Fülszöveg: 

Vezérlő ​fény a sötétebb hónapokban – gyönyörű, illusztrált kiadvány két barátról, és elgondolkodtató utazásukról, amelyet a buddhista filozófia inspirált.
– Mi fontosabb – kérdezte nagy panda –, az utazás vagy a megérkezés?
– Az útitárs – mondta kis sárkány.
Nagy panda és kis sárkány barátok. Együtt utaznak végig az évszakokon, nappalokon és éjszakákon, esőben és napsütésben. Miközben kint vannak a természetben, reménnyel és inspirációval telíti őket a környezetük, hogy rájöjjenek, még a legsötétebb napokon is ott a bizonyosság: a tavasz mindig visszatér.
Érezd át nagy panda nyugalmát, aki mindig eszünkbe juttatja, hogy mik az igazán fontos dolgok, és nem mulasztja el kiélvezni az apró, egyszerű pillanatokat.
Fedezd fel mindennapjaid világát kis sárkány kíváncsi tekintetével, akinek, bár a termete kicsi, a szíve nagy.
A két barát utazása a folyton váltakozó évszakokon át tart – csatlakozz hozzájuk, ahogyan rájönnek, hogyan éljenek a pillanatban, békéljenek meg a bizonytalanságokkal, és merítsenek erőt, hogy együtt legyőzzék az életben felbukkanó akadályokat.

Szerintem: 

Hagyományos mesekönyvet vártam, de ez

valami egészen más. Nagyon hamar az a történet jutott róla eszembe, amikor a kisfiú, a vakond, a róka és ló mentek együtt egy útra. Ez kb. ugyanazt a szellemiséget követi.

Vagyis, nincs egy kerek története. Nagy Panda és Kicsi Sárkány együtt utaznak, minden évszakban és minden időjárásban. Nincs konkrét úti céljuk, ahogy kalandjaik sem összefüggők. Pillanatok vannak kiragadva, amikor mondanak egymásnak valamit. Ezek általában bölcsességek, mindennapokra is megjegyezhető kis aforizmák.

A szerző keleti vallásokhoz, buddhizmushoz való vonzódása nem is titok. Nagy Panda is ezekből merít, amikor a sárkánnyal beszél. Különben maguk az állatfigurák is erre a területre jellemzők – a sárkány kifejezetten ázsiai gyökerekkel is rendelkező fantasy lény, míg az óriás panda szerintem a legismertebb Ázsiában honos állat. Bár, a tigris versenyben lehetne vele a hírnévért, de mivel nekem a panda a kedvenc állatom, felmérés nélkül neki adnám szimpátia alapján az elsőséget.
Elkalandoztam. A bölcsességek. Pozitív, megerősíti és csupa építő tartalom. Olyan értékek vannak benne, mint a barátság. Az újba kezdés öröme. A pihenés szükségessége. Az, hogy mindig és bármikor bennünk van a változás lehetősége. Megvannak a fő témák, egy-egy üzenet ismétlődik, de a forma nem.

Bár nincs igazán történet, a két szereplő mégis el tud különülni jellemben. A Panda bölcs, nyugodtabb. Ő a mester. A Kicsi Sárkány hevesebb, kíváncsi, forrófejű és még nincs olyan tudása. Ő a tanítvány.

A látvány meg önmagában megkapó. Norbury rajzolt egy olyan világot, ami gyakran egyszerűnek tűnik – kedvet is kaptam, hogy utánozva a rajzokat én is elkezdjek pandát rajzolni. Ugyanakkor nagyon aranyosak, kifejezők, és amikor színezve is van, az már egészen festmény szint. Nagyon szívesen lapozgattam, és már most azon agyalok, hogy egy-egy képet kimásolok, és kiteszem a munkahelyemen az asztalom fölé.

Szívderítő, nagyon kellemes. Tényleg csak annyi a bajom, hogy túlzottan ragaszkodom egy cselekmény alaphoz, ami itt nincs. Azért valami mesét szívesen vettem volna a bölcsességeket és helyességen túl.

Idézet: 

– Milyen pici ez a gyertya! – mondta Kicsi Sárkány.
– A legkisebb fény is jobb, mint a sötétség – mosolygott Nagy Panda.

Ha másoknak keresed a boldogságot, megeshet, hogy te magad találsz rá.

Némely ember olyan, akár a gyertya.
Elég, hogy másnak fényt adjon