Divattervezős, boldogulást kereső, önmegvalósító.

Coco Chanel sokadik viadala elé néz az életében. Volt már a csúcson, istenítették és kellett már menekülnie is. Most vissza akar térni, és egy újabb kollekció mögé áll, amit hamarosan a világ elé tár. Mi vár rá: bukás vagy megint a szédítő magasság? Míg a színfalak mögött vár és besegít a modelleknek, az élete képei sorakoznak fel előtte. Ahogy egy sorokgyerekes családban nevelkedett, rajongott az apjáért, aki sokat volt távol. Aki a fiait munkásnak, a lányait zárdába adta, amint megözvegyült. Ahogy felfigyeltek rá a varrótudománya miatt, majd 18 évesen a megkóstolt szabadság. Ahogy énekesnőnek készült, de rá kellett jönnie, hogy nem csinál így karriert. Ahogy kiválasztotta az első eltartóját, és a kalapjaival igyekezett anyagilag függetlenedni. Ahogy jött Boy és a szerelem, majd az egyre nagyobb siker. Míg Chanel legenda lett, Coco asszonyként is a maga útját járta. Érték szívfájdalmak, megtanulta maga diktálni a szabályokat a szerelmi életében is.

Máskor jobban tetszett volna, de most több és jobb Chanelről szóló könyvet olvastam, így ebben több minden van, amin fennakadtam. Regény, lehet eltérni a tényekhez képest is, de itt úgy éreztem, hogy idealizálva van Coco alakja, több szinten is.

Gortner valósággal romantikus hősnővé faragta Chanelt. Komolyan el kellene hinnünk, hogy egy olyan fiatal nő, aki énekesnőként kereste a kenyerét, varrogatott és a zárda után kiszabadult a világba, szűz maradt? Egyszerűen nem illett a korba, hogy az első szeretője, aki be is költöztette a házába, volt az első férfi az életében.

Valahogy nem fér össze egymással az a gátlástalanság, ahogy az életét élte, a szerelmi élete kezdeti szakaszával. Az érvényesülés egyik útja a szép nőknek a szeretővé válás volt, és Chanel nyilvánosan ezt választotta Etienne, majd Boy oldalán. Még a Boy szerelem sem teljesen az, a nőnek mindig fontosabb volt a szabadsága, az üzlete. Csak egy későbbi szakaszban merül fel benne, hogy anya is lehetett volna, de gyorsan el is veti a gondolatot. Nem család kellett neki. A férfiakat is használta, kezdettől – akkor miért kellett olyan hihetetlenül ártatlannak írni a kezdeteket? Nekem nagyon nem hihető.
De később is, mintha a botrányt keltő részek le lennének radírozva a cselekményről, és egy idealizált nő állna előttünk. A szerelmei, a karrierje, a családjával és üzletfelekkel való kapcsolata – meg lett itt szépítve. Saját korában is botrányosnak számítottak egyes lépései, itt viszont tompítva van a hatás, élete minden területén.

Kevésnek találtam azt is, ami a karrierről szólt. Olyan izgalmasan meg lehet írni, ahogy jön valami forradalmian új! A No.5 vagy a kis fekete – itt viszont fél szavakkal el van intézve. A szerzőt nem Chanel karrierje, hanem a személye érdekelte.

Fest is egy portrét egy erős nőről, aki elérte, amit akart, miközben volt egy sebezhető oldala is, amit aztán folyamatosan keményített meg. De az átmenetet nem érzékeltem, ezért is nem békültem meg a már említett szerelmi szálakkal sem. Amilyen összetett személyiségnek gondolom Chanelt, itt nem jelenik meg. Egyszerűbbek az indítékai, és nincs az sem mélyebben kibontva, hogy a gyerek- és fiatalkori sebek hogyan formálták.

Gortner kellemes regényt írt, annyi minden történt az asszonnyal, hogy az olvastatta a könyvet is. Csak éppen nekem olyan volt, mint egy gyengébb életrajzi film: a lényeges pontokat kiragadja az életéből, de valahogy elveszik benne a szereplő személyisége és csak olyan kis kellemes limonádé, semmi maradandó hatás.

Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét - Mint életrajzi regény: 55% a lényeges életrajzi elemek itt vannak, de erősen szépítve.

Szubjektíven: 45% kevésnek találtam az érzelmi hatást, a szélsőségeket. Egyszerű lett.