Fülszöveg: 

Egy ​sokkoló családi felfedezés után Grace Wood elhagyja az álmos vidéki Ausztráliát, és Párizsba utazik, miután különleges szépségének és egy szerencsés fordulatnak köszönhetően magától Christian Diortól kap csábító ajánlatot.
A második világháború utáni Párizs elsodorja és magával ragadja. Grace boldogan veti bele magát új életébe, így nemcsak gyerekkora dédelgetett álma valósulhat meg, de megtalálhatja az önmagához vezető utat is.
Miközben a Dior-birodalomban dolgozik modellként, Grace grófokkal és hercegnőkkel, írókkal és művészekkel, diplomatákkal és politikusokkal kerül egy társaságba. Ám amikor beleszeret a jóképű Philippe Boyer-be, még nem tudja, hogy a férfi kettős életet él, mint ahogy azt sem, hogy a férfi múltja szörnyű következményeket tartogat a számára is. Grace belekeveredik Philippe veszélyes kémakcióiba, és felfedezi a származása mögött rejlő döbbenetes igazságot is, miközben rájön arra, hogy élete komoly veszélyben forog.

Szerintem: 

Jól olvasható, kellemes is, csak olyan

semmi extra könyv is. Kipipálja a kötelező pontokat, elvarrja a szálakat, de igazán emlékezetes momentum nincs benne.

A főszereplő Grace, akinek új életet kell kezdenie Párizsban. A történet eleje legalább azzal más, hogy két idősíkon haladunk majd. A jelenben Grace modell lesz Párizsban, Diornál, míg visszapörög az idő, és a gyerekkorától kezdve kiderül, hogyan jutott ide az asszony.
A következő részekben meg lesz egy kémkedős feladat, majd Grace magánéletében robban a bomba, és ott kell majd a titkokat felfedni, hogy megnyugtató véget érhessen a történet.

Az látszik már ennyiből is, hogy van a történetnek cselekménye. Mégis, hiába zajlik ennyi minden benne, mégsem egy mozgalmas, pörgős történet. Annyira magától értetődően történnek benne a dolgok, hogy nincs feszültség. Még amikor az a tét, hogy meg tudják-e akadályozni a kommunisták szervezte merényletet, akkor sem kell félteni a szereplőket. És az benne a legizgalmasabb, mert különben olyan kérdéseket kapunk, hogy ki az apja Grace kislányának, vagy éppen magának Grace-nek.

Nagyon erős benne a szerelmi szál és mégsem. Fontos, hogy ki kit szeret és együtt vannak-e, de az érzelmek mintha nem lennének mögötte. Phillippe és Grace kapcsolata nagyon simán épül, és a románcokra jellemző kötelező konfliktus is meglepően egyszerűen elsimul. Grace egy félreértés miatt azt hiszi, a szerelme a féltestvére. Így elmenekül terhesen, a kicsit örökbe adja. De pont időben kiderül minden, hogy még visszakaphassák a kislányuk és összeházasodhassanak. De ugyanilyen simán van intézve Grace házassága és a kapcsolatból való menekülése is a kötet első felében. Joelnek nem sikerült eltalálnia, hogy valóban lehessen szurkolni a szereplőknek. Az a plusz, ami húzna előre a cselekménnyel, az nincs benne.

Talán úgy írnám, hogy nem tudtam beleélni magam a történetbe. Szépen, majdnem közömbösen elmondja, mi történik és az érzelmek egészen kimaradnak a történetből. Egy-egy mondattal néha kifejti, hogy vannak a szereplők, de ezt sem viszi túlzásba. Nekem fura is, hogy pl. az első férje rendszeresen erőszakkal él házas életet a feleségével, és Grace részéről semmi kiborulás nincs, egyszer panaszkodik a barátnőjének, hogy ez így nem jó.
Nagyon steril az egész.

A szereplők. Grace sok tekintetben pozitív hősnő. Ahogy újra tudja kezdeni. Ahogy a nehéz döntéseket meghozza. De csinál nagy butaságokat és kétszínű dolgokat, amiket talán a helyzet érthetőbbé tesz, de akkor is problémásak. Phillippe-et komolyan kérdőre vonja, amikor azt hiszi, talán házas. Közben meg ő maga az, aki férjnél van és gyáván nem is kezdeményezte még a válást. Amikor az ausztrál férje akkor írná alá a papírokat, ha a nő még egyszer lefekszik vele, megteszi, ha komoly kapcsolata is van mással, és ez keményen megcsalás. Még csak rosszul sem érzi magát tőle, és simán le is tagadja később.
Phillippe olyan semmilyen mellette. Ő a jó fiú, aki helyes, hazafi és nagyon szereti a nőt. A regény jófiúja, csak olyan unalmas is közben.
Az erőszakos, részeges ausztrál férj kapja a legjobb magyarázatokat. Ugyanis a végére kiderül, mitől változott meg és lett rossz ember. Igaz, szappanoperásan ezzel Grace életét is elrendezi a szerző - mert a háborúban sterillé lett fiatalember így nem lehet a lánya apja -, de ennyi még belefért.

A szöveg is kellemes, vállalható, de nem ütöttek meg egyszer sem a sorok vagy gondolatok. Könnyen olvastam, nincs benne semmi bántó, de semmi emlékezetes sem. Most még csak idézeteket se volt kedvem gyűjteni belőle.

Vagyis, ezt a könyvet egy könnyed, női limonádénak elolvastam. Annak még tetszett is, csak éppen egy jónak mondott regénytől ennél többet várnék. Kellemes, de az nem egyenlő a jóval.