Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Murphy: Puddin

Dumplin 2.

2020. szeptember 20. - BBerni86

Kamaszos, saját utat kereső, barátságot kötő.

Millie második lett a szépségversenyen, annak ellenére, hogy kövér lány. Ez elég erőt ad neki, hogy ezen a nyáron a saját álmát kövesse, és ne az anyjáét. Ő már elfogadta, hogy kövér, miért kellene ezért az álamiról lemondania? Riporter akar lenni, és van egy nyári program, amit megpályázik – a fogyitáborból elég! Malik, aki rég tetszik neki – vele is dűlőre kellene jutnia. Chaten nagyon jól megvannak, ki kellene deríteni, a valóságban is. Már csak az 9_20puddin.jpganyjának kell elfogadnia, hogy Millie önállósodik. Közben a népszerű Callie egymaga viszi el a tánccsapat helyett a rongálási balhét. Le kell dolgoznia a kárt a teremben, ahol Millie is dolgozik. A lány itt kénytelen szembenézni vele, hogy a barátai és a szerelme mennyire volt igazi. Millie kész befogadni a maga barátai köré, és adni egy esélyt, hogy megmutassa, mennyivel több ő, mint egy undok csini csaj.

Mennyire folytatás ez a regény? Nem kifejezetten. Ugyanabban a világban játszódik, de más a főszereplő, aki az előző részben csak nagyon mellékszereplő volt. Itt fordul a kocka – a korábbi főszereplők vannak csak jelzésképpen a cselekményben, és Millie – Callie veszik át a cselekmény kiemelt helyeit.

Amennyi visszautalás van a korábban történtekre, azok annyira részletesen vannak megírva, hogy nem igényli a Puddin a Dumplin ismeretét. Ez az a fajta kamu folytatás, amiben a népszerű szereplők barátai kapnak saját sztorit, leginkább azért, hogy még egy bőrt le lehessen húzni a történetről.

Ezt bizonyítja az is, hogy ugyanaz az üzenete az egésznek, csak most duplán. Millie története a kövér lány oldaláról mutatja meg, hogy önmagunk elfogadása a fontos, nem az, hogy kövérek vagy soványak, szépek vagy átlagosak vagyunk. Amivel most több a regény, hogy itt van Callie is, aki szépként tanulja meg ugyanezt. Közhely, de ezt a történetet vissza lehet vinni addig az üzenetig, hogy nem a külső a fontos, hanem a belső.

Miközben azt tudom mondani, hogy jó lenne ebben az üzenetben és a történetben hinni, azért túl pozitív képet fest az írónő. Túl nagy a happy end. A társadalom nem úgy van kitalálva, hogy Millie úgy össze tudja hozni a dolgokat, ahogy itt alakulnak az események. A társadalmunkban a szép olyan jelzőkkel mosódik össze, mint a jó és a kedves. Sztereotípiák sora van Millie ellen, amiket itt mind legyőz. Tulajdonképpen az a bajom, hogy mindet le tudja győzni. Mert legyen pozitív az üzenet, erősítse meg, hogy a belső a lényeg, de annyira a realitásoknál maradhatna, hogy kap a lány pár pofont és vesztes csatát is. Mert az sem reális, hogy itt minden jól alakul a végére.

Az viszont tetszett, hogy két főszereplőnk van és kétféle a regény is. Mások a lányok gondjai, és az is szépen kijön belőle, hogy mennyire fontos a barátság és az olyan emberek, akik magunkért fogadnak el.

A nyelvezete is ifjúsági regényhez illő. Könnyed, érthető és érzelem központú. Van ugyan cselekmény is, zajlanak az események, de minden érzelmi oldalról van megfogva. Hiszen kamaszok a főszereplők, nekik is íródott, kell, hogy ennyire belülről megfogott legyen.

Igazán negatív szereplők sincsenek benne. Szimpatikusabbak és kevésbé szerethetőek akadnak, de Murphy igyekszik megmutatni, hogy mindenkit úgy ítélhetünk meg, ha kicsit járunk a cipőjében.

Ami viszont nagyon tudott zavarni: az üzeneteket túlhangsúlyoz a szerző. Mindig irritált, amikor úgy éreztem, hogy a számba akarják rágni a tanulságot. Ez annak a mintapéldája. Többször, túlírva ki van emelve a sztori tanulsága, zavaróan.

Bár vannak fenntartásaim a kötettel, azért az a végszó, hogy kellenek ilyen regények.

 

Murphy: Puddin - Mint ifjúsági: 75% fontos üzenetet ad át, maga a történet is aranyos, csajos olvasmány.

Szubjektíven: 55% túl erőszakosnak éreztem a tanulság sulykolását és a happy end is sok.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6516207776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.09.20. 18:03:17

"Millie története a kövér lány oldaláról mutatja meg, hogy önmagunk elfogadása a fontos, nem az, hogy kövérek vagy soványak, szépek vagy átlagosak vagyunk."
Olyan nincs, hogy valaki teljesen elfogadja magát a mostani felturbózott elvárások között. Ez egy baromság, mint a testápoló reklámban, ahol a kövérek között olyan nők vannak, akik a reklám ideje körül híztak el először, mert a bőrük feszes pl. szóval látszik.

"A társadalmunkban a szép olyan jelzőkkel mosódik össze, mint a jó és a kedves." Ezt a kettőt lényegében nem sokan igénylik. Ma már az is csak társadalmi elvárás, hogy valaki azt hirdesse, neki az az ideális, aki jó és kedves. Közben meg a bunkóknak való behódolásból az ilyenekre aggatják, hogy jó és kedves, aztán az ilyen elmebajos szituból szokott kialakulni, hogy "ő tulajdonképpen nagyon jófej, csak meg kell ismerni"...Ezek a mondatok ált. a bunkók bekóstolása után szokott elhangozni a hódoló szájából, anélkül, hogy a bunkóról szó lett volna, csak szegény észrevette mondjuk, ha a gazdija igenis bunkó volt és nyaliból menteni akarja a menthetőt.
A mai napig a kedvenc poénom, mikor barátságosnak tekintenek valakit, pedig minden létezőt a szájára vett már.

"Tulajdonképpen az a bajom, hogy mindet le tudja győzni."
Ja igen. Mivel az önelfogadás nem megy sehogy (mert önámítás), ezért valahol a testszégyenítő bunkókat kell "kezelgetni", ami már alapból felháborodást vált ki, hogyan és mit képzel magáról valaki ha ficánkol, mert nem smakkol neki az áldozatszerep, mit képzel magáról, mi az az engedetlenség és rakoncátlanság, hogy nem hajlandó lábtörlő lenni?! Felháborító szemtelenség!
Na meg ha meg mindent sikerülne elhárítani?! Úú az már mindennek a teteje!

"Mindig irritált, amikor úgy éreztem, hogy a számba akarják rágni a tanulságot."
Nem akarok gonosz lenni, a borító különben tetszik, szép színei vannak, de aki ilyen regényt olvas, attól (nem akarok rosszindulatú lenni), sokat nem vár az író sem, viszont nem szeretne feleslegesen írogatni, biztos, ami biztos, a remény hal meg utoljára, hogy valaki érteni is fogja a tanulságot. Szerintem ezek a tiniregények egytől-egyig olyanok úgyis, hogy ez a magyarázás már nem oszt, nem szoroz.
süti beállítások módosítása