Fülszöveg: 

Spencer Ashby gimnáziumi tanár egy amerikai kisvárosban, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Fiatalemberként érkezett a közösségbe, munkáját lelkiismeretesen és szívesen végzi. Egy téli estén azonban addigi élete teljesen megváltozik: egy bűneset, Belle halála kapcsán a városkában szóbeszéd kap lábra, és Ashby hirtelen a közösség megbízható tagjából zavaró elemmé válik. Egyesek hirtelen gyanús kívülállóként kezelik, ráadásul a felesége is kezd elhidegülni tőle.

Mit tehet ebben a helyzetben olyasvalaki, aki egész életében a szabályokhoz igazodott? A titokzatos szomszéd, a nagyvállalkozó felesége, Katzné talán tisztázhatná Ashbyt, azonban egyáltalán nem ismerik egymást. Vajon sikerül-e a férfinak megvédenie a becsületét, vagy jogosnak bizonyulnak az ellene felhozott vádak?

Szerintem: 

A végére nem akartam hinni a szememnek. Lett volna tippem, mire megy ki a játék, de

erre nem gondoltam volna. Nem is tetszett Spencer végső tette, de erről majd később.

A bűnbak nem Maigret-történet, de Simenon bűnügyi – pszichés regényei közé tartozik. Van benne bűneset, van benne nyomozás, de az alaphelyzete nem a szokásos krimis. Nem a nyomozókat vagy a gyilkost követjük. A középpontba egy olyan férfi kerül, akit gyanúsítottnak kezelnek. Akiről tudjuk, mi olvasóként, hogy ártatlan és nem ő tette, de a gyanú rávetül. Megváltoznak vele az emberek. Ő a címbéli bűnbak – gyilkosság történt, valakinek fizetni kell érte, és ő ennek az áldozata lesz.

Simenon azt írta meg, hogy a gyanú mit tesz ezzel az emberrel. Spencer elsőre nagyon szürke, egyszerű emberke. Tanár, aki a munkáját szereti. 40-es, nyugodt férfi, egy kicsit idősebb feleséggel. Ártalmatlan és szelíd ember. Majd megtudjuk, miért ilyen. Freud után szabadon: keresd a szülőket és a gyerekkort! Simenon feltárja a személyisége alakulását, mitől kerül messzire minden szenvedélyt. Christine, a felesége is inkább egy anya, vagy nővér alak mellette, mint bármi más. Őt megismerve abszurdnak is tűnik, hogy elkövetne egy ilyen jellegű bűntényt.

Egyszerre értem is, meg irritál is, amilyen útra Simenon elviszi a szereplőjét. Folyamatosan növeli rajta a nyomást, és olyan dolgokkal szembesíti, amelyeket Spencer egész életében elkerült. Belle, az áldozat ugyanis nem az a csendes diáklány volt, akinek látszott. Fiúk és férfiak voltak körötte, és azt a szabados életét élte, amit Spencer mindig igyekezett elkerülni. Annyira igyekezett mindig jó lenni, és elveszik a jóhíre. Nem csak idegenek és ismerősök, de a felesége is egyre hidegebb vele. Az iskolában megkérik, hogy ne menjen be egy ideig dolgozni. Minden, amit felépített magának, összeomlik. Ehhez jön hozzá, hogy lenne hajlama egy szabadosabb életvitelre. Az alkohol és az ivás ezt remekül mutatja – ahogy vágyik rá, könnyen lehetne részeges, de szigorúan megszabja magának, mennyit szabad és mikor innia. Ez az önuralom, amit eltörnek. Abszurd logikával értem, hogy meg van győződve arról, hogy el fogják ítélni Belle megöléséért. És ezt annyira ténynek veszi, hogy egyszer mindent meg akar élni, mielőtt elviszik. Ha fizetnie kell, legyen miért. Talán az a bajom, hogy én nem ugyanúgy láttam a történteket, mást olvastam ki az emberek reakciójából, mint Spencer. Így meg nehezebben emésztem meg, mit tett, ha értem is, miért.
Hiszen Simenon ebben jó, megírta miért és hova jutunk. Csak nem tetszik ez az út.

Kevés szereplőt kapunk, tulajdonképpen csak statiszták Spencer történetében. Itt benne zajlanak az események. A cselekmény eredője talán az, hogy a közösség miképpen bánik a gyanúba kevert férfival, de a konfliktus nem is annyira Spencer és mindenki más között van, hanem Spencer saját énjében. Amit elszabadít benne ez a helyzet.

Rövid, tömör regény ez. Annak ellenére, hogy egy ember pszichéjét és egy végzetes tettének rugóit fejti ki, szinte realisztikusnak mondanám. Nincsenek benne plusz sorok sem, érezhetően csiszolva van a szöveg, és nem akar többet beletenni, mint amit muszáj.

Tudtam értékelni benne, ami a sorok között benne van a közösségről. A bűnről és a normaszegések következményeiről. Nem csak Spencer kapcsán – amint kiderült, hogy Belle nem egy szende szűz volt, már köszörülik is rajta a nyelvüket. Egy ponton áldozathibáztatás is lesz belőle, amikor azt mérik fel, hogy mennyiben okozta magának a helyzetét a lány. Benne van, hogy miközben látszólag megbotránkoznak a fiatal lány viselkedésén, azért beindul a gépezet és kombinálnak. Még nem a modern kor szenzációhajhászása, de majdnem. Spencer meg a dolog másik felét kapja – valaki szabályt szegett. Hogy a közösség megnyugodjon, büntetni kell érte. Spencer pedig úgy érzi, ezt fogja kapni, hiába ártatlan. Ami elindítja a saját lavináját.

Lélektani, krimis drámának pazar, de ennek ellenére nem esett jól olvasni. Ellenszenves Spencer sajátos robbanása, és azzal sem vagyok megbékélve, hogy annyira nem krimi, hogy félbe is marad Belle gyilkosának esete. Spencer azzal, hogy tényleg ölt, hogy ne ártatlanul csukják le, elérte azt is, hogy Belle haláláért is ő lesz vádolva és elítélve.