok irányítása és befolyása alól, mint a Wayland-Yutani. De hogy lehetnének a tömegmészárosok felszabadítók? És mennyire keveredett az eszmékbe őrület?
Ebben a részben talán kevesebb a yautja jelenlét, de a cím is utal rá, hogy ez a másik fajt helyezi a középpontba. Korábban küzdöttek a yautjákkal, most az emberiség az Alien fenyegetéssel néz szembe, hogy majd jöhessen az Alien vs Predator.
Ennél jobb zárszó nem is kell. Jöjjön az Alien vs. Predator!

Lebbon: Alien: Invázió – Mint sci-fi: 65% folytatja a világépítést, miközben egyre fontosabb az akciók felépítése is.
Szubjektíven: 60% a kedvenc szereplőim visszatérnek, több az izgalom, de még fokozható.