Fülszöveg: 

Dr. ​Russellnek nincs valami jó híre a kórházunkban.

A műtősök szerint érzéketlen, a nővérek szerint végtelenül öntelt, a rezidensek szerint meg (ha hallótávolságon belül van) a világ legjobb sebésze – és igazából egy lenyűgöző férfi.

Mindenáron próbálom őt és a bántó stílusát elkerülni. A szexi, úristen-de-beletúrnék haját és szoborszerű állkapcsát kellő távolságból csodálni. Ideális esetben a folyosó túloldaláról… félig egy növény mögé bújva.

A tervem sajnos meghiúsul, amikor az én drága főnököm úgy dönt, hogy a fehér köpenyét hawaii mintás ingre cseréli. A nyugdíjba vonulása miatt két rettenetes választási lehetőségem marad: vagy szakterületet váltok, és hónapok alatt átképzem magam, vagy elvállalom a megüresedett állást, és dr. Russell új műtéti asszisztense leszek.

Ez azt jelenti, hogy órákon át kell a műtőben egyhuzamban mellette állnom, és minden kívánságát lesni anélkül, hogy a metsző szavai és goromba viselkedése miatt rosszul érezném magam. Ó, és ha ez nem lenne éppen elég nehéz, a hülye vonzalmam – amit nagyon igyekszem elfojtani – talán viszonzásra talál…

Szerintem: 

A szerzőtől ez a 2. olvasásom, és azt már most ki tudom jelenteni, hogy ez a története tetszett jobban. Ezen

jókat mosolyogtam, és talán kisebb mértékben van benne jelen, amiért a zsánert nem nagyon szívlelem.

Hiszen, ez egy románc. A borító, a cím, minden miatt tudjuk, mi lesz a vége. Így az a fontos, hogyan jutunk el oda. Még az alaphelyzetben is van valami tipikus: a menő, és nagyon helyes sebész, akinek sürgősen kell egy asszisztens. A gerincműtétekre specializálódott és csinos szőkeség, akinek a főnöke nyugdíjba megy. Első látásra ellenszenvesek egymásnak, de mindkettejük érdeke, hogy együtt tudjanak dolgozni. Aztán a többit már ki lehet találni.

Ami miatt mégsem kaparom a falat, hogy R.S. Grey ennek a párosnak adott időt. Nem esnek napokon belül ágyba, és a vonzalmat is sokáig tagadja mindkettő. Megtanulnak együtt dolgozni, tisztelni a másikat, és mielőtt a vonzalom is képbe kerülne, beszélgetnek is, megismerik egymást. Igen, ebben is robban az érzékek bombája és nem véletlenül erotikus regény is, de itt megelőzte valami, amit el tudok fogadni kapcsolatnak, amiért elhiszem, hogy egymásba is szeretnek. Hónapok telnek el, mire pár lesznek, nem csak napok! Üdítő.

A másik plusz, hogy Bailey kapott egy cserfes húgot, és a lányka nagyon jól működik humoros mellékszereplőnek. Nagyon drukkol a nővérének, noszogatja, és gyakran ő indítja el az eseményeket. Pl. az esküvőre, ami majd ráveszi a két felnőttet, hogy szembenézzenek az egymás iránti érzelmeikkel, a húg miatt megy el Bailey.

Még az orvosi vonal is ér egy pluszt, ha azért ez nem is olyan, mint egy orvosi sorozat. Igaz, a szereplők sem a House-t vagy a The Good Doctor első évadait nézik, hanem a Grace Klinikát. Grey ezzel belőtte, mihez mérjünk. Kb. azt a szintet a könyv hozta is. Elsősorban inkább csajos és szappan, mellette vannak műtétek is, meg kórházi jelenetek.
Abba is bele lehetne menni, hogy Matt túlzottan doktoristen, és soha nem hibázik, de erre is tudok mentséget. Egy könnyed, csajos románcban ki akarna pl. arról olvasni, hogy egy kisgyerek meghal a műtőben vagy örökre béna marad? Felemelőbb a csodás, 'másnak nem sikerült volna' műtétek és mentések sorát olvasni.

A konfliktus sem éppen világrengető, de lenyelem. Ebbe a zsánerbe ez kell. Még egy utolsó próba, amit egy nagy gesztus majd megold. Majd jöhet a tipikus vég. Ami a szentháromságból egy, vagy azok kombinációja: eljegyzés, esküvő, első gyerek. Megsúgom, itt a 4 hónapos kisfiuk szívhangját keresik Bailey kismama pocakján át a 2 évvel később utóhangban.

A stílusa is csajos. Érzelmek vannak a középpontban, könnyed és nagyon női. Nincs túltekerve az erotika, jó pont. Olyan nagy érzelmi cunami sincs, hogy az zavarjon.

Vagyis, kellemes meglepetés, az előző könyve után kevesebbet vártam Grey-től, de a Menő doki szerethető.