Fülszöveg:

"Ő ​volt a férfi legjobban őrzött titka.
Andalúzia hegyei közt, egy elszigetelt faluban veszélyes visszaemlékezés írásába fog egy titokzatos francia nő. Memoárja egy férfiról szól, akit valaha szeretett a régi Bejrútban, és egy gyermekről, akit árulás ürügyén elvettek tőle.
A nő a Kreml legféltettebb titkának tudója. Hosszú idővel ezelőtt a KGB beépített egy téglát a nyugati világ központjába. Egy téglát, aki mostanra a legfőbb hatalom megszerzésének küszöbéig jutott.
Csakis egy ember képes felfedni az összeesküvést: Gabriel Allon, a legendás festményrestaurátor és likvidáló, aki immár Izrael titkosszolgálatának főnöke. Gabriel harcolt már az új Oroszország sötét erői ellen, és nagy árat fizetett érte. Most ő és az oroszok egy végső, nagy leszámolásban csapnak össze, melyben a háború utáni világrend sorsa a tét.
Gabrielt az sodorja bele az áruló utáni vadászatba, hogy brutálisan megölik az orosz hírszerzésben tevékenykedő legfontosabb informátorát, miközben Bécsben megpróbál disszidálni. Az igazság keresése visszavezeti Gabrielt az időben a XX. század legnagyobb árulásához, s végül Washington mellett, a Potomac folyó partján eljut az elképesztő végkifejletig, amitől az olvasónak a lélegzete is eláll"

Idézet:

– Az öreg kémek sose halnak meg, Graham. Ők örökké élnek.
– Hol?
Gabriel elmosolyodott.
– Az aktáikban.

Szerintem:

Ok, kicsit gondot okozott a sorrend. A következő részt előbb olvastam, így én tudtam, ki az a kém, akit most lepleznek le. Így már nem volt meglepetés, és ez vett le a kötet erejéből. Ha nem tudom előre, valószínűleg 0,5 csillaggal többet adok neki.

Azt mindenképpen értékeltem, hogy itt Gabriel visszavesz a szuperügynök viselkedésből, és már kémfőnökként kezd el viselkedni. A fiatalabb és harcra kész embereket küldi ki a terepre, ő inkább az eszét használja és koordinál, de persze nem lenne önmaga, ha azért nem kerülne ő maga is veszélyes helyzetekbe.
Talán csendesebb is ez a kötet, mint amit megszoktam a sorozatban. Nem éreztem olyan nagynak a tétet – nem most azonnal kell valami borzalmat megakadályozni, hanem egy klasszikus kémjátszma, egy kém leleplezése a téma. Miközben ebben a zsánerben szépen teljesít, és valahol értékelem is, hogy nem csak akcióból áll a kém élete, azért némileg több izgalmat díjaztam volna.

Van sok helyszín, és nagyon sok visszatérő szereplő. Ezt újfent megosztónak érzem. Ugyan a jelen történet valahol érthető magában, de a regény teljes egészének élvezetéhez kell tudni, hogy ki kicsoda, honnan ismerjük, mire képes, mit jelent Gabriel számára. Így miközben mindig örülök, ha Keller pl. a csapat tagja, azért nekem is agymunka néha összerakni, főleg a nők esetében, hogy ki-kicsoda. Kezd kicsit sok lenni az ember, és persze a szereplőkről összefoglalót vagy emlékeztetőt nem kapunk a kötet elején.

A sok váltás – némi túlzással minden második fejezetben más országba és városba utaznak – néhol már megakasztó is. Alapvetően jól olvasható a regény, de most párszor megzavart, hogy mekkora ugrások vannak.
Kellően tárgyilagos is, anélkül, hogy túl sok leírás lenne. Cselekményközpontú történet, kevés lélektani résszel – nem annyira az érzések, inkább a motivációk számítanak, ki miért tesz meg valamit.

Bár messze nem a sorozat legjobb része, átvezető résznek elmegy. Valami azt súgja, az orosz kém története nem itt ér véget.