Kutyás, embereken segítő, állatbarát.

A kutyát a mondás szerint is az ember legjobb barátjának tartjuk. Az egyik első háziasított fajta volt, és mai napig az életünk részét képezik, mint játszótársak, munkakutyák, családtagok. A kutya egy szeretetgombóc, a gazdiért mindenre készen. Greaves olyan eseteket írt le, melyekben a házi kedvenc valamiképpen megmentette gazdája életét. Volt, akit átsegített a depresszión a kutyája, és képes lett újra tervezni, produktívan tovább élni. Volt, hogy egy menhelyről kimentett kutya hirtelen vadul ugatni kezdett a család kislánya felé, majd fel is kapta a gyereket és félrelökte. Kiderült, mérges kígyó volt a fűben, mely így nem a gyereket, az ebet marta meg. Volt, akinél a betörőket ijesztette el a nagytestű, de különben jámbor házőrző. Olyan is történt, hogy a kutya ugatása miatt sejtette meg a gazdi, hogy kiújult a szervezetében a rák, és még időben elment orvoshoz.

A Dolgozó kutyákban bőven találtam pozitív értékeket, ha egyes dolgok nem is tetszettek abban a kötetben. A szerző újabb kötetét is elolvastam, de sajnos azt kell megállapítanom, hogy a korábbi panaszaim felerősödtek, míg kevesebb lett az olyan vonás, amit szerettem az előző kötetben.

A tematika különben megegyezik: Greaves olyan emberek történeteit írta meg, akiknek a kutyájuk valamiképpen életmentővé vált. (A Dolgozó kutyákban ugyanilyen koncepcióval írt szakmát űző ebekről.) Egy-egy fejezet egy-egy ember és kedvencének története.

Az egyik legnagyobb gondom, hogy ez kutyás könyv kellene, hogy legyen. Ehhez képest a gazdi minden esetben sokkal több teret kap, mint az állat. Megismerjük röviden az életét, a múltját, és a jelene is nagy súlyt kap. Ebbe van beépülve, milyen kapcsolata van a kutyákkal, és hogy lett annak az ebnek a gazdája, aki segített neki. Maga a kutya, vagy az eset, ahogy hősiesen és életmentőként helyt álltak, nem kapott elég súlyt.

Egyáltalán nem regényszerű a kötet, de még csak nem is olyan, mintha novellagyűjteményt olvastam volna. Erősödött a publicisztika stílushatása, de nem a jó értelemben. Sokkal tárgyilagosabb, merevebb az egész. Nem az a szint, amit pl. Gárdonyi űzött. Ez száraz.

Az sem segített az olvashatóságnak, hogy nincs változatosság a fejezetek között. Minden egyes eb és gazdi története ugyanabban a formában, ugyanolyan stílussal elevenedik meg. Hamar bele is untam, és többször félre kellett tennem a kötet, hogy erőt gyűjtsek egy újabb, lényegében ugyanolyan fejezethez.

A történetek egy része legalább tetszett. A kígyótól megmentő, vagy a betörőket elijesztő kedvencek történeteiben tényleg kutyás kiállás van, és érthető a cím. Megmentők. De van nem egy olyan, amikor igencsak távoli a megmentés. Az, hogy a gazdi depressziós és a kutya mellette marad, ezért miért megmentő? Mit csinált volna az eb másként? Nincs olyan opció, hogy visszamegy az elosztóba és kér egy másik gazdit, ha a jelenleginek baja van. Persze, értem, hogy érzelmi pluszt kapott az állattól, de ez nem választás kérdése. Az ő kutyája volt, és egyszerűen nem tudott mást csinálni az eb, mint mellette lenni.

Azt ebben a kötetben is nagyon lehet értékelni, hogy nagyon állatbarát. Akár annak is kedvet tud csinálni az állattartáshoz, aki eddig ilyesmiben nem gondolkozott. Benne van, hogy az állat többet viszonoz, mint amit adtál neki. Olyan értékeket emel ki, amit a privát életbe is érdemes átvinni és megpróbálni ilyennek lenni. A bátorság, a hűség, a barátság.

Végül, ami még hiányzott. Konkrét embereket és állatokat mutatott be a szerző. Nem egy történetre azért figyelt fel maga is, mert bekerült a média és nagyon ismertek lettek ezek az emberek és kutyáik. Akkor hol maradt a fotó melléklet a végéről? Kellett volna lennie!

Ha választani kell, a Dolgozó kutyák jobban sikerült. Ezen csak átfutni érdemes.

Greaves: Megmentők - Mint dokumentumregény: 40% állatszeretettel teli, újságcikk-gyűjtemény típusú kötet.

Szubjektíven: 25% nagyon hiányoztak a képek, és az emberek helyett a kutyákra vártam.