Fülszöveg: 

Leeds azóta tudja, hogy Laylával fogja leélni az életét, hogy először találkoztak. De aztán jött a támadás.

Layla heteket töltött a kórházban, harcolni kellett az életéért, és bár testileg rendbe jött, az érzelmi és mentális sebek annyira megváltoztatták, hogy Leeds szinte fel sem ismeri benne a nőt, akibe beleszeretett.

A férfi helyre akarja hozni a kapcsolatukat, ezért elviszi Laylát a kis szállóba, ahol először találkoztak. Itt azonban a nő viselkedése különös, bizarr módon megváltozik. És ez csak egy a számos megmagyarázhatatlan esemény közül…

Leeds egyre távolabb sodródik Laylától, és Willow mellett talál vigaszra, aki szintén a szálló lakója, és akivel könnyen egymásra találnak. Leeds érdeklődése Willow iránt egyre nő, és azzal, hogy segíteni akar neki válaszokat találni, egyre kevésbé tartja szem előtt Layla jóllétét.

Leeds hamarosan rájön, hogy választania kell, mert mindkettőjüknek nem tud segíteni. De ha rosszul választ, az mindhármukra nézve végzetes következményekkel járhat…

Szerintem: 

Milyen lett volna a Ne higgy a szemének, ha Colleen Hoover írta volna? Azt hiszem,

megkaptuk a választ. Pont olyan, mint a Layla.
Romantikus, misztikus, van benne egy jó csavar. Nekem tetszett.

A történet keretes, és sokáig zavart is, ahogy időnként visszaugrottunk a jelenbe, hogy az interjú kereteit lássuk. Hiszen így van elbeszélve: Leeds meséli el mi történt, és ezekbe a történetekbe ugrunk át, hogy eljussunk az interjú pillanatáig, hogy aztán a jelenben legyen meg a finálé. Ok, feldobja ezzel, de a történetből sikerült rendszeresen kizökkenteni ezekkel a beékelésekkel. Ha kevesebb lett volna belőle, talán egy fokkal jobban működött volna.

Mert a történet különben lekötött. Ahogy Leeds segíteni próbál a barátnőjén, ahogy a házban felfedezi a szellemet és amilyen kapcsolat elkezd kialakulni közöttük. Folyamatosan húzott előre a kíváncsiság, mi lesz még itt, hogy jutunk el arra a pontra, amit az interjú körülményeiről már tudtam? Egyáltalán nem is számítottam arra a fordulatra, ami majd jön.
Bírtam, ahogy thriller is, romantikus is, misztikus is. Némileg talán romantikusabb is, mint ami jól esett volna, de az írónő jó érzelmek és nagy szerelmek ábrázolásában, és most is le tudott kötni.

Amit magamon még érdeklődéssel figyeltem, hogy az egyes információdarabkák hatására hogyan változott a véleményem a szereplőkről vagy a helyzetről. Amíg nem tudtuk, ki a szellem, még sajnáltam is 'Laylá't, ahogy Leeds és Willow bábunak használja. De aztán megvolt a leleplezés, és a sajnálatom elúszott. Pedig ő nem lett más, csak másképpen néztem rá. Ezt pedig Hoover azzal is éri el, hogy amint Leeds már tudja, amit, elmond olyasmiket is, amik addig nem voltak kiemelve, vagy nem mesélgette olyan részletességgel. Legyen az étkezési rendellenesség vagy pszichés betegség.

Minimális szereplőt mozgat a történet, és mégsem éreztem kevésnek őket a történetben. Van előtörténetük, bajaik és örömeik, bonyolult kapcsolatrendszerük. Jók a párbeszédek, hangulata van a közös jeleneteiknek.
Gördülékenyen mennek előre a jelenetek, és jól húzza a narráció előre az olvasót.

A konfliktusrendszere egyszerű, és nem a romantikus regényekben megszokott. Mert nem arról van szó, hogy a szerelem elmúltával feltűnik egy harmadik, hanem az elveszett kedves visszaszerzése lesz az. Azt éreztem az igazi konfliktusnak a történetben, amikor már tudják, ki kicsoda, és lépéskényszerben vannak, hogyan legyen tovább. Ott az igazi feszültség, mit hajlandók megtenni? Kinek mi jár – happy end, elmúlás.

Hoover stílusát szeretem, ez a kötet is érzelmes, átélhető, egészen filmszerű. Nem túl sok, nincs túlírva. Belső monológok, párbeszédek is működnek. Ha valamit nem szerettem, akkor azok a dalbetétek. Hoover szívesen tesz bele ilyesmit, több könyvében is van, de most szerettem őket jobban, mint eddig. Nekem feleslegesek, nem adtak a történethez.

Vagyis, jó a sztori, olvasmányos és együttéreztem a szereplőkkel. Tetszett.

Idézet: 

A szerelembe esés olyan könnyű, mintha lágy szellő fújna át a csontjaimon.
A szerelem vége rohadt nehéz, mintha a tüdőm vasból lenne kifaragva.

Régen azt mondták, az MTV nyírta ki a ronda zenészeket – mormogom. – De közel sem. Az új Kaszás az Instagram.