Se veled, se nélküled kapcsolatos, életutas.

Brecks félvér lány, akit nagyon nyom annak a története, hogyan kezdődött az élete. A szülei ugyan nem voltak együtt, de a lány ismerte és szerette az apját, aki sokat foglalkozott vele. Míg el nem mondták neki a történetet: hogy az anyja egy szakítás után a barátja vállán sírta ki magát, aki úgy vélte, most eljött az ő ideje – a nemet nem fogadta el, megerőszakolta a nőt. Így lett Brecks, aki nem nagyon tudja, ez mit jelent rá nézve. A barátnőjébe, Jennába kapaszkodik és a céljaiba. Míg egy napon össze nem fut a nagyon helyes Jamie-vel – csakhogy a srácnak a szőke Jenna tetszik meg, és kezdenek is járni egymással. A lány pedig reménytelenül sóvárog a barátnője pasija után. Az egyetemre indulva azonban szakítanak, és Jamie most Brecks közelében él. A lány próbál továbblépni, de mindig Jamie mellett köt ki, akit magában Whiskey-nek is becéz, aminek a függője. Hosszú évekig küzdenek, hogy egymással legyenek vagy sem.

Nagyon húzta az idegeim ez a könyv. Elég hamar rájöttem, hogy nekem nem fog tetszeni, de azért végigszenvedtem. Kár volt…

Az első rész még érdekes volt azért, mert Steiner eltért kicsit a megszokott klisétől. Jamie és Brecks nem jöttek össze, mi több, a srác a legjobb barátnője pasija lett. Brecks meg próbált túllépni a reménytelen vonzalmán. Eddig tetszett – más volt, és szerintem Jenna és Jamie jobb páros is volt, mint Brecks és Jamie valaha is.

Csak aztán a szakítás után ezek ketten elkezdenek szeretni, távolodni és játszmákba bonyolódnak egymással. Ha valamit nagyon rühellek egy szerelmi történetben, ha valaki megcsalja a párját. Szerintem lehet kiszeretni valakiből, és mással lenni, de akkor szakítani kell és mással lenni – nem megalázva magukat, megbántani a másikat és viszonyba keveredni. Itt pedig Jamie és Brecks is kerül olyan helyzetbe, hogy megcsalják a párjukat a másikkal. Már csak ezért sem kedveltem őket.

Pedig Steiner igyekszik, hogy szerethetővé tegye őket. Csak éppen nekem ez nem jön össze: nem lehetnek olyan rendes, jó emberek, ha a magánéletükben ilyen játszmáik vannak. Különben is, olcsó kifogásnak éreztem, hogy soha nem jó kettejüknek az időzítés. Ha annyira szerették egymást, ahogy itt állítják, akkor lehetett volna megoldást keresni, és nem ezt a felemás helyzetet fenntartani éveken keresztül. Vagy pedig mondják ki, hogy vége és másként véget vetni ennek a sehova nem vezető, csak mindenkinek fájdalmat okozó helyzetnek.

A cselekményt abszolút kitölti, hogy hol járnak, hol viszonyuk van, hol mással próbálkoznak. Nem is simán untam, taszított, amit műveltek. Éreztem benne azt a botrány hangulatot, amit Tarryn Fisher használ. Csak éppen Fisher antihősökkel dolgozik, ő nem akarja a szereplőit nagyon rendes és helyes, kedves embereknek eladni. Azzal jobban ki is vagyok békülve, mint ezzel az álszent kettőssel, akik olyan nagyon jó emberek, csak egymásért romlanak el.

Ugyan abban van ötlet, ahogy Brecks a szerelmét az alkoholfüggőséghez hasonlítja végig, és a teljes könyvben végig is viszi a hasonlatot. Csak éppen nem tudom elhinni, hogy ez olyan nagyon szerelem lett volna. A lány részéről egy pillantásra fellobbanó elemi vonzalomról beszélünk. Egyszer nem éreztem azt, hogy többet látna a srácban annál a helyes srácnál, akibe beleütköztek kocogás közben. Ha áradozik is róla, a külseje kapja a dicséretet. A beceneve is ebből van: a szem- és hajszíne emlékezteti az italra. És ez a nagy szerelem?

Be is fejezem, mert megint felhúzom magam. Nálam nagyon nem talált be ez a könyv.

Steiner: Szeretlek, Whiskey! - Mint romantikus: 30% az alkoholfüggőséggel húzott párhuzam érdekes, a cselekmény nem.

Szubjektíven: 15% nem szerettem a szereplőket, utáltam a történetet is, minden aspektusban.