A többi ember a mindennapi tükrünk.
A többi ember szeméből olvassuk ki az értékeinket.
A földgolyó gyönyörű volt, egyben kegyetlen is, túl gazdag, túl kiszámíthatatlan.
De nem lehet esetleg, hogy minden nemzedéknek megvan a maga Hitlere? Hogy a megváltozott, nem biztonságosnak érzett világban valaki jobb életfeltételeket ígér, és ennek nevében az emberek készek elfogadni a diszkriminációt, a gyűlölködést és az erőszakot?
Nem kezdődik minden megint elölről?
