Régi bűnökért fizető, nyomozó, az idővel versenyt futó.
Eve különös ügyet kap – a gyilkos hívja fel, és ad neki egy rejtvényt. Megfejti, de a helyszínre már későn érkezik. Az ír származású üzletember halott. Eve már akkor sejti, hogy ez személyes ügy lesz, amikor a férje, Roarke reakcióhát látja az áldozat nevére és a halálának módjára. (Feldarabolták és kibelezték.) Újabb hívás és rejtvény a gyilkostól, aki úgy érzi, Isten munkáját végzi és jogos büntetéseket oszt. Eve újfent csak a holttestet találja meg, szintén egy ír férfi, és Roarke őt is ismerte. A férfi kénytelen beavatni a feleségét a múltjába: hogy hosszú évekkel korábban történt megtorlásba. Az inasa, Summerset akkor még a társa volt, akinek volt egy szép, ártatlan 14 éves lánya. Marlena szerelmes lett Roarke-be, és a visszautasítás után rossz társaságba keveredett. Meggyilkolták, hogy Roarke szenvedjen. Ő bosszút állt – és most valaki ezért állna bosszút rajta, és a nyomok Summerset felé vezetnek. Eve versenyt fut a gyilkossal és az idővel, hogy igazságot szolgáltasson és a férjét is megvédje.
Ezen a sorozaton remekül nyomon követhető, hogy Nora Roberts hogyan fejlődött, mint krimi szerző. Az elején sokkal erősebb volt a szerelmi vonal, és krimis románcot tálalt nekünk. Most viszont egyértelműen krimit olvashatunk, amiben van szerelmi szál is.
Mivel ehhez kapcsolódik a rossz élményen, ezzel fogom kezdeni. Roarke és Eve házasok, és nagy főfokon ég a kapcsolatuk. Bár nem ez van a fókuszban, Robb koncentrál arra, hogy az intim pillanataik, ahogy szükségük van egymásra és a köztük levő szenvedély ott legyen a lapokon. Egy részről üdítő, hogy nem azt olvassuk, hogyan jön egy pár össze, hanem a kapcsolatuk működésére látunk rá. Másrészt, krimihez képest sok a szex. Nem csak arra használja Robb, hogy a köztük levő vágyakat kifejezze, de menekülési mód is ez náluk. Eve fáradt, feszült, gyötrődik – tuti, hogy Roarke segíteni akar, és egymáson kötnek ki. Hála égnek legalább nem light pornó, de így is zavart már egy ponton, hányszor esnek egymásnak.
De ezt letudtuk, így nézhetjük azt, amit szerettem ebben a regényben. Az egyik a krimi felépítése. Ahogy Eve beleássa magát az ügybe, próbálja megtalálni a gyilkost, Roarke múltjából is egyre többet tudunk meg. Egy idősík van, mégis, a múlt felé is nyílik egy ablak, amin be szabad most lesni. Plusz feszültséget ad neki, hogy a páros és az inasuk is veszélyben van, így személyes is a nyomozás, nagyok a tétek. A gyilkos sem a semmiből jön, logikus és szépen levezetett, mit, miért és hogyan csinált. Ezt egy krimiben mindig díjazom.
Robb most is erős karakterek ábrázolásában. Bár Eve és Roarke nem kapnak új mélységeket, amiket tudunk róluk, a szenvedéseikről és a lényegükről, ahhoz hűek mostani tetteik is. Talán csak annyi, hogy Eve egyre jobban be tudja ismerni, mennyire fontos neki a férje. Most olyat is megtesz érte, amit korábban nem vállalt volna be: elhallgat dolgokat, hagy gyilkosságokat a feledésbe merülni, mert a törvény és az igazság nem feltétlenül egy, ami a nőnek új.
De igazából a mellékszereplőket akartam kiemelni. Peabody már régi ismerősnek számít, és most is jól működik Eve mellett. McNab, az informatikusnak is megvannak a maga nagy percei. Azon mindig jókat mosolyogtam, amikor Roarke felszerelésére és technikai eszközeire folyatja a nyálát. Amikor Eve új felszerelést kap általa, és ő nagyon is önként jelentkezik, hogy üzembe helyezhesse… kész.
Ez lesz a következő pont. A humor és a stílus. Talán eddig ez volt a sorozatból a legjobban megírt rész. Tele van szellemes párbeszédekkel, és akár idézhető, pörgős szóváltásokkal. Humoros, frappáns és szórakoztató.
Kriminek kiváló, csak az a furcsa, hogy mennyire a jövőbe van helyezve a cselekmény, és most a szokásosnál is jobban érezhetőbb, hogy nem is jövőbeli a környezet.
Egyre jobban kedvelem a sorozat, és pár dolgot leszámítva kifejezetten jól szórakoztam.
Robb: Halálos bosszú - Mint krimi: 90% pörgő események, furfangos gyilkos, és jól felépített nyomozás és nyomozó.
Szubjektíven: 75% a krimi rész tetszett – csak a jövő nem futurisztikus, sok a szerelmi jelenet.