Fülszöveg: 

Megtalálhat még a szerelem, miután mindent elvesztettél?
Kyle és Kimberly voltak a tökéletes pár a középiskolában, de amikor az érettségi banketten Kimberly szakít vele, Kyle világa szó szerint a feje tetejére áll. Autóbalesetet szenvednek, aminek során agykárosodása lesz, Kimberly pedig meghal. És nem ismer senkit, aki megérthetné, mit is érez.
Amíg nem találkozik Marley-val. Marley-t is nagy veszteség érte, amiért saját magát hibáztatja. Ahogy Kyle és Marley próbálják egymás sebeit gyógyítani, érzéseik egyre erősebbek lesznek egymás iránt. Kyle azoban nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy újabb baleset felé száguld, ami ismét felforgatja majd az életét, pedig épp csak kezdte újra összerakni azt.
És igaza van.

Szerintem: 

Mennyire leszek rossz attól, hogy

nagyon sokan nagyon szeretik ezt a könyvet, én meg fogom a fejem, hogy lehetett ezt így elrontani? Vagyis, én azok táborát erősítem, akiknek nem jött be a Mindvégig.

Az első fele, amivel még én is rendben voltam. A baleset, Kyle sérülése és a lassú felépülés Marley segítségével. Ugyan megfeküdte a gyomrom, ahogy eleinte nyomja, hogy neki csak Kimberly létezik és soha nem is szeret mást, majd ugyanezt előadja, csak már Marley kerül az előző lány helyére. De ez ifjúsági, abban ilyen a szerelem. Végzetes és örökké szól, még ha nem is.
De aztán a szerzőpáros elkezd azzal játszani, hogy mi történt igazán, mi nem. Mi volt valóság, mi nem. És innentől kezdve egyre inkább zavaros az egész. Még az első lépcső, a kómából ébredés csak elmenne, de minden, ami aztán ráépül, már irritált.

Logikailag annyira nem működik, hogy az valami kegyetlen. Rendben, azt még hajlandó vagyok lenyelni, hogy Kyle fejében megtörténtek dolgok, életre keltek és megelevenedtek Marley történetei, ami egy alternatív életként futott neki. Viszont, ha csak a szerelmet nézem: ha ennyi alapján Kyle szerelmes lett, annak se örülök, de el tudom képzelni. Marley viszont? Ő nem volt igazi szereplője a Kyle fejében történteknek, ő csak a lány, aki mesélt a kómás fiúnak. Ő mégis mi alapján szerethetne bele a srácba? Mert olyan helyesen feküdt kómában? Ő nem ismerte meg Kyle-t.
Mintha túl nagy lenne a kényszer a szerzőpároson, hogy kerekítsenek egy nagy boldog véget, csak éppen addig legyen pár csavar is.

Igen, az is túl sok van. Az utolsónál, Marley esete az úttestre kiszaladó gyerekkel, már annyira erőltetett, hogy arra szavakat se találok. Nekem nem izgalmas ezektől a történet, hanem végtelenül hihetetlen és fárasztó.
Egyre jobban átcsúszik a kamaszos fájdalmas majdnem dráma mesébe, és én ezt nagyon nem díjaztam.

Nincs igazi konfliktus, ahogy nincsenek negatív szereplők sem. Nagyon kamasz történet, ahol azt kell hősünknek megtanulnia, hogy a dolgok változnak, és van, amit el kell engedni. Ezért is érzem gagyinak, hogy miután felfogta, hogy Kimberly nem lehet örökké a szerelme, ugyanazt eljátssza a másik lánnyal is. Ok, kilyukadok oda, hogy nem hiszek az örökkön-örökkében, amit a regény el akar adni.
Elkalandoztam – szereplők. Kyle és Marley kapnak egy-egy nagy traumát, amit segítenek egymásnak feldolgozni. Mindketten helyesek, kedvesek, sebzettek. Túl jók, hogy igaziak legyenek. De ez mindenkire igaz a könyvben – a legjobb barát, aki évekig békítette ki Kyle-t és Kimet, miközben ő is szerelmes volt a lányba. Persze.

Jól olvasható, sok benne az érzelem és tényleg nagyon kamaszregény. A fordításnak sikerült elkapnia ezt a felnőtté válós hangulatot. Csak – nekem szétesett a történet, és nagyon nem tetszett a sok mesei elem.

Idézet: 

Mindig előre. Sohase hátra.