Attól, hogy meghalok a csatában? Hogy elveszítek valakit, akit szeretek? Még szép, hogy félek. De a félelem nem jelent szart se. Csak az számít, hogy megtedd a következő lépést. (Roberts: A mágia diadala)

Tudja, az iskolában el kellett olvasni egy lány naplóját, aki a második világháborúban, a náci uralom alatt a varsói gettóban élt… Az a lány leírta azt a sok szörnyűséget, hogy a világ tudjon róluk… hogy többé ne történhessenek meg… Akkor még nem volt tévé, sem internet… de most már van… és mégis, az a sok szörnyűség újra és újra megtörténik a világ sok országában… Miért nem akar tudni róla a világ…? Miért…? (Boselli: A boszorkányok szigete)

Mindennek megvan a saját zenéje. A szerelemnek is. Csak kell valaki, aki eljátssza, és hagyja, hogy hallgassuk. (Moccia: Ezer éjszaka nélküled)

Hát nem az őrült dolgok viszik előrébb a világot? (Palotás: Kötéltánc)

Talán olyan világban akarsz élni, ahol ártatlan embereket kell megölnünk a túlélésért? Én nem vagyok erre képes, még miattatok sem. Az még a halálnál is rosszabb lenne. (Crouch: Menekülj)

– Ó, Velence! Nincs hozzád fogható város a világon!
Alec követte, és a korlátra támaszkodott. Tekintete követte a csatornán sikló gondolát, amint eltűnt a sarkon túl.
– Kicsit büdös.
– Az csak az atmoszféra.
Alec elmosolyodott.
– Elég húzós atmoszféra. (Clare & Chu: A mágia vörös tekercsei)

Kissé hihetetlennek tartotta, hogy Kosztolányi, Ady vagy akár Babits nem is olyan régen még Budapest ugyanezen épületei között ugyanezen kövekre ültek le ugyanezekben az utcákban.
Amelyek most a nevüket viselték.
Hátborzongató és varázslatos egyszerre. (N.Nagy: Keselyű)

És hidd el nekem, a függőség börtönéből segítség nélkül nehezebb szabadulni, mint az Alcatrazból. (Palotás: Kötéltánc)

Semmi sem tökéletes. A valóságos világban élünk. Kötelességünk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. (Nicholson: A Nagymester foglyai)

Szerelem, gondolta Fallon, ahogy szülei ellovagoltak. Talán ez a legnagyobb csoda. Érezni, adni, tudni. (Roberts: A mágia diadala)