Nyomozós, utazós, főző, új életet kezdő.

Bill kezdő ügyvéd, aki megdolgozott azért, hogy feljebb jusson az életben. Nem is kicsit örül, amikor megkapja az első saját ügyét – ha csak azért is, hogy ne a főnökének kelljen foglalkozni az idegesítő rokonokkal. Egy végrendelet kapcsán van rá szükségük, de nem éppen jogi kérdésben. Van egy örökölt ház, aminek az örököséről be akarják bizonyítani, hogy már nincs életben. Emeline a családja nagyját elvesztette az első világháborúban, ő maga pszichés gondokkal küszködött. Amikor elmegyógyintézetbe akarták csukni, elmenekült. Bill kellene, hogy bizonyítékot hozzon, nincs már az élők között, hiába állítja az öccse, hogy neki bizonyítéka van: a nővére még köztük van. Bill útra kel, követi a lány útját, aki Franciaországba ment, és aki talán új életet kezdett más néven.

A borító is, a cím talán még jobban sejteti, hogy milyen típusú regénnyel lesz dolgunk. Van benne egy rejtély – hiszen titokról van szó és ott vannak az ételek. A borítón csak kicsiben, de a címben nagyon kifejezően ott vannak az ízek. Magával a titokkal is össze van kötve, így már ez a cím sejtette, hogy Emeline sorsa valamiképpen az ételek körül forgott.

Kellemesen, de lassan indul a cselekmény. Laura Madeleine két idősíkban mutatja be a szereplőit, a környezetüket és a céljaikat. Alapozás az egész: milyen típusú emberek, milyen terhet cipelnek, és már ekkor szimpatikusnak vannak megírva, ha még nem is a csúcspontjukon látjuk őket. Inkább egyfajta lyukban vannak, amelyből majd a cselekmény folyamán fognak kikeveredni.

Kezdettől Emeline története tetszett jobban, abban van az igazi rejtély. Bill az ő történetét akarja megismerni, amit mi olvashatunk az ő fejezeteivel párhuzamosan. Azt nyomozza, amit mi éppen megtudunk, csak sokkal részletesebben és érzésekkel, hiszen Emeline útját lelkiekben és érzelmekben is követhetjük.

Kicsit tizenkettő egy tucat is a kezdet, amiben csak az volt a meglepetés, hogy a két idősík egyikén férfi a hős. Akkor lett volna igazán ismerős és máshol is használt, ha Bill Billie lenne – a jelen idősíkjából nyomozzák a múltat történetek általában nővel kerestetnek női sorsot.

Ám, hősnőnk megérkezik egy kisvárosba és egy étteremhez. Ott valami történik és szintet tud lépni a cselekmény. Emeline a gyógyulás útjára lép, bekerül egy családba és velük egy közösségbe, és főznek. Nagyon hangulatos az egész körítés: maga a főzés folyamata, az élelmiszerek beszerzése, az a hangulat, ami nekem a Csokoládét idézte meg. Ahogy az ízek bekerülnek a lapokra és a főzés művészetté válik. Észre is vettem magamon, hogy nem is érdekelt már, Bill merre halad és mire jön rá, mert a lány útja érdekelt.

Itt kapunk egy szerelmi szálat is, de nagyon kevés vonással, ami csak értékesebbé tette a számomra. Lassan és óvatosan épül a café tulajának hallássérült fia és az álruhás lány között valami gyengéd és törékeny. Inkább aranyos, mint szenvedélyes és jól árnyalták az olyan kis részletek, mint a helyi lány, aki igyekszik az angol lányt elijeszteni a kiszemeltje mellől.

Azzal, hogy Madeleine ezt a szálat visszafogta, meghagyta női történetnek, egy újrakezdésnek, aminek része a szerelem is, de nem az a megoldás mindenre. Nem is a szerelmi a fő konfliktus.

A vége… idézzek egy másik szerzőt, akitől éppen olvasok? Ami édes, abban van valami keserű is. Az a keserédes aroma maradt meg most a fejemben. Miközben happy end is, egy kis tragédiát is belecsempészett a szerző.

Madeline: Egy francia titok íze – Mint női: 75% lassabb kezdés után hangulatos, kellemes és napsugaras történet az újrakezdésről.

Szubjektíven: 70% lassúnak éreztem a kezdést, de a gasztronómia vonala nagyon érzékletes, és szép a történet is.