Barátokból szerelmessé váló, flörtölős, vicces helyzetekbe keveredő.

Ian és Samantha ősrégi barátok, akik mindent tudnak egymásról és ragaszkodnak is a másik felükhöz. Még dolgozni is egy helyen dolgoznak, egy középiskolában tanítanak. Sam rég odáig is van a legjobb barátjáért, de pontosan tudja, hogy az iskola legjobb pasijának, vagyis Iannek ő nem az esete. Legfeljebb barátok lehetnek. Ennek ellenére nem bánja, hogy az iskolában azt hiszik, többek barátoknál. Azt nehezen viselné, ha minden facér kolléganő a férfi nyakába vetné magát. Egy félreértés tisztázásakor azonban kirobban a hír: Ian szingli! A férfi az alkalmat viszont arra használja fel, hogy Sam felé közeledjen. Hiszen ő sem csak a legjobb barátot látja a csinos lányban, akiről eddig azt hitte, csak a barátja akar lenni. Megindul a flört és a helyzet egyre forrósodik: az csak pikánsabbá teszi, hogy az iskolatanács is kész beavatkozni az alakuló kapcsolatukba.

Néha fogom a fejem, minek kínzom magam a romantikus regények sorával, amikor a legtöbben felismerem a klisét, untatnak és nincs benne semmi plusz, ami miatt megérte volna elolvasni. Ilyenkor szerencsére belebotlok egy ilyen regénybe, és visszatér a hitem. Hiszen vannak még szerzők, akik tudnak mást és jól hozni.

A Nem is olyan rendes srác már a kezdésével más, és ezt nagyon szerettem benne. A csapból is folyik, ahogy a szexi srác és a dögös lány megismerkednek, és olthatatlan vonzalom ébred bennük a másik iránt. Itt viszont Sam és Ian már évek óta összeszokott páros – olyan barátok, akiknek már azért is ért véget kapcsolat, mert a párjuk féltékeny lett a legjobb barátra és ultimátumot adott: ő vagy én.

Ugyan az is klisé, hogy a legjobb barát a nagy szerelem – de itt másnak, frissnek hatott, pláne a sok agyonismételt történet után. Nem kell ismerkedni, nem esnek az ágyba vágytól égve, nincsenek ócska és elhasznált konfliktusok. Helyette az van, hogy a barát zónából kell kitörni. Ennek is megvan a maga nehézsége és bája is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne ebben a kötetben is fárasztó rész. Elmondani nem tudom, mennyire rossz volt olvasni, hogy Sam oldalakon ábrándozik a férfiról, épp csak a pólójára nem írja ki, hogy szerelmes belé, mégis, amikor végre Ian megteszi azt a lépést, és tényleg pár lehetnének, Sam ingadozik és hátrál meg egy darabig. Könyörgöm, miért? Nincs semmi értelme, hiszen egészen addig erről álmodott. De szerencsére ez a rész lemegy, és máris egy jobb történetben vagyunk.

Bőven vannak humoros helyzetek, és sokat mosolyogtam ezen a regényen. Egymást is tréfálják meg, de az életükben is akadnak poénos véletlenek. Az esküvői jelenet a kedvencem a biztonsági őrrel való fogócskával, de akadt más is. Ahogy csipkelődnek, játékosan flörtölnek és húzzák egymás agyát, szintén mosolygós.

Az sem rossz, hogy nincs a szexe kihegyezve. Itt is inkább az van, hogy csak húzzák egymást. Flörtölnek, de egyes határokat sokáig nem lépnek át. Így volt erotika is benne, de nincs olyan érzésem, hogy egy nagy adag soft pornót öntöttek a nyakamba.

A főszereplő páros helyes együtt is, külön is. Az itt is áll, hogy mindketten túl jók ahhoz, hogy igaziak legyenek, de az ilyen regények mesék nőknek, és azon se szoktam panaszkodni, hogy a mesebeli királylány túl szép, a herceg túl lovagias… Azért a nélkül meg lettem volna, hogy Sam, akit sokan vonzónak és jó nőnek tartanak, mennyire nincs tisztában az adottságaival és szürke egérnek látja magát.

A kedvenceim közé azért nem nevezem, de a nekem tetsző romantikus regények között ott a helye. Végre, ami más és nem a megszokott sémára épült!

Grey: Nem is olyan rendes srác - Mint romantikus: 75% kicsit csavart a klisén (bár az is), van humora és szeretnivaló hősei is.

Szubjektíven: 70% többször jókat vigyorogtam rajta, ami sok mindent feledtet a hibáiból.