Fülszöveg: 

Az emberiség gyarmatosította a Naprendszert, és a Föld egyre inkább a külső bolygóktól függ, miközben az aszteroidaövezet kalózai is folyamatos fenyegetést jelentenek rá. Amikor a Marsról érkezett élelmiszerek rejtélyes haláleseteket okoznak, a Tudományos Tanács legfiatalabb tagját, David Starrt küldi a Marsra, hogy felderítse a gyilkosságok indítékát, de David egy sokkal nagyobb titokra bukkan a kietlen bolygó mélyén. Útja később a kisbolygóövezetbe viszi, ahol a szülei egy kalóztámadásban életüket vesztették, ám ekkor már nem csupán néhány halálesettel kell számolnia, hanem talán a Föld sorsa is rajta múlik…

Szerintem: 

Ha Asimov így ír ifjúságit… tényleg rá kellene szánnom magam az Alapítványra, csak ne lenne annyira hosszú… Ha majd egyszer a Dűnét végigolvastam, de kettő ilyen monstrumot nem merek bevállalni.

Elkalandoztam. Ez most az Űrvándor.

Fiatalabbnak van szánva, de ennek ellenére ez is szépen levezényelt sci-fi. Kevesebb világépítés van benne, de Asimov energiát fektetett abba, hogy tudományosan megalapozott legyen a könyve. Az újabb kiadásokkal meg lehetett frissíteni, ha a tudomány közben előrelépett. Fikció, de amit a világegyetemről beletesz, abban sok a valóság. Vagy inkább úgy fogalmazok, annyi a valóság, amennyit csak bele tudott tenni.

A könyv kalandos, kvázi kalandregényként is olvasható. Ez az első két rész az Űrvándor útjának kezdete. (Majdnem Űrlord, sejtem, ki lehetett Asimov kedvenc képregényhőse.) Az elsőben még nagyon fiatal, kezdő ügynök David, aki megkapja az eszközöket, amivel majd csillagközi legenda lesz. A másodikban már céltudatos és önálló ügynök. Mindkettőben nyomoz, mindkettőben leplez le rosszakat és az igazság bajnoka. Van kaland, hajsza, átverés, sokféle összecsapás. Fizikai, de agyi is.
Vagyis, szórakoztató, sokszínű és cselekménygazdagnak nevezhető.

Meglepett az is, hogy Asimov értelmes maradt abban is, hogy milyen főhőst írt. Nem egy kamasz megy át űrközi igazságosztóba. David az iskoláit elvégzett, huszonéves és nagyon tehetséges fiatalember. Sokkal hihetőbb, hogy ő képes a leírtakra, mint lenne az egy kamasszal.
Kapott visszatérő, segítő mellékszereplőket maga mellé, ezzel is kohéziót téve a regények közé és oldva azt, hogy David mennyire megold mindent önmaga is. Ő a központ, az abszolút főszereplő és nagyon kellett oldásnak a nevelői vagy az első küldetésben mellé álló szakember, sidekick.

Könnyed, értelmes és nagyon könnyen olvasható. Nem egy kemény sci-fi, amibe beletörne az agyam, de ez nem ment az alapossága kárára. Simán el tudom képzelni tévésorozatnak is.

A dupla részes kiadás mellesleg jó ötlet a kiadó részéről. Egy-egy rész az olvasottak alapján vékonyka, így viszont egy értelmes könyvet kitesz. Még össze is függ a két történet annyiban, hogy David jelenét és múltját összehozzák. Megtudja, ki a felelős a szülei haláláért, ezzel lezárja azt a szakaszt, és megindulhat az Űrvándorrá válás útján. A hősi út első lépései.
Ahogy ezt így leírtam, leesett, mennyire olyan a nyitány, mint egy képregényhős eredettörténete. Igen, sorozaton túl képregénynek is el tudom képzelni.

Akad viszont olyan ifjúsági regényes eleme, ami már nem tetszett. A beszédes név, Starr, akár moroghatnék is. Ennél jobban nem is lehetett volna a csillagot, Star, beletenni. Ami lesz hősként, meg utal arra is, hogy csillagközi ügynök a főszereplő.

De, ami legjobban zavar, az igazából a megcsúszott PR és a borító. David nem egy kamasz! A borítón annak tűnik, de igazság szerint a fülszöveg is félre tud vinni a borító mellé téve. Talán kalandos és lazább történet ez, de messze nem egy kamaszkönyv.

De összességében ez egy kellemes meglepetés volt. Az Alapítvány tévésorozatot is kifejezetten szeretem. Ideje lenne tényleg Asimov olvasását beterveznem, csak tudnék jobban haladni a Dűnékkel…