Fülszöveg: 

Jamesnek ​és Cordeliának meg kell mentenie Londont – és a házasságukat.

Cordelia Carstairs mindent elveszített, ami fontos neki. Rövid idő alatt megélte az apja meggyilkolását, a tervei meghiúsulását, hogy a legjobb barátnője, Lucie parabataija legyen, és darabokra hullott a házassága. Még rosszabb, hogy egy ősi démon, Lilith elkötelezettje lett, ami megfosztotta őt az árnyvadászerejétől.

Miután Párizsba menekül Matthew Fairchilddal, Cordelia reménykedik abban, hogy a város csillogó éjszakai életében meg tud feledkezni a viszontagságairól. Ám a valóság közbeszól, döbbenetes hír érkezik otthonról. Tatiana Blackthorn megszökött, Londont pedig új keletű veszély fenyegeti Belial, a Pokol Hercege felől.

Cordelia visszatértekor Londonban káosz és széthúzás uralkodik. Egy váratlan ellenség felfed egy régóta őrzött titkot, a Herondale család pedig súlyos vádak alatt találja magát. Cordelia meg akarja védeni Jamest, ám tépelődik az iránta érzett szerelme és a Matthew-val való új élet között. Úgy tűnik, hogy mindenkinek egyedül kell szembenéznie a fenyegetésekkel.

Nem sok idő maradt, Belial terve pedig az, hogy halálos hullámként elmossa London árnyvadászait. Ha Cordelia és a barátai meg akarják menteni a várost – és a családjaikat –, akkor össze kell szedniük a bátorságukat, félretenni a büszkeségüket, és újra megbízni egymásban. Ha elbuknak, talán mindent elveszítenek – még a lelküket is.

Szerintem: 

Újfent egy olyan regény, ami esetében nem értem, mi indokolja a féltégla méretet. Jó, ez így

nem teljesen igaz. Lehet, már az univerzumba fásultam bele kissé.

Mert Clare annyi mindent belenyom az előzményregényekbe is, hogy azzal simán felülírja a későbbre tett eseményeket. Magnus és Alec szerelme nagy szám volt, mert az, hogy Alec bevállalta a nyilvánosság előtt is, hogy a férfiakhoz vonzódik, olyan tett volt, amit addig el sem tudtak képzelni árnyvadász körökben. Erre most visszamegyünk 100 évet Londonba, aztán ott is találunk meleg árnyvadász párost? Angliában, ahol ekkor még simán törvényben volt, hogy homoszexuálisnak lenni bűntény. Annyira tudnak zavarni az ilyen utólagos, de előbbre tett módosítások.

Különben is észreveszem, hogy Clare miképpen igyekszik mindig túlszárnyalni saját magát. Őt nem kell Netflix-kompatibilisre átírni, megoldja saját maga. Az alap, hogy van LMBTQ szereplő, de mindig növeli a téteket. Szerintem ő az egyetlen szerző, aki ifjúsági regénybe betett poligám kapcsolatot, bár az nem ez a sorozat, de ez az univerzum.

Itt is megvan kapcsolati téren az a hullámvasút, amit már szinte ismétlődőnek érzek. Cordelia egy olyan ponton áll, ahol választhat két fiatalember között. Van olyan rész is, amikor tényleg csak a szerencse dönti el, hogy Matthew vagy James karjaiban köt is. Ami azért zavar, mert különben millió meg egyszer le van írva, hogy James a nagy Ő és mindig is őt szerette. Értem én, hogy sebzett és bántaos, de arra az a megoldás, hogy a szerelme legjobb barátjának nyakába veti magát? Szóval, rövidre zárom: erős a szappanopera faktor. Ez a főszereplő páros mellett sok-sok másik párra is igaz. A testvéreik, ellenlábasok, stb. is mind keresik az igazit és küzdenek le különféle akadályokat. Lucy és Jesse esetében ez még a halált is magába foglalja.

Nem is csak az, hogy ezen sorozaton belül, de az univerzumban megvannak az ismétlődő motívumok. Nem csak a visszatérő szereplők – mert pl. már itt be van lengetve a varázsló, aki majd a Gonosz fortélyok trilógiában okozza az alapkonfliktust és helyzetet. Magnus Bane is jelen van, de Tessa is kíséri végig a sorozatot. De a jelenetek is – most James egészen hasonlóan jön össze Cordeliával, mint annak idején Will és Tessa. A démonok cselvetései – visszaköszön Sebastian és az ő játszmái. Vagy Magnus apja, szintén később.

Ha az ismerős elemek sorát összeadom azzal, hogy túlzottan terjedelmes a könyv, már érthető, miért volt nagyon sűrűn húzhatnékom. Könyvön belül is megismétli ugyanazt többször – pl. James dilemmája és döntésének indoklása, miért nem meséli el, milyen varázst tett rá Grace. Majd ugyanezt minimum kétszer más oldalról is elolvashatjuk, mert persze Cordeliának meg kell magyaráznia, hogy érti, James miért járt el úgy, ahogy.

Pedig Clare még mindig talál ki fordulatokat és ötletei vannak, csak éppen olyan csomag van rajta, hogy azon egyre komolyabb munka átrágni magam. Plusz, imádja minden mellékszereplőjét is. Másnál az a bajom, hogy a főszereplők mellett mindenki más csak árnyfigura és alig észrevenni – Clare viszont mindenkinek annyi jelenetet, saját történetet ír, hogy az másnál már saját regény lenne.

Fantasy keret van, sok lénnyel és küzdelmekkel, de nem érzem, hogy a sorozat felnőne. Még mindig ifjúsági, ahol a szerelembe esés mellett a főszereplők fiatal felnőttek lesznek, akik megkezdik az önálló életüket. Pedig mióta is megy már ez a sorozat? Bele sem merek gondolni, mikor jött ki Clary és Jace első története. De most is, ugyanolyan szinten vannak a szereplői, mint akkor. Még csak kísérlet sincs, hogy az ifjúsági sorozat felnőtt fantasyvá nője ki magát.

Pedig megfogadtam, hogy nem a panaszaim listázom össze, de az a helyzet, azt erősebben érzem, hogy mi a bajom a regénnyel, mint ami tetszett benne. Noha Clare tud jó jeleneteket írni, csak túl kell jutni a sok-sok körítésen. Fejlődő szereplői vannak, akik tanulnak a hibáikból. Igyekszik mindenkinek adni egyedi színt, hibákat is, és nem csak tökéletes, szexi lényekről regélni.

Még a világképe, az üzenete is kifejezetten pozitív. Nagyon erősek a családi szálak, a barátságok, a szerelmek. Fejlett és erős az erkölcsi érzékük is. Önfeláldozók, hősiesek, bátrak a szereplők. Elsősorban árnyvadászok, vagyis vadászok és harcosok. Még azok is, akik inkább a tudományoknak és elméletben erősek, nem a kézi harcban.
A démonok pedig ennyire sötétek és ármánykodnak végig. A szereplőket ugyan árnyalja, de azért van egy fekete-fehér világkép mögötte.

Benne van még az a plusz, amiért minden fanyalgásom ellenére olvasom a köteteket, de annyira várok már egy frappáns, nem túlírt és ötletes darabot. Bár, direkt nem lestem meg, milyen könyvei vannak még Árnyvadászokkal a szerzőnek. Majd meglepődöm.

Idézet: 

Ez nem tökéletesség kérdése. Amivel te próbálkozol, az hihetetlenül nehéz. Néha megtorpanhatsz. De nem hinném, hogy egy pillanatnyi gyengeség kudarcot jelent. Addig nem, amíg folytatod a próbálkozást.